Képviselőházi napló, 1906. II. kötet • 1906. julius 14–julius 30.

Ülésnapok - 1906-36

36. országos ülés 1% a nemzetiségi szempontnak, még az adóhivata­loknak ajtajára is ki van irva, hogy »tessék csak magyarul beszélni«, már, engedelmet kérek, ilyen körülmények közt ne vegyék rossz néven, ha mi még ennél a pénzügyi tárczánál is kény­telenek vagyunk az ilyen sérelmekkel előállani, a mikor látjuk, hogy még azt sem engedik meg, hogy keservesen szerzett filléreinket a mi nyelvünkön leszámlálva fizessük he az adóhiva­talba. És ne méltóztassék rossz néven venni, ha felhozzuk azt az igen fontos dolgot, a mit talán később más alkalommal szélesebb alapon lesz szerencsém tárgyalni, hogy azokból a bizo­nyos pénztári készletekből, a melyeket előttem szólott t. képviselőtársam felemiitett, a mint ő is megemlitette, csak az itteni nagy pénzinté­zetek, a melyek pedig valóságos uzsorát foly­tatnak vele, vannak dotálva, nem pedig azok a vidéki pénzintézetek is, a melyek egyedül van­nak hivatva arra, hogy a nagy tőkének egész­séges levezető csatornái legyenek. Én ilyen körülmények közt a pénzügyi tárcza költségvetését el nem fogadhatom; (He­lyeslés a nemzetiségiek padjain.) nem fogadha­tom el pedig különösen azért, mert nem látom benne kifejezve biztositékát annak, hogy a jö­vőben olyan politika fog követtetni, a mely a mi elveinknek megfelel. (Elénlc helyeslés a nem­zetiségiek, padjain.) Elnök : Szólásra senki sem lévén feljegyezve, kérdem, kiván-e még valaki szólni? (Nem.) Mivel senki sem kivan szólni, a vitát bezárom. A miniszterelnök ur kivan szólani. Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügy­miniszter : T. ház! Méltóztassék megengedni, hogy az idő előrehaladottsága daczára, bár rö­viden, néhány megjegyzést tegyek azokra az ellenvetésekre, a melyek költségvetésünk és a pénzügyi tárcza kezelése ellen felhozattak. (Halljuk! Halljuk !) Először is Parkasházy Zsigmond képviselő ur olyan sötét színben tüntette fel pénzügyi helyzetünket, hogy én ezt már az ország hitele, de az igazság érdekében sem tartom megenged­hetőnek. Ugy tüntette fel, mintha minálunk nem tudom mennyire menne azoknak az áldo­zatoknak a száma, a kik az adók szigorú érvé­nyesítése miatt exisztencziájukat vesztik. Utalok mindenkit arra a rendeletre, a melyet az indem­nitási törvény végrehajtása alkalmával kiadtam, a mely vonatkozik a közadótartozások érvénye­sítésére ; hivatkozom bárkinek igazságszeretetére: hogy a müveit világ bármely államában olyan kímélettel közadótartozásokat érvényesitenek-e, mint a mi rendeletünk. Farkasházy Zsigmond: Az elmúlt tiz eszten­dőről szóltam! Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügy­miniszter: Talán arról a tiz esztendőről is ezt mondani túlzott. Mert méltóztassék elhinni, hogy a közadók érvényesítésénél helylyel-közzel július 24-én, kedden. 317 előfordulhat ugyan az, hogy az kíméletlenül, vagy nem kellő időben történik, vagy nincsenek tekintettel egyesek kereseti vagy fizetési képes­ségére; de általában véve a mesék országába tartozik az, hogy az adókövetelések érvényesítése miatt egyeseket pusztulni hagyunk, sőt méltóz­tassék elhinni, — s ezt a felszaporodott hátra­lékok igazolják — az ország igen nagy részé­ben, egész megyékben, annyira fel hagyták sza­porodni a hátralékokat, még pedig kellő indok nélkül, hogy az adórendezési munkálatoknak és milliókra menő összegek leírásának nem az ille­tők fizetésképtelensége, hanem az adókezelés hiányossága és a köztartozásoknak nem kellő módon való érvényesítése képezi legfőbb indokát. A képviselő ur utal arra, hogy a kormány rendeletileg is megtehetné, hogy a legszüksége­sebb élelmiszereket és felszerelési tárgyakat a végrehajtás alól vegyük ki. Ha a képviselő ur igen átfogó tanulmányai közben figyelemre mél­tatta volna azt a rendeletet, melyet az imént idéztem, megtalálhatta volna azt, hogy a vég­rehajtási törvény határozmányai szerint a vég­rehajtás alól kivett czikkeket az adóvégrehaj­tásoknál adminisztratív rendelettel szintén ki­vettem a foglalás alól. A t. képviselő ur általában ugy tünteti fel a dolgot, mintha 1300 milliós budgetünknél mi mindenre keveset adnánk. Keveset adunk kultú­rára, keveset gazdasági viszonyaink fejlesztésére, keveset még a hadseregre is, szóval mindenre, de különösen a kultúrát kifogásolja. T. képviselő ur, legyen igazságos. Én megengedem, hogy mindenkinek méltó vágyódását képezheti az, hogy jelentékenyebb összegeket fordítsunk kul­túránk emelésére, közgazdasági viszonyaink fej­lesztésére. De e tekintetben a haladás mégis olyan nagy. hogyha viszonylag méltóztatik venni, hogy mennyivel adunk fokozatosan többet ezekre a czélokra, megint azt fogja látni, hogy egyes kulturállamok, megengedem, végösszegben- na­gyobb összegeket adnak ezekre a czélokra, de a viszonylagos haladás egyetlen államban sem na­gyobb, mint nálunk. Es a mikor összehasonlítást tssz a t. képviselő ur Francziaország és Magyar­ország közt, pl. a népiskolai kiadások tekinteté­ben, ne méltóztassék elfelejteni azt, hogy nálunk a felekezetek és községek teljesitik jobbára azokat a kiadásokat . . . Farkasházy Zsigmond : Ott is! Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügy­miniszter ; ... a melyeket ott nagyobb mértékben az állam teljesít, ugy, hogy ha az összehasonlí­tást megteszi, vegye figyelembe azt is, hogy a franczia budget háromszor akkora, mint a mienk és akkor nem olyan sötét színben fogja feltün­tetni a mi helyzetünket a kulturális téren, mint a milyennek méltóztatott feltüntetni és azután nem is arra az eredményre jut, ha nemcsak ezt veszi tekintetbe, hanem az egyéb statisztikai adatokat is, Mert, bocsánatot kérek, én nem azt

Next

/
Oldalképek
Tartalom