Képviselőházi napló, 1906. II. kötet • 1906. julius 14–julius 30.

Ülésnapok - 1906-35

266 35. országos ülés 1906 július 23-án, hétfőn. ígéretet és kell, hogy tegyen most is, mert a személyzet nem elegendő és különösen az alsó osztályú tisztviselők nincsenek kellőleg dotálva. Ha már most ez a javítás kell, akkor jövőre még 6—8 milliót fizetünk rá és a deficzit nem 10, hanem 12 millió lesz. A dologi kiadások sem nagyok. Hogy nem nagyobbak, mint más államvasutaknál, nem akarom kimutatni, de össze tudnám hasonlítani a többi államvasutakkal, a hol körülbelül ugyanannyiba kerül a kilométerje a vasutaknak. A hiba a körül forog, hogy akkor, mikor a vasúti díjszabás megállapittatott, a kormány népszerűségi tekintetekből — mert más tekintetek nem vezethették — nagyon alacsonyra állapította meg a díjszabást, ugy a személy-, mint az áruforgalomban; és annak daczára, hogy olcsón számította a díjtételeket, még horribilis összegre menő kedvezményeket nyújt a szállítóknak, ugy hogy statisztikai kimutatásokkal be lehet bizonyítani, hogy a kedvezményes szállításoknál ugy a személy-, mint az áruszállításnál évente körülbelül 30 milliót vészit a vasút, illetőleg az állam. Hát, t. ház, erről azt mondhatják, hogy ez a forgalom és a közgazdaság érdekéből szükséges. De ennek is megvan a határa, és én nem látom be azt, hogy mikor nincsen Európában olyan állam, a mely annyit áldozna a vasutakra, mint mi, miért legyen épen a mi államunk az, a mely olyan olcsó díjtételeket állapit meg? Az utolsó két évtized alatt az állam vasúti kölcsöntőkéjének törlesztésére összesen 637'5 millió koronát fizetett és igy ma az összes államvasút! adósság 2280 millió K-t tesz ki, míg az összes államadósság 4648 millió korona, a minek a vasutakba befektetett tőkéből származó államadósságok 49%-át teszik. Ezt az állapotot tovább fentartani és tűrni nem lehet, mert maholnap az állami háztartásban olyan zavarok fognak beállani, a melyekből kibontakozni nem lehet. Ebben a tekintetben legyen szabad, a mi az elveket, t. i. a közgazdasági és dijmegállapitási elveket illeti, más szakértő egyének véleményére is hivatkoznom. Többek között pl. a díjszabályzat megállapítására vonatkozólag Nördling igy nyilatkozott (olvassa): »A közgazdaságnak inkább érdeke az államvasutak tiszta jövedelme, mint a sok kedvezmény.* Posche azt mondja, hogy (olvassa): »Feltéve, hogy az olcsó tarifák a termelésnek és fogyasztásnak hasznára válnak, még akkor is csak az esetben szabad a tarifákat olcsón megszabni, ha az adórendszer ideális.« Nálunk pedig az adórendszer nem ideális. ('Folytonos. zaj és közbeszólás a jobb- és a baloldalon.) Elnök (csenget): Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak közbeszólásokkal zavarni a szónokot. Miháli Tivadar : Wekerle miniszterelnök ur temesvári beszédében, — mint a lapokból értesültem — valamint a pénzügyi bizottságban azt a kijelentést tette, hogy ma már az államszükségletek oly nagy mérvet öltöttek, hogy azokat rendes forrásokból nem lehet fedezni, hanem gondoskodni kell a jövőre nézve az állam jövedelmi forrásainak emeléséről, meg uj forrásokról, és — ha jól emlékszem — utalt arra, hogy fogyasztási adó czimén is emelni kell az állam jövedelmét, a miért is különösen a petróleum-fogyasztásra akar kivetni adót. (Wekerle Sándor miniszterelnök tagadólag int.) Nem akarom vitatni és tovább fürkészni ezt a kérdést. De egyet konstatálok és ez az, hogy ma csupán csak a kedvezményes szállítások az államban, a melyek a refakczia czimén ugy a személyek, mint az áruk szállításánál előfordulnak, körülbelül 30 millió K károsodást okoznak évente. Azonban nem a zónát értem ez alatt. Ezenkívül kedvezményeket adnak személyszállításoknál is, mert vannak bizonyos személyek, a kik ingyen és vannak, mint az államtisztviselők, a kik féláru jegygyei utaznak, végre itt vagyunk mi is, a kik szintén élvezünk bizo-. nyos kedvezményt. Meg kell tehát gondolni azt, hogyha az államvasutaknál nem fogunk jövedelem elérésére törekedni, akkor az állam pénzügyi háztartásában bizonyos zavarok fognak előállani, a mit el kell ismernie a t. miniszterelnök urnak is. És e zavarok következményeit a szegény iparos és földművelő osztály viselje akkor, a mikor általános vélemények szerint az ország polgárainak alig 10%-a használja rendesen a vasutat és alig l°/o-a részesül kedvezményben. Azok pedig, a kik ezen kedvezményekben részesülnek, részint személyükre, részint áruikra nézve olyan csoportjait képezik az állampolgároknak, a melyeket mint közvetítőket és szállító-irodákat a vasút teremtett meg, és semmiféle nemzetgazdasági és közgazdasági érdekeket nem kéj)viselnek. De feltéve, hogy kéjrviselnének is, hol van a többi 99%-a az országnak, a mely ilyen kedvezményekben nem részesül. Hiszen van az országban elég szegény ember, a ki nemcsak nem utazott, de még csak nem is látta a vasutat! Hát igazságos dolog, hogy a kik szállítanak, mindig kedvezményt kapjanak és a kik kéjutazást tesznek, azoknak kedvezményeket adjunk azért, hogy azután az a bácsi, nem tudom honnan, megfizesse adó alakjában azt a deficzitet, a mely az államvasutaknál igy előáll ? Szterényi József: Teória! Miháli Tivadar: Ez nem teória, ez a valóság! (Mozgás.) De legyen szabad ebben a tekintetben még néhány szaktekintélyre hivatkoznom (olvassa): Ulrich szerint pedig : »Az államvasutak feleslegei az államháztartásban nélkülözhetetlen adóbevételt képeznek. «Oohn kutatásai után arra a következtetésre jut, hogy »a vasúti feleslegek révén való adóztatás, az adóztatásnak legigazságosabb indirekt formája, mert az minden esetben a vagyonos, fizetőképes osztályokat éri, és relatíve