Képviselőházi napló, 1906. II. kötet • 1906. julius 14–julius 30.
Ülésnapok - 1906-32
32. országos ülés 1906 Julius 19-én, csütörtökön. 167 kaszban azt mondják, hogy az önkormányzatnak mi a hatásköre, a másik szakaszban kifejezik, hogy milyen joga van a főispánnak, a kormánynak a megye minden egyes határozatába beleavatkozni. A bíróság, ha az ily általánosan tartott szöveget alkalmazni kénytelen, a legnagyobb zavarba jön, mert nincsen precziz jog, a melyet védhetne, ugy hogy az első feltétele annak, hogy itt az önkormányzat minden önkénytől szabadon mozoghasson, az, hogy maga a közigazgatási szervezet tüzetes reformon menjen keresztül. (Altalános élénk helyeslés.) Evek óta a nemzetnek minden árnyalata, minden pártja megegyett abban, hogy a közigazgatás mai állapotát kifogásolta. Reform azonban nem jött és nem jöhetett létre azért, mert nagy ellentét volt egy elvi kérdésben: az államosítás kérdésében. A nemzet egyik része — magam is azok közé tartoztam, — az államositást akarta behozni. Másik része ezt minden áron meg akarta akasztani és ez az ellentét, a mely itt a házban már obstrukcziót is okozott, ezen ellentét lett akadálya annak, hogy ez a reform megvalósuljon. Minden kormány félt ehhez hozzányúlni, mert egy erős, heves, nagy horderejű elvi küzdelem előtt állott. Most ez az akadály megszűnt. A nemzet ebben a kérdésben, azt hiszem, egy táborban van. (Elérik helyeslés és taps.) Azt hiszem, ma már a közigazgatás államosításának régi hívei is feladták ezen elvi álláspontjukat és belátják, hogy itt, a magyar specziális viszonyok mellett, ez veszedelmes experimentum volna. (Elénk helyeslés.) Ma tehát elvi akadálya a közigazgatás reformjának többé nincsen. Ma tehát időveszteség nélkül, teljes erővel azon kell lennünk, hogy a megyei szervezetet, a községi szervezetet, a városokról szóló törvényes rendelkezéseket reformáljuk. (Elénk helyeslés.) Én a kérdések ezen tömkelegének egy részével már most is foglalkoztam és azt hiszem, hogy, időveszteség nélkül ezeket elő kell vennünk. (Élénk helyeslés.) Nem ígérem azt, hogy a közel jövőben a közigazgatás minden ágára kiterjedő részletes javaslatokkal lépek a ház elé, mert először is azt tartom, hogy jobb kevesebbet ígérni és annál esetleg többet beváltani, mint sokat ígérni és annak egy részét be nem váltani. Különben is az a munkaprogramra, mely előttünk áll, eléggé szűk, az idő, melyre mintegy biztosan számithatunk, sem túlságos nagy, ugy hogy én nem tartanám reálisnak, ha azt mondanám, hogy vállalkozom arra, hogy a munkának ezt az egész tömkelegét elvégzem és egy általános, minden kérdésre kiterjedő közigazgatási reformot fogok a ház elé hozni. De egyes részeivel rögtön akarok foglalkozni és az egészet annyira elő akarnám készíteni, hogy lehető rövid idő alatt egy ankét elé hozhassam a dolgot, hogy az országnak minden, ezen lényeges és fontos kérdésevei foglalkozó szakembere hozzászólhasson, (Élénk helyeslés.) hogy így módunkban legyen egy állandó, nagy alkotmányos Magyarország önkormányzatát, Magyarország alkotmányos szabadságát megerősíteni. (Élénk helyeslés és taps.) Az alkotmányos szabadságnak, t. ház, legnagyobb garancziája az önkormányzat. Az önkormányzat nemcsak azért, mert, ha a joghatáskörök preczizen meg vannak állapítva, ez bizonyos önállóságot biztosit felfelé, hanem azért is, mert csak a valódi és igaz önkormányzat, a felelősséggel járó munkával összekapcsolt önkormányzat képes egy nemzetet megnevelni, a nemzetben a politikai érettséget, bizonyos önálló jellemszilárdságot nevelni. (Helyeslés.) A szabadságnak legnagyobb garancziája az ember, a társadalom, a szellem, nem pedig az intézmény. (Helyeslés és taps.) Az intézmények inkább csak közvetve hatnak azáltal, hogy az embert megnevelik olyanná, hogy egyrészt képes legyen védeni jogait, másrészt pedig hogy azon jogokkal ugy legyen képes élni, hogy ne idézzen elő ok és szükség nélkül nagy kríziseket. (Helyeslés.) T. ház! Evvel elvégeztem volna előadását azon nagy irányoknak, azon nagy czéloknak, a melyek engem vezetni fognak és áttérek egyes felvetett eszmék megvilágítására. (Halljuk ! Halljuk!) Tegnap Szalay t. képviselő ur felhozta azt, hogy kívánatos volna a nyugdíj viszonosságot, a mely a törvényhatósági tisztviselők és az állami tisztviselők között ma nincs meg, törvényileg biztosítani. Evvel az eszmével én már foglalkoztam. A törvényjavaslat csaknem készen áll, ugy hogy a legrövidebb idő alatt abban a helyzetben leszek, hogy benyújthatom. (Elénk helyeslés.) Ez a törvényjavaslat lehetővé fogja tenni azt, hogy a megyéből át lehet lépni az állami szolgálatba a nélkül, hogy elveszítse valaki nyugdíjigényét, a melyet már megszerzett. (Helyeslés.) Ez, azt tartom, nagyon méltányos és igazságos dolog, mert az a tisztviselő tulajdonképpen ugyanazt az ügyet szolgálja a megyénél, a melyet az államnál: teljesen ugyanazon czélokat. hisz az állami köz'gazgatást ma a megye viszi, tehát teljesen igazságtalan, hogy valaki, midőn átlép ugyanazon szolgálatnak egy más ágába, annak a gyümölcsét elveszítse, a melyet ugyanezen a téren már is folytatott. (Igaz! ügy van!) Egy második kérdés, a melyet itt felvetettek, a főispán és a főispán kivételes hatalmának kérdése. E tekintetben az én nézetem az, hogy a főispán kivételes hatalma ugy, ahogy az^tényleg van, fölösleges. (Igaz! Ugy van!) Én a főispán kivételes hatalmát egy túlságos aggályoskodásból eredőnek tartom. A főispán rendes hatalma teljesen elegendő ahhoz, hogy az állam nagy érdekeit megóvja. Ezen rendkívüli hatalom, ugy legalább, mint ez ma törvényeinkben le van fektetve, eltörölhető. (Helyeslés. Zaj a középen.)
