Képviselőházi napló, 1906. II. kötet • 1906. julius 14–julius 30.

Ülésnapok - 1906-28

2ü. országos ülés 1906 j között. A mikor ezt mondom, szinte hallom az ellenvetést, hogy a 48-as párt szakított elveivel, a mikor az u. n. 67-es alapra helyezkedett. Nekem meggyőződésem, t. ház, hogy elveinkkel egyáltalában nem szakítottunk, elveinket, politikánkat még csak fel sem függesztettük, hanem csupán csak taktikánkon változtattunk. A múltban szükségesnek tartottuk a demonstrácziót, most nem tartjuk szükségesnek. A clemonstráczió abban állott, hogy, a mikor szó volt a 67-es törvényen alapuló intézményekbe való bemenetelről, a párt kijelentette, hogy nem engedi meg tagjainak az ezen intézményekben való részvételt. Törvénytelennek nem tekintette a párt akkor sem azt az intézményt. A mai viszonyok között, a mikor alkalmunk van arra, hogy ezen intézményekben, például a delegáczióban elősegítsük politikánk érvényesülését, nem tartjuk szükségesnek a további demonstrácziót és ezért megváltoztattuk taktikánkat. A /izél teszi a különbséget a 67 és 48 között. És ezért nagyon értem azt a mondást, a melyet több, a 67-es párthoz tartozó képviselő szájából ballottam, hogy ők voltaképen 67-es alapon csinálnak 48-as politikát. Ez jogosított fel minket, s ezen irányzatnak tapasztalása késztetett bennünket arra, hogy a 67-es pártokkal szoros összeköttetésbe lépjünk és velük együtt a koaliczió alapján alakítsuk meg a kormányt. Nagyon jogosult tehát az, hogy csináljanak ők 48-as politikát 67-es alapon, csak az ne következzék be, hogy mi csináljunk 67-es politikát 48-as alapon. Azt hiszem, hogy a nemzet a maga küzdelmével kimondotta azt, hogy, ha ilyen irányzat jelentkeznék közöttünk, azokat, a kik annak szószólói, el fogná söpörni. Ennek a 48-as politikának következménye az, hogy egy nagy konföderáczió felé törekszünk; egy olyan konföderáczió felé, a melynek központját az egységes Magyarország képezi, s a mely központ körül Magyarországgal összeköttetésben és pedig nemcsak barátság és érzés általi összeköttetésben, hanem kötések általi öszszeköttetésben vannak a körülöttünk élő kisebb nemzetek. Ennek az lesz következménye, hogy mig egyrészt ők hátulról támasztékot találnak és igy védve vannak, s viszont létük által minket is védenek, addig másrészről az ő fejlődésüknek, expanziójuknak tér fog adatni és ez az alakulat, szemben a mostani fejlődésképtelen monarchiával, fejlődésképes és ennek folytán életképes. De ha ezen czél felé akarunk törekedni, akkor szükséges, hogy azokkal az egyes nemzetekkel minket ne csak a közös érdek tudata, hanem a gyakori érintkezés is kössön össze. Ez a gyakori érintkezés csak ugy lehetséges, ha mi iparkodunk megtanulni az ő nyelvüket és ők viszont látva a mi részünkről az előzékenységet, egymás között közvetítő nyelvül nem a németet. KÉPYH. NAPLÓ. 1906 1911. II. KÖTET. nlius 14-én, szombaton. 17 hanem a központnak nyelvét, a magyart fogadják el. Erre vonatkozólag közoktatásügyi politikánk előtt egy nagy feladat áll. A múltban egész közoktatásunk arra az alapra volt fektetve, hogy a Nyugathoz iparkodjunk közeledni. A nyugati nyelvek tanulása volt a klasszikus nyelvek tanulása mellett a főczél. Ennek megvolt a maga jótékony hatása; képesek voltunk arra, hogy a Nyugat nagy elméi által elért nagy eredményeket átvegyük. Azonban akkor, a midőn már majdnem arra a színvonalra érkeztünk, a melyen a Nyugat van; a midőn már a fejlődésnek ilyen módon való elősegítése nem szükséges: akkor már más irányban kell haladnunk; akkor nem arra kell büszkéknek lennünk, hogy elértük a nyugati czivilizáczió színvonalát, hanem arra, hogy a Kelet központja vagyunk. Ennek az érzésnek a társadalom lelkében • is ki kell fejlődnie, de elő kell segítenie ezt az államnak is, a melynek e czélra megvannak a maga eszközei. Tűzzön ki a kormány minél nagyobb számú ösztöndijakat (Helyeslés bal felől) abból a czélból, hogy azoknak élvezői kötelesek egy vagy két évet a lembergi, krakói, prágai, gráczi, zágrábi, belgrádi, szófiai, bukaresti s csernoviczi egyetemeken vagy főiskolákon tölteni. Ha egy ösztöndij ily feltételekhez van kötve, akkor az egyesek iparkodnak saját szorgalmuk által elsajátitani azt a nyelvet, hogy igy jogosulttá tegyék magukat az ösztöndijra. Azon főiskolákon való tartózkodásuk, s ottlétük Összeköttetéseket szerez számukra az ottani ifjúsággal ; olyan összeköttetéseket, a melyek az egész életen át megmaradnak. Igy egész uj generáczió fog felnőni, a mely képes lesz arra, hogy igazán központtá, e szövetség szellemi központjává is tegye a magyarokat. Ezt az irányzatot eddig nem lehetett megkezdeni. Nem lehetett, mivel a magyar nemzet a maga erejéhez kellő bizalommal nem viseltetett. Megvannak ugyanis ennek az irányzatnak a maga veszélyei, a mint azt a múlt igazolja. Megvan az a veszélye és ezt érezték is, hogy ha Ausztria föderalisztikus irányban halad, akkor Magyarországon szintén fel fognak lépni ilyen törekvések. Hiszen 1867 után a Hohenwart-kabinet ellen épen azért lépett fel a magyar közvélemény, és azért érezte kényszerülve magát Ausztriának császára elbocsátani ezt a föderalisztikus politikát csináló kabinetet, mert a magyar közvélemény félt attól, hogy az ottani szétdarabolás, az ottani föderalisztikus irány Magyarországon is hasonló törekvéseket fog felszínre juttatni. Ezért szükséges az, hogy mi erősek legyünk, és erőnkben bízzunk. Ehhez kell még a magyarosodásnak egy bizonyos irányban való fokozása. Nem erőszakos eszközöket, nem mesterséges eszközöket értek, hanem a fejlődésnek természetes menetét, Hogy milyen ez a fokozás, azt a későbbiekben leszek bátor előadni. 3