Képviselőházi napló, 1906. II. kötet • 1906. julius 14–julius 30.

Ülésnapok - 1906-36

318 36. országos ülés 1906 vitatom, hogy Magyarországon valami előrehaladott állapotban vagyunk a népnevelés terén, fájdalom, az analfabéták még igen nagy számban vannak, bár talán nem olyan számban, mint a hogy feltüntetni méltóztatott, mert hiszen a képviselő ur talán a hét éven alóli gyermekeket is analfabétáknak vette... Farkasházy Zsigmond: Dehogy! Ez hivatalos adat! Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter : Van olyan hivatalos adat is. De én csak egyre kérem a t. képviselő urat: hasonlítsa össze Francziaországot Magyarországgal, és arra a rezultátumra jut, hogy Franciaországban az analfabéták száma semmivel sem kisebb, mint Magyarországon. Ez a végrezultátum. Igen sok okunk van arra, hogy gyorsabb léptekkel haladjunk előre, de valami nagy szegyeim valónk e részben nincsen. Általában méltóztassék nekem megengedni azt a megjegyzést, hogy kár a mi viszonyainkat ugy feltüntetni, mintha itt az elmaradottság olyan nagy volna. Nekünk igen sok tennivalónk van; lehet, hogy igen sok helytelenül történt; de bocsánatot kérek, haladásunkat nem lehet eltagadni, és a mi haladásunkat, ugy a mint mi felállítjuk az auspiciumot, hogy t. i. nagymérvű haladást akarunk kulturális és gazdasági téren, azt hiszem minden tekintetben méltányolni kell. (Élénk helyeslés a középen.) És itt kapcsolatba hozom a t. képviselő ur megjegyzéseit az előttem szóló Maniu képviselő urnak az észrevételeivel. 0 az iránt fejezte ki kételyét, hogyan fogjuk mi jövedelmi szükségleteinket fedezni. Utalok arra, — és ezt Farkasházy képviselő urnak mondom — hogy általában nem tüntettem fel valami rózsás színben pénzügyi viszonyainkat, hanem csak az igazság színében tüntettem fel. Azt mondottam, hogy olyan budgetet, a hol a bevételek jelentékeny része, ha mindjárt beruházásokra fordittatik is, kölcsönből fedeztetik, fentartanunk nem lehet. Szigorú mértékét kell felállítani annak, hogy mit tudunk kölcsönből fedezni, és csak azokat a beruházásokat szabad csakugyan kölesönpénzből fedeznünk, a melyek közvetlenül gyümölcsöző kiadások; mig ellenben azokat a kiadásokat, a melyek bármilyen kívánatosak, szükségesek, sőt múlhatatlanok is, a melyek nem közvetlenül gyümölcsözők, rendes bevételeink keretében kell fedeznünk. Ez volt az a tétel, a melyet felállítottam. És a mikor mintegy vigasztalan képét nyújtottam financziális helyzetünknek és azt mondtam, hogy elérkeztünk addig a határig, a hol valóban igen nagy meggondoltsággal kell mérlegelnünk a kiadásokat és azok fedezési módját, azt is mondottam, hogy vannak azonban vigasztaló jelenségek is. Az a legszigorúbb számítás szerint is jelentékeny többlet, a mely rendes kezelésünkben van; ezen jövedelmi többletnek állandó július 2í-én, kedden. növekedése, a mely az általam jelzett időszak alatt 200 millió koronára tehető, — kétségtelenül olyan vigasztaló jelenség, a melyből nemcsak erőt, hanem bizalmat is menthetünk arra, hogy fokozódó kulturális és egyéb szükségleteinket képesek leszünk saját erőnkből fedezni. Ez nem teszi azt, a mint méltóztatott mondani, hogy azoknak a jövedelmi forrásoknak a megteremtése vagy jövedelmezősége csak akkor fog előállani, a mikor már késő lesz. A t. képviselő ur a mi pénzügyi politikánkkal szemben, a mely arra van alapítva, hogy nem a közterheket kívánjuk fokozni, nem az adókat kívánjuk emelni, hanem uj jövedelmi forrásokat teremteni és az ezekből eredő jövedelmet azután a közszolgáltatásoknál igénybe venni, — ezzel mit állit szembe? Először a takarékosságot, a felszaporodott tisztviselői kiadások apasztását és az állami üzemek jövedelmének a növelését. Én azt vitatom, hogy az uj kereseti források — megengedem, bizonyos idő kell azoknak megteremtéséhez — a közjövedelmek fokozására közvetlen behatással vannak. Az az iparvállalat, a melyet felállítunk, már felállításának első hónapjában meghozza a maga gyümölcseit az állam és a helyhatóságok pénztárai számára, A munkás, mihelyt felveszi a bérét, a fogyasztási adók, a dohányjövedék, de meg az egyenes adóztatás terén is azonnal hozzájárul a közjövedelmek fokozásához. Itt tehát azonnal beáll a jövedelmezőség, ha nem is teljes mértékben, mihelyt a jövedelmi forrásokat megteremtettük, ugy, hogy ez nemcsak nem negligálandó dolog, hanem sürgős feladat ugy közgazdasági életünk felvirágoztatása, mint különösen állami szükségleteink fedezése szempontjából. Ezzel kapcsolatosan megemlékezett a t. képviselő uv a fogyasztási adók reformálásának kérdéséről is. Talán felment a t. képviselő ur attól, hogy e kérdés megvitatásába bocsátkozzam, mert hiszen erre vonatkozólag nem tettem nyilatkozatokat, és a t. kéjaviselő ur csak hallomásra alapította feltevéseit. Maniu Gyula: A lapokra! Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: Bocsánatot kérek, nagy tisztelője vagyok a lapoknak, de minden közleményeikért még sem vállalnám el a szavatosságot. (Derültség.) Igen sokszor reggel olyan dolgokra ébredek, a melyeket nekem imputálnak, a melyekről csak a lapokból van tudomásom. (Derültség.) Lehet, hogy jóakaratulag, de mégis csak hiányosan közölték azt is. Kénytelen vagyok tehát az adóreformról szólni. Az adóreformmal komolyan foglalkozunk. Eddig ugyan nem igen mondhatom, hogy ráértem vele foglalkozni, s azt hiszem, méltóztatnak belátni, hogy az országgyűlés működésének tartama alatt ilyen komolyabb és nagyobb munkára nem igen marad idő. De azért igenis