Képviselőházi napló, 1906. II. kötet • 1906. julius 14–julius 30.

Ülésnapok - 1906-35

268 35. országos ülés 1906 július 23-án, hétfőn. intézetében 8 százaléknál nagyobb kamatot szednek. (Zaj, Elnök csenget.) Kérem, nem vagyok érdekelve. (Derültség.) Míháli Tivadar (olvassa): 3, Határozati javaslat. »ütasittatik a kormány, hogy a jelenleg érvényben lévő személy- és áruszállítási kedvezményeket szüntesse be.« Lengyel Zoltán: Legnagyobb részben helyes! Míháli Tivadar : Minden határozati javaslat természetesen csakis a törvények végrehajtására és nem uj törvények alkotására vonatkozik. Azt hiszem, t. ház, hogy a mikor államgazdasági és közgazdasági kérdésekről van szó, nem lehet közöttünk pártkülönbség. E kérdésekben mindenki legjobb belátása szerint kell hogy Ítéljen. Azt hiszem, hogy ha a képviselő urak foglalkoznak ezzel a kérdéssel, meggyőződnek arról, hogy az államnak igenis kára van a vasutaknak ilyen kezeléséből. Én igenis szükségesnek tartom az uj díjszabályzat megállapítását. Hiába állítják ezzel szemben, hogy ebben az esetben a forgalom csökkenni fog. Ez nem áll. Ha a forgalom az utóbbi 20 év alatt szaporodott, ez nem az olcsó személy- és teherszállítási dijaknak, hanem annak tulajdonítandó, hogy minden téren gyarapodott a forgalom. A mi különösen a kedvezményeket, a refakeziákat illeti, t. ház, nézetem szerint az országnak, az ország közgazdaságának ebből abszolúte semni haszna nincs. Mert ki kap refakeziákat ? A ki legalább 300 kocsi áruszállitmányt ad fel. Ilyeneket tehát a kisiparos, a kisgazda nem élvez. En magam próbálkoztam pl. azzal, hogy 200 kocsi fát szállitván, kértem a refakeziákat. Nem adták meg, azt mondván, hogy csak 300 kocsiért jár. így van ez nemcsak a tüzelőfánál, hanem a tojásnál és mindennél. A budapesti irodák ugy tesznek, ..hogy összeszednek az országban pl. tojást. Összegyűjtik ezt az egyes kisgazdáknál és a mikor azután elszállítják, akkor az államvasutakhoz mennek és azt mondják : ennyit szállítottam, kérem megtéríteni a refakeziákat. A kereskedők tulajdonképen abból élnek, hogy ezek a refakeziák számukra megmaradnak. Ezt nem lehet kétségbe vonni. Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter: A képviselő ur tűzifára kért refakeziát. Minthogy azonban a tűzifa csaknem önköltségen szállíttatik, ennélfogva ebből refakeziát adni lehetetlen, Míháli Tivadar : Épen ezt kifogásolom. Ne szállítson a vasút önköltségen, mert annak arra kell berendezve lenni, hogy az államnak bizonyos jövedelmet hozzon. így csak az állampolgároknak l°/°-a az,amely élvezi ezt a kedvezményt, és helyesli a mostani díjszabást. Ha belátják a t. képviselő urak, hogy a mit mondottam, az az államháztartás érdekében szükséges, akkor tegyék meg ezeket az intézkedéseket. Ne járjunk üres szólamok és népszerűség után, hanem nézzük a dolgok lényegét és akkor azt hiszem, a kereskedelemügyi miniszter ur is meg fog győződni arról, hogy csak jót cselekedett ugy az államháztartás, mint a közgazdasági érdekek szempontjából. Nem fogadom el a költségvetést és kérem beterjesztett határozati javaslataim elfogadását. Elnök: Míháli Tivadar képviselő ur három határozati javaslatot terjesztett be, de miután azokat ő maga felolvasta, kérdem, kívánja-e a ház, hogy azok újból felolvastassanak ? (Nem!) Ha a ház nem kívánja a határozati javaslatok felolvasását, akkor folytatjuk a tanácskozást. Raisz Aladár jegyző: Vizy Ferencz! Vizy Ferencz: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A kereskedelemügyi költségvetés tárgyalásának keretében a bázisárról kívánok szólni. (Halljuk! Halljuk!) Mindnyájunk előtt ismeretes, hogy az ipar ősforrása a háziipar; ebből fejlődölt a kisipar és a kisipar vállain emelkedett a nagyipar. Ez tehát egészen természetes folyamat. Ezzel szemben azonban nem találom természetesnek a fejlődés azon irányát, hogy a nagyipar a házi- és kisipar életnedveit teljesen elszívja. Ennélfogva okvetlenül szükségesnek és nagyon fontosnak találom azt, hogy a háziipar fejlesztésére, mely a kisiparnak is segítségül kínálkozik, különös gond fordittassék. A kereskedelemügyi miniszter ur nyilatkozatai e tekintetben is megnyugtatók és ezt a legnagyobb köszönettel veszem, mert azt tartom, hogy a háziipar fejlesztése is hazánk egyik életkérdését képezi, különösen manapság, a midőn egészen más társadalmi felfogásokra valló, egészen más társadalmi rendszerre czélzó nézetek nyilvánulnak és a midőn a lelkekben az öntudatos gondolkozás kezd terjedni. A háziipar fejlesztése különösen két szempontból nagyon fontos. Egyrészről gazdasági szempontból, mert ez a szegény népnek nemcsak garasokat szolgáltat, hanem egyúttal az a szegény ember, a maga életszükségleteit is a háziipar keretében kéjies kielégíteni. A másik szempont az erkölcsi szempont, a mely a népben — és ez rendkívül fontos — a munkára ösztönző életörömet kelti fel; csökkenti a nagyipar kapzsiságát, a rideg önzésnek uralmát és csökkenti egyúttal a szélsőségekre törekvő szocziális irányzatra való hajlandóságot. Mert kérem, a szegény népet nem szabad magára hagyni; azt vezetni, oktatni kell; ezt pedig épen a háziipar felkarolása által tartom teljesen elérhetőnek és biztosítottnak. Felszólalásom tárgyát képezi továbbá különösen az iparoktatás. E tekintetben hazánkban igen szép haladás észlelhető, azonban egy nagy hiba is vehető észre, az t. i., hogy a tantervek tultömöttek és az elméleti részre helyez-