Képviselőházi napló, 1906. II. kötet • 1906. julius 14–julius 30.

Ülésnapok - 1906-35

35. országos ülés 1906 Julius 2:i-án, hétfőn. 267 legczélszerűbb is, mert nem lehet más olyan adóztatási eljárást találni, a mely csak megközelítőleg olyan összegeket és olyan könnyű szerrel hozna. Azoknak tehát, a kik az államvasuti fölöslegeket a maguk számára követelik, rá kell egyúttal egy jobb, igazságosabb adónemre is mutatniok. Kaizl pedig, a mikor azt tárgyalja, hogy daczára a nagy tarifális áldozatoknak sem a termelőnek, sem a fogyasztónak helyzete nem vált jobbra, azt mondja tehát: az államvasutak révén nyújtott haszon olyanoknak jut, kik valahol az állampénztár és a fogyasztó közt megrekedtek, de a kiknek nemzetgazdasági működéséről egyébként mi sem állapitható meg.« Maga a szerző, miután statisztikai adatokkal bebizonyitja, hogy csakugyan az állam mekkora áldozatokat hoz az államvasutaknak, azt mondja folvassa): »Ugy a tudomány, mint a gyakorlat megegyezik e szerint abban, hogy az államvasutaknak a produkczió költségeit meghaladó jövedelmezőségre kell törekednie és azt a jövedelmezőséget akár tarifális, akár egyéb intézkedésekkel csak akkor szabad és lehet megrontani, ha ezek az intézkedések számszerűleg vagy egyébként kétségtelenül megbecsülhető közgazdasági hasznot teremtenek.« Ezért van az, hogy a legtöbb külföldi államvasút, igy különösen a porosz, bádeni, belga vasutak annak daczára, hogy csakis általános díjszabásokba foglalt előnyöket adnak, az általuk adott tarifális előnyök pénzbeli értékét épen ugy, mint azoknak a forgalom emelkedésében vagy egyébként előidézett jótékony vagy kártékony hatásait nyilvántartják, illetve a nyilvánosság a parlamenti és a társadalmi ellenőrzés megbecsülése alá bocsátják. Kérdem én, hogy az a sok kedvezmény, a melyet a magyar királyi államvasutak nyújtanak, a nyilvános megbecslés elbírálása alá kerülnek-e ? Szíerényi József: Kihirdettetnek! Miháli Tivadar: Vannak egyes kisebb tételek, a melyekre nézve a házban vitát folytatunk. Akkor, a mikor konstatált tény az, hogy a m. kir. államvasutak 10 milliónyi hiánynyal dolgoznak évenként, azt hiszem, hogy ez olyan kérdés, a melyen gondolkozni érdemes ugy állam- mint közgazdasági szempontból. Szterényi József: Honnan vette ezeket az adatokat ? Miháli Tivadar: Én adataimat az eddigi költségvetési előirányzatokból vettem, tessék azokat megtekinteni, tessék utána járni, vagy ajánlom forrásul ezt a szerzőt, a kinek munkájából az idézeteket felolvastam. ( FelhiáüásoJc balfelöl: Az nem hivatalos!) Van még egy megjegyzésem, a mely a vasúti forgalomra vonatkozik, és ez az, hogy a mikor nálunk vasútépítésről van szó, az egész vállalkozást, akármilyen terjedelmű is az, egyetlen vállalkozó kapja. Már pedig nálunk az országbán nincsen megfelelő tőkepénzes, a ki milliókkal rendelkeznék erre a czélra, bejön tehát az a külföldi vállalkozó, megépíti a vasutat és pedig ugy, hogy a munkálatokat csoportonként, részletenként adja ki, és igy a nyereségnek felét, a mi óriási összegeket képvisel, az a külföldi vállalkozó vágja zsebre. Azt hiszem, elérkezett az idő, a mikor ezen az uzuson is változtatni kell, hiszen folyton hirdetjük, hogy fejleszteni, pártolni kell a hazai ipart. Vájjon ebből a szempontból, s e czél megvalósítása érdekében nem követhetjük-e mi is a külföldi államoknak azon példáját, hogy akkor, a mikor vasutakat építünk, egyes szakmák szerint, vagy bizonyos hossztávolságok szerint külön-külön adjuk ki a munkákat és hirdessünk árlejtést, hogy igy egyes kisebb hazai tőkepénzesek is reflektálhassanak a munkára? Romániában pl. másnak adják ki a földmunkát, másnak a felépítményt, más vállalkozó kapja meg a berendezést, sőt, ha szükséges, a földmunkát is felosztják bizonyos részletekre és igy egyfelől az egész munka sokkal kevesebbe kerül az államnak, másfelől pedig eléretik az a czél, hogy hazai tőke felhasználásával hazai vállalkozók építik azt a vasutat. Az eddigi államvasutakat mind külföldi tőke építette. Szterényi József: Ez nincs igy! Miháii Tivadar: A Szamosvölgyi vasút pl. nem hazai eredetű. Ha azonban csakugyan ugy van a dolog, a mint a t. államtitkár ur mondja, hogy t. i. hazai tőkepénzesek épitik ma az államvasutak vonalait, én ez előtt meghajlom. Elnök : ISTe méltóztassanak konverzácziókat folytatni. A szónokon van a sor, ő beszéljen és közbeszólásokkal ne zavarják, különben névszerint fogom megnevezni a közbeszóló képviselő urakat. Miháii Tivadar : Ezek után bátor vagyok konstatálni, hogy én és pártunk abban a nézetben vagyunk, hogy a vasúti díjszabályzatot meg kell változtatni ós a vasúti kedvezményeket ugy a személy-, mint az áruszállításnál be kell szüntetni ós erre vonatkozólag van szerencsém a következő határozati javaslatokat beterjeszteni (olvassa): 1. Határozati javaslat. ,.»Utasittatik a kormány, hogy az államháztartás igényeire való tekintettel a vasúti díjszabályzatot oly értelemben módosítsa, hogy ugy a személy-, valamint az áruszállítási dijakat az érvényben levőknél 30 százalékkal magasabban állapítsa meg.« 2. Határozati javaslat. »Utasittatik a kormány, hogy sürgősen intézkedjék, hogy a takarékpénztárak adósaiktól semmi czimen 8 százaléknál több kamatot ne szedhessenek«. Lengyel Zoltán: Nagyon helyes, bár a román pénzintézetek nem fogják megtartani. Le kell csukni a takarékpénztári igazgatót is, a kinek 34*