Képviselőházi napló, 1906. II. kötet • 1906. julius 14–julius 30.

Ülésnapok - 1906-39

39. országos ülés 1906 Julius 27-én, pénteken. 355 elfoglal, sem azon szónoki tehetséghez, a melylyel mindannyiunk esztétikai élvezetére rendelkezik. Az a kijelentésem, a melyre a miniszterelnök ur hivatkozott, a következő (olvassa): »Felirati javaslatunk szövegezésében ragaszkodtunk az adott feltételekhez. Épen azért a javaslatban, a melyet bátorkodtunk előterjeszteni, nem követeltük mindazt, a mit követelni tulaj donképen politikai kötelességünk lett volna. így nem tűztük közvetlen feladatul Erdély autonómiájának helyreállítását, sem pedig az 1905-iki programm első pontja szerint azt, hogy mi, mint politikai individualitás ismertessünk el. Nem tettük pedig ezt nem azért, mintha attól elállottuuk volna, de nem tettük, mert tartottuk magunkat azokhoz a feladatokhoz, a melyek a parlament működését határolják s melyek a jövőbeni fejlődés alapját kell hogy képezzék. De elvileg miért kell azokat követelnünk ? Azért, mert a tapasztalat arról győzött meg, hogy nemzeti garancziális jogok nélkül nincs biztositva kulturális és gazdasági fejlődésünk, önöktől függ, hogy mennyire követeljük e politikai felfogásunknak az életbe való vitelét, mert ha önök a mi kulturális és gazdasági érdekeinket biztosítani tudják a nemzeti jogok nélkül, ha azokat respektálják, ha nem lesz szükségünk arra, hogy nemzeti jogokkal biztositsuk ezeket a jogokat, e jogoknak előmenetelét, akkor bizonyosan a reális szükségesség fogja határolni követelményeinket. De mindaddig, a mig féltékenyen kell néznünk az államhatalom tényleges kezelőinek eljárását, a mig látjuk, hogy a mi gazdasági és kulturális fejlődésünk előfeltételei nem nyújtatnak nekünk oly mértékben, mint az ország más fajának, nem változtathatjuk meg azon meggyőződésünket, hogy csak intézményes, garancziális, ha ugy tetszik, nemzeti jogok azok, melyek egyedül biztosithatják előhaladásunkat.« T. ház ! Ez az a kijelentés, a mely a miniszterelnök ur vádjának alapját képezi. Ez részünkről a lehető legnagyobb konczesszió, a melyet mi az adott viszonyok között tehetünk. Hiszen méltóztassék megfontolni, hogy mi az, a miről mi ezen magatartásunkkal lemondani hajlandóknak mutatkoztunk bizonyos feltételek melelett: a nemzeti jogokról .... (Mozgás.) BaiogHY Ernő: A románoknak önálló nemzeti létük nincs! (ügy van! a baloldalon és jobb felől.) Egy hang (a jobboldalon) : Csak magyar nemzeti lét van ez országban! Maniu Gyula : Kétségtelenül van más is, de eltekintve ettől, mi ebben a házban nemcsak de lege lata beszélünk . . . (Mozgás a jobboldalon.) Elnök : Csendet kérek'. Maniu Gyula: ... hanem de lege ferenda is, tehát ezen szempontból méltóztassék birálni azon kitételeket, a melyeket esetleg használunk. A mi tételünk az, t. ház, hogy a nemzeti lét nemcsak eszköz és mód arra, hogy az ember fejlődhessék, hanem önczél is, mert az annak a népnek megnyilatkozási módja ; erkölcsi fensőbbségének megtestesülése, egyedüli mód talán arra, hogy az illető nép sajátos tulajdonságai szerint létczélját — az általános emberire való törekvést — megvalósítsa. Ha tehát mi történelmi multunkkal — a melyre még visszatérek — ellentétbe helyezkedvej hajlandók vagyunk az adott viszonyok között nemzeti létünk garancziális előfeltételeinek törvénybe iktatásáról lemondani, hogy az elénk szabott feladatok megoldását ez által elősegítsük és ez ország valódi reális boldogulását — az adott viszonyok között — előmozdítsuk, akkor azt hiszem, azon térre léptünk, a mely téren tul a konczessziók tekintetében nem mehetünk. (Mozgás és derültség a jobb- és a baloldalon.) Baloghy Ernő: Nem kértünk önöktől konczessziókat! Maniu Gyula: Bocsánatot kérek, de én ugy fogom fel a kérdést, hogy önök is és nemkülönben mi is, egy politikai elv szolgálatában állunk. Mi ezen ország előrehaladására törekszünk, és ha egymás megértésére igyekszünk, ezt másként el nem érhetjük, mintha kölcsönös konczessziókkal támogatjuk egymást. (Elénk dlenmondások a jobb- és a baloldalon). Baloghy Ernő: Kölcsönös konczesszióink nincsenek ! Egy hang (a baloldalon): Nem kérünk önöktől konczessziót! Maniu Gyula : De kérhet az ország érdeke, a mely talán nagyobb, mint a képviselő ur gondolja. Ezen kijelentésemből kitűnik, hogy mi a miniszterelnök ur szíves megjegyzései daczára is teljesen tisztában vagyunk azzal, hogy mi a mi programmunk ; hogy mely eszközökkel valósithatjuk meg azt és hogy az mennyire felel meg az élet szükségleteinek és a körülmények változatosságának. Minden egyébtől eltekintve, felirati javaslatunk tüzetesen megjelöli a czélokat és politikai eszközöket is, melyeket szem előtt tartunk, tehát határozatlansággal nem vagyunk vádolhatók. Egy másik ugyanakkor tett kijelentése a miniszterelnök urnak Jehlicska barátom szavai folytán az volt, hogy mi a kommunisztikus elvek szolgálatában állunk. Legyen szabad felolvasnom, t, ház, Jehlicska barátom azon szavait, a melyekből ezt a meggyőződést vagy benyomást szerezte a miniszterelnök ur. (Olvassa): »Természetes dolog, hogy metafizikai kérdésekben a szocziálistákkal egyet nem értek, sőt a vagyonközösséget, vagy a privát vagyon eltörlését sem tartom keresztülvihetőnek, azonban szükségesnek tartom, hogy a társadalomban fennálló óriási vagyonbeli különbségek radikális reformok utján csökkentessenek, enyhittessenek, hogy legalább némileg megvalósittassék Eousseaunak azon szép elve : »Senki se legyen olyan gazdag, hogy másokat megvehessen, és senki se legyen olyan szegény, hogy magát eladni legyen kénytelen«. Ezen kitételekből nem lehet kommunisztikus elvekre következtetni és azt sem lehet állitani, hogy mi kommunisztikus elvek uralmát akarjuk behozni az államéletbe, vagy hogy mi ezek szol45*