Képviselőházi napló, 1906. II. kötet • 1906. julius 14–julius 30.
Ülésnapok - 1906-34
24S 3b. országos ülés 1906 Julius 2í-én, szombaton. addig a székely nép az idei termését a jövő évre takaritja be. A midőn ennél a tételnél felszólalunk, kívánságunk az, hogy a székely nép segélyezésével párhuzamosan segélyeztessék a mi népünk is Erdélyben, a mely nép gazdaságilag nagyon hátramaradt épen szegény és szűk anyagi viszonyai következtében. Engedjék meg azonban kijelentenem, hogy a székely akcziónak már akkor, mikor az életbe bevitetett, nemcsak és egyáltalában nem a gazdasági fejlesztés volt a tulajdonképeni czélja, hanem eszközül lett felhasználva és eszközül lett odaadva a kormánynak abból a czélból, hogy a magyarságot, a magyar népet jobban istápolja, erősbitse a román néppel szemben, hogy megerősítvén őt •— a mint gyakran kijelentették, esetleg még a román nép gazdasági visszaszorításával is — előbástyája legyen az erdélyi részeken a magyarságnak. Én határozottan tiltakozom az ellen, hogy az állam pénztárából és az állam közjavaiból egy nép támogattassék egy határozottan Ínséges másik néppel szemben. Azt vetették nekem ellen, hogy ez csekélység az országnak száz és száz millió kiadásával szemben. Hát mi sem akarunk többet egyfelől, másfelől meg kívánom jegyezni, hogy ez csak egy kicsi része annak az anyagi erőnek, a melylyel a székely nép Erdélyben istápolíatik. Sümegi Vilmos: Azt sem istápolják eléggé! Maniu Gyula: Én pozitive vagyok értesülve arról, hogy bizony százezrekre meg milliókra megy az az összeg, a mit pl. a székely takarékpénztárak az állami készletekből kapnak mint olcsó pénzt, egy és l 1 ; , 2°/o-ra. Kállay Tamás: Csikmegyében 18 %-ot fizetnek! Maniu Gyula: Lengyel Zoltán t. képviselő ur megemlékezett a román bankokról. Elismerem, hogy a román bankok hála Istennek prosperálnak. Ennek azonban nem az az oka, hogy nagy kamattal dolgoznak és hogy nyúzzák a népet, hanem más: a takarékosság. Nálunk, a román takarékpénztáraknál, a ki hivatalnok, az hivatalnok és nem »ur«, hanem valódi szolgája a népnek és nálunk a takarékpénztári emberek nincsenek tízezrekkel űzetve, hanem meg vannak fizetve néhány száz forinttal, a minek következtében természetesen a bank prosperál. Ezért kértük az előttem szólott Lengyel képviselő urat, hogy szíveskedjék példával előállani, hát előállott a Sylvania takarékpénztárral. Nagyon rosszul választotta meg a példát, mert én is szilágymegyei ember vagyok és ennek a takarékpénztárnak ügyésze volt az apám és jól ismerem a viszonyokat. , Ho gy mennyire jól vannak . informálva az urak és hogy mennyire jól informálják a világot, az kitűnik abból is, hogy az előttem szó- ! lőtt képviselő ur kijelentette, hogy a Sylvania takarékpénztár tökéje 100.000 korona . . . Szász József: Mi az a Sylvania? (Zaj.) Maniu Gyula: . . . a jövedelme pedig 39.000 korona, holott a tőkéje tényleg 600.000 korona és a jövedelme 59.000 korona volt. Lengyel Zoltán: Nem a mostani állapotról beszéltem. Maniu Gyula: Ez a bank 300.000 koronával létesült, tehát sohasem volt 100.000 korona az alaptőkéje és az évi jövedelme nem teszi ki tőkéjének 39 százalékát, hanem sokkal kevesebbet és erre is csak ugy tesz szert, hogy az igazgatónak és többi hivatalnokainak nincs 5—6 ezer forint fizetésük, mint más takarékpénztáraknál, és akként van berendezve, hogy minél többet nyújtson a népnek. A mi a román takarékpénztárak ellen felhozott azt a vádat illeti, hogy ezek a magyarokat dej>osszedálnák, ünnepélyesen felhívom Lengyel Zoltán képviselő urat, legyen szíves csak egy példát is felhozni, mert én vele szemben nem egy, hanem száz példát is fel tudok hozni, hogy igenis a magyar közönséget mi mentettük meg, nem egy válságos helyzetből. Hogy pedig bankjaink politikával foglalkoznak, valótlan és ezen ráfogás ellen határozottan tiltakozom. Én az alsófehérmegyei bankok r egyik legnagyobbikának vagyok az ügyésze. Én tanúul hívom fel Alsó-Eehérmegye összes magyar közönségét, jelentse ki, hogy ezen állitásom igaz-e vagy sem. Százával hozhatok föl példákat, hogy mi mentettünk meg nem egy magyar embert néha épen a magyar takarékpénztáraktól. Nem akarok ezeknek szemrehányást tenni, mert ezek is szolid intézetek, csak konstatálom, hogy a mig mi 8—7 és 6%-kal dolgozunk, addig a magyar takarékpénztárak nem egyszer túlhaladják a 10%-ot és sokkal szigorúbbak a behajtáskor. T. ház ! Ezzel a kijelentéssel is ugy állunk, mint az előbbivel. Én azt a kérdést intéztem az igen t. miniszter úrhoz, hogy szíveskedjék csak egy telepítést is megnevezni, a hol románok lettek telepítve. De ő a felelettel adós maradt, mert maga is kénytelen beismerni, hogy az összes telepek magyarokkal lettek telepítve és mellőzve lettek azon községbeli lakosok, a kik nemzetiségiek voltak, akármilyen nagy készpénz összeget is fizettek volna a telepítésért. Sem a telepítés kérdése, sem a segélyezési akczió tehát nem alkalmas arra, hogy ez az ország konszolidálódjék, hanem csak arra alkalmas, hogy minket bizalmatlansággal töltsön el; mert azt a meggyőződést kelti bennünk, hogy az államnak anyagi ereje, a mely a mi filléreinkből is származik, arra használtatik fel, hogy a mi népünk anyagilag és kulturailag is hátramaradjon a többi, különössn a magvar népfajjal szemben, A mikor mi tehát ilyen akcziót látunk, akkor kötelességünk nemcsak a mi fajunk érdekében, hanem az ország valódi érdekei szempontjából is ez ellen tiltakozni. Én kijelentem, hogy nekem semmi
