Képviselőházi napló, 1906. II. kötet • 1906. julius 14–julius 30.
Ülésnapok - 1906-39
356 39. országos ülés 1906 Julius 27-én, pénteken. gálatába akarunk állani. Ellenkezőleg, épen ez bizonyítja, hogy távol állunk azoktól s hogy politikai elveink perhorreskálják a kommunisztikus törekvéseket. c Egy másik nagy ellenvetés velünk szemben az volt, hogy fellépésünk által igen nagy lökést adtunk a szocziális mozgalmaknak, a melyek ennek következtében eddig nem tapasztalt magas fokra hágtak. Ha a mi fellépésünk képes volt ezt az eredményt elérni, ennek mi őszintén örülünk, örülünk azért, mert minden politikai felfogást, a melynek alapelvei — a szabadság szempontjából — az elfogadhatóságnak bizonyos látszatával birnak, kötelességünk támogatni és alkalmat nyújtanunk arra, hogy azok fejlődhessenek, erősödhessenek, hogy a gyakorlati élet tüzében próbálhassák meg, vájjon tényleg alkalmasak-e az emberiség boldogitására. Én, t. ház, láttam szocziálista minisztert, épen Francziaországban, a ki a kereskedelmi ügyeket vezette, és láttam szocziálista minisztert, ki a hadügyek élén állott. Ez azt bizonyitja, hogy a szocziáldemokrata pártnak vannak olyan programmpontjai, programrajuknak vannak olyan részei, a melyek tényleg a gyakorlati életbe át nem vihetők. A mi czélunk tehát nem lehet egyéb, mint az, hogy alkalmat adjunk e pártnak arra, hogy tényleg meggyőződhessék, hogy ezek az elvek az emberiség boldogitására alkalmatlanok. Felfogásunk szerint minden politikai elv bizonyos erőt képvisel; különös erőt képvisel akkor, ha ezen politikai elveket a népek nagy tömege támogatja, ha ezen politikai elv fenn- vagy fenn nem tartásával az egész emberiség érdekei forognak koczkán. Nem oda kell törekednünk, hogy ezen politikai elvek visszaszorításával romboló erőket szerezzünk magunknak, hanem arra, hogy azok helyes alkatelemeinek biztonsági szelepeket nyissunk, hogy azok maguk is működhessenek és meggyőződést szerezhessenek arról, hogy elveikből mi az, a mi jó, megvalósítható és mi az, a mi a gyakorlati életben keresztül nem vihető. T. ház! Velünk szemben ezeket az invektivákat — bocsánatot kérek a kifejezésért — mindig bizonyos hátsó gondolattal teszik. Azon hátsó gondolattal, mintha mi e hazának nem volnánk obyan hű és jó fiai, mint azt tőlünk etnikailag és emberileg is megkövetelhetni lehetne. Engedelmet kérek annak kijelentésére, hogy ezen benyomás, melyet önök szereztek, nem nyugszik reális alapokon. (Mozgás. Halljuk /Halljuk !) A történelemből nem fognak önök egy példát sem felhozhatni, a melylyel bizonyíthatnák azt, hogy mi csak egyszer is az ország ellenségeivel társultunk volna. (Fölkiáltások : Hát 1848-ban! Zaj.) Elnök ". Csendet kérek. t. képviselő urak ! Maniu Gyula : Nincs most itt az ideje annak, hogy ezt tárgyaljuk. (Derültség.) Az 1848. évi mozgalom a mi részünkről sem volt egyéb, mint azon eszméknek kifolyása, melyek önöket is 1848ban küzdelembe sodorták. (Zaj. Mozgás.) Mi abból a felfogásból indultunk ki — és ez a mi hazafiságunknak alapja — hogy ebben az országban van a mi multunk és ebben az országban van jövőnk is. (Mozgás. Ellenmondások.) Elnök: Ne méltóztassanak folytonos közbeszólásaikkal zavarni a szónokot! (Halljuk ! Halljuk !) Maniu Gyula: Magyarországnak és általában az osztrák-magyar monarchiának fennállása egy nemzetközi politikai szükségesség, ugy reánk románokra, mint a magyarokra nézve. (Mozgás.) Ezen szükségesség tudata, az érzelmeknek ezen őszintesége az, a mi politikai pályánknak kiindulási pontját képezi. Hogy ennek daczára mi tényleges politikai működésünkben eltérünk önöktől, ennek oka nem az, hogy haazafiságban hátrább vagyunk önöknél, hogy hazaszeretetünk csekélyebb volna az önökénél, hanem abban van, hogy nem osztozunk azokban a nézetekben, a melyeket önök követnek abban a kérdésben, miként lehet ennek az országnak és ennek a monarchiának jövőjét minden külveszélylyel szemben, minden körülmények közt biztosítani. A mi felfogásunk az, hogy Magyarországnak, Ausztria-Magyarországnak általában . . . Id. Madarász József: Nem Ausztria-Magyarország, hanem csak Magyarország ! Maniu Gyula : Engedelmet kérek, oly elemekkel dolgozom, a melyek a mi közjogunkban megvannak. (Nagy mozgás.) Minden félreértés kikerülése czéljából Madarász József t. képviselőtársam megjegyzésével szemben meg kell jegyznem, hogy igenis itt Magyarországon vagyunk és ezt az országot közjogilag, mint magyar államot, Magyarországot ismerjük, de engedelmet kérek, talán nem tévedek, ha azt hiszem, hogy Ausztriával bizon3 r os közösségben vagyunk. (Mozgás és nyugtalanság.) De nem akarok közjogi vitákba belebocsátkozni, elfogadom a kifejezést, a melyet önök akarnak. E monarchiának és e monarchia keretében Magyarországnak nagy czéljai vannak. Azt akarom bizonyitani, hogy mikép kell e czélokat követni és elérésüket biztositani. Az én meggyőződésem és a mi meggyőződésünk az, hogy minden létnek alapja nem lehet más, mint az igazság és szabadság. Magyarország és Ausztria-Magyarország az ő magasztos czélját, az ő feladatát nem oldhatja meg máskép, mint ugy, hogy teljesiti azt a történelmi missziót, melyet ezer év óta teljesít, és a mely az volt, hogy ez államok összes népeinek szabadságát biztosítja. Mert engedelmet kérek, feltétlenül aláírom én is, hogy ha Ausztria-Magyarország egy egységes népfajból volna összeállítva, és ha e két állam egy nemzeti államot tudna alakítani, talán könnyebb volna az állami életet irányítani, és talán jobban tudna megfelelni a feladatoknak, a melyekkel szemben áll. De miután az előtt a tény előtt állunk, hogy sem Ausztria, sem Magyarország nem lehet nemzeti állam . . . (Nagy zaj és ellenmondás.)
