Képviselőházi napló, 1906. II. kötet • 1906. julius 14–julius 30.

Ülésnapok - 1906-39

354 39. országos ülés 1906 Julius 2/-én, pénteken. jelentésébe, de ez csak egy bizottságnak a jelentése : ezért szükségesnek tartotta, hogy itt határozati javaslatot is fogadjon el a ház, hogy ez ily módon azután magának a háznak is határozatává legyen. A határozati javaslat, a melynek benyújtásával a pénzügyi bizottság megbízott, a következőleg hangzik (olvassa): »Határozati javaslat. A képviselőház kimondja, hogy az 1906. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslat elfogadásával az 1906-iki kezelési évnek azon szakára, a mely a jelenlegi kormány hivatalba lépését megelőzte, a felmentvény megadottnak nem tekinthető.« (Elénk helyeslés.) Még néhány szót vagyok bátor mondani becses engedelmükkel. (Halljuk I Halljuk !) T. képviselőház! Bizonyos tekintetben történelmi időket élünk. Olyan korszak fejeződött be, a mely vészteljes megpróbáltatásokat hozott erre a nemzetre. Ennek a korszaknak legpregnánsabb karakterét az adja meg, hogy az országnak több mint másfél esztendőn keresztül nem volt törvényszerüleg megállapított költségvetése. Adja a Mindenható, hogy soha ebben az országban ez a korszak meg ne ismétlődhessék. (Helyeslés.) De ezért nemcsak fohászkodnunk kell, hanem dolgoznunk és küzdenünk is. (Igaz ! ügy van !) Legyünk rajta minden erővel, ne ismerjünk addig pihenést, a mig ki nem építettük alkotmányunknak hiányzó részeit, a míg meg nem alkottuk azokat a garancziákat, a melyek biztosithatják a nemzetet, hogy jövőre ilyen irányban még csak kísérlet sem fog tétetni soha. (Helyeslés.) Ápoljuk addig azt a nagy összetartást, a mely köztünk megvan, ápoljuk sokszor talán önmegtagadással is. Hiszen ápoljuk és ápolnunk kell Sokszor nemcsak ellenségeinknek gáncsoskodásával szemben, hanem barátainknak túlzó követeléseivel szemben is. Ne tántorodjunk el se jobbra, se balra, ne hallgassunk a kishitüekre, de ne hallgassunk a tulhangos hazafiak követeléseire sem. hanem járjuk a nagymeggyőződésü férfiaknak kiszabott utat, a melyen nem szabad megállanunk, csak akkor, a mikor elértük a sikert. Ha a jövendőben az unokák emlegetni fogják valaha e korszakot, akkor ennek a korszaknak a férfiait ugy emlegessék, mint a kik nemcsak el tudták viselni, de meg is tudták gyógyítani a szenvedéseket. (Helyeslés.) A letűnő korszaknak végét voltaképen ez a törvényjavaslat veti, mert ez intézkedik a törvényszerű rendnek végleges helyreállításáról. Ezekkel az érzelmekkel bátorkodom a t. háznak a törvényjavaslatot elfogadásra ajánlani. (Élénk helyeslés.) Raisz Aladár jegyző: Maniu Gyula! Maniu Gyula: T. képviselőház! A mig a költségvetésnek különösen annak részletes tárgyalása folyamán azoknak a miniszteri kijelentéseknek a taglalásával foglalkoztunk, a melyek a tárgyalás folyamán tétettek, addig ezen törvényjavaslatnál, a melynek megszavazása tulajdonképen bizalom kérdése, azon párt részéről, a melynek tagja vagyok, bizalmatlanságunkat kívánom megokolni a kormánynyal szemben. A mi politikai törekvésünk szemben állván azzal a politikai iránynyal, a melyet ez a kormány képvisel, engedje meg a t. ház, hogy taglalás alá vegyük azokat a politikai jelenségeket, a melyeket a lefolyt költségvetési tárgyalás egyes fázisai elénk tártak. Hogy mi e kormánynyal szemben bizalmatlansággal viseltetünk, az igen természetes, mert nagyon elütök azok a kiindulási pontok és azok a felfogások, a melyeket a kormány és a melyeket mi a közélet irányítása tekintetében táplálunk. Mi a népek szabad fejlődésének elve alapján állunk; a jelenlegi kormány a faj hegemónia tovább való fentartására törekszik. Mig mi a demokratikus elvek uralomra juttatására törekszünk, addig ezen kormány az osztályuralom perpetuálására igyekszik. Ilyen körülmények közt csaknem áthidalhatlannak tűnhetnék fel a köztünk való különbség, ha nem állna rendelkezésünkre az egoizmus teréről való letérés önöknek nagyon ajánlandó eszköze, melyet mi a történelem bizonysága szerint igénybe venni soha el nem mulasztottunk. De nemcsak a politikai elvek azok, a melyek bennünket elválasztanak, hanem a modor is, a melylyel a közitünk fenforgó vitás kérdéseket tárgyaljuk. Tény az, hogy mi a kormány iránt bizalmatlansággal viseltetünk, melyet a kormányzat ténykedéseiből merítünk, és a mikor ezen bizalmatlanságunknak kifejezést adunk, akkor indokoljuk ezt tényekkel, indokoljuk a kormány tényeinek nem is tulszigoru bírálatával. Ellenben, mikor a kormány bírálja a mi politikai felfogásunkat, mikor a mi elveink ellen küzd, akkor nem nagyon válogat az eszközökben és sokszor valótlan ráfogásokkal igyekszik bennünket lehetetlenné tenni, oly kijelentéseket tulajdonítva nekünk, melyeket nem tettünk. Méltóztassanak megengedni ezt a talán kissé erős kifejezést, de meg kellett ezt tennem, mert épen a kormányelnök urnak nemrég elhangzott felszólalása igen jellegzetes bizonyítékát adta ezen tétel valóságának. Ha jól emlékszem, a felirati vita befejezésekor az igen t. miniszterelnök ur két tételt állított fel. Egyik tétele az, hogy mi hátsó gondolatokkal dolgozunk, hogy nem mondjuk meg mindazt, a mi politikai czélunkat képezi, és különösen hogy magunk sem ismerjük azt a programmot, a melynek szolgálatába szegődtünk és azokat az eszközöket, a melyekkel ezt megvalósítani akarjuk. A második tétel, a melyet a miniszterelnök ur felállított, hogy mi kommunisztikus törekvéseket szolgálunk és hogy a szocziális mozgalomnak olyan hatalmas lökést adtunk, hogy az kezd veszedelmessé válni. Hát leszek bátor felolvasni azon nyilatkozatokat, a melyekből a kormányelnök ur ezt a meggyőződését merítette és meg vagyok győződve, hogy ezen nyilatkozatok felolvasása kétségtelenné fogja tenni, hogy a miniszterelnök ur ez esetben olyan eszközökhöz fordult a parlamenti siker elérése czéljából, a melyek nem méltók sem azon székhez, a melyet