Képviselőházi napló, 1906. II. kötet • 1906. julius 14–julius 30.

Ülésnapok - 1906-32

168 32. országos ülés 19U6 Julius 19-én, csütörtökön Épen ma Vlád t. képviselő ur a főispánok ellen heves támadást intézett. Én megvallom, hogy ha nem volnának Magyarországon — egész nyíltan beszélek, mint mindig — olyan pártok, a melyek esetleg a magyar állameszmével is szembe kerülhetnek, (Ugy van!) ha nem volna meg az a veszély, hogy egyes megyékben felülkerekedhetnek olyan irányok, a melyek veszélyeztethetik legnagyobb érdekünket, állami létünk biztonságát, akkor talán a főispáni állást is teljesen feladhatnék, mert — ezt teljesen belátom, — sok tekintetben az alispán és főispán közötti dualizmus nehézségekkel jár. De addig, mig a t. képviselő urak olyan politikát folytatnak, mint a milyent, sajnos, eddig folytattak, addig ne kívánják tőlem, hogy ennek az állásnak a feladását hozzam javaslatba. (Helyeslés és taps.) Felvetették itt a fegyelmi eljárás szabályait, a szolgálati pragmatikát. Ezek is olyan kérdések, a melyek megoldásával a kormány foglalkozni fog. Ezeket programmjában fel is vette, ma azonban ne kívánják, hogy ennek részleteibe bele menjek, mert nem volt még időm ezeket pontosan megállapítani. Felvettetett az az eszme is, — Babó Mihály t. képviselő ur hozta fel tegnap — hogy töröljük el az állami adminisztráczióról szóló Szapáryféle törvényt. Ehhez készségesen hozzájárulok. (Elénk helyeslés a jobb- és baloldalon.) Nem czélunk az államosítást behozni. Én magam annak idején rászavaztam, most azonban megváltozván a nemzet politikája, nincs semmi kifogásom ellene, hogy eltöröltessék. (Altalános élénk helyeslés.) Návay Lajos t. barátom tegnap a községekre vonatkozólag hozott fel több gondolatot. Először panaszkodott a miatt, hogy a községek fmancziális helyzete nyomasztó, és kérte a kormányt, hogy foglalkozzék ennek a helyzetnek szanálásával. Én kinyilatkoztathatom, hogy a kormány ezzel az ügy gyei már is foglalkozott és mindenesetre szivén fogja hordani a községek érdekét, A kormány ismeri és tudja, hogy azok helyenkint igazán tűrhetetlen állapotban vannak, hogy olyan terheket kénytelenek elviselni, a melyekhez nincs meg az anyagi erejük. (Ugy van! Ugy van! a jobb- és baloldalon.) A részletekre vonatkozólag persze ebben a kérdésben sem akarok nyilatkozni. A pótadó igazságtalan felosztásáról r tett megjegyzését szintén nagyon rnéltánylom. Én is azt tartom, hogy az a régi időből megmaradt intézmény, hogy a puszták a pótadónak csak a felét fizessék, ellentétben van a modern adópolitikával, (Ugy van! Ugy van! a jobb- és baloldalon) ellentétben van azzal az eszmével, hogy a szegény terhét enyhítsük, a gazdagét arányosan emeljük. (Elénk helyeslés és taps a jobb- és a baloldalon.) Nagyon helyes eszme az, a mit ő felvetett: a járások reformálásának eszméje. Én a magam részéről egészen meg vagyok győződve arról, hogy igazi, életerős önkormányzatot csakis a járásban fogunk teremthetni. (Ugy van! Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) A községek nagy része nálunk nem bir elég intelligencziával. Más országokban a község a hordozója az önkormányzatnak ; nálunk az ország nagy részében nincs elég értelmesség a községben. A megye meg másrészt tulnagy egység, ott az érdekeltség nem érvényesül eléggé. Például felhozom Zemplénmegyét, a melynek déli része olyan messze van az északitól, hogy az, a ki délen lakik, nem is tudja, hogy mik az igényei az északi területeknek, nem is érzi azoknak szükségleteit, pedig a valódi önkormányzat fáradsággal, munkával jár, munkát és fáradságot pedig rendesen csak olyan ügyekben fejtenek ki az emberek, a melyekben közvetlen érdekük van. (Ugy van! Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) A községek ellenőrzésére a közegészségügy s az utügyek ellátása tekintetében a járásnak kellene egy önkormányzati szervet adni. Persze ez is olyan kérdés, a mely csak az egész reformmal kapcsolatosan oldható meg. (Altalános helyeslés.) Felhozatott egy nagyobb kérdés, a hol a nézetek tegnap sem tudtak összeegyeződni: a pénztárak kérdése. Itt ellentétes felfogások vannak. Én magam mind a két álláspontnak bizonyos jogosultságát elismerem. Teljesen igazoltnak tartom és értem azt az álláspontot, amely azt mondja, hogy szükséges, hogy a megye pénzét olyan közegek kezeljék, a kik a megyétől függnek, mert éppen most tapasztaltuk, hogy az az egy tény, hogy nem ilyenek kezelték a megye pénzét, hanem olyanok, a kik teljesen a kormánytól függtek, illuzóriussá tette a törvénynek azon szabályát, a mely az alispánnak jogát teljes mértékben biztosítja, s e végett ez a biztosíték papíron maradt; (Ugy van! Ugy van! a jobb- és baloldalon.) papíron maradt azért, mert kinek végrehajtani kellett volna, a kormány világosan törvénybe ütköző rendeletének engedelmeskedett. (Ugy van! Ugy van! a jobbés baloldalon.) Másrészt az az álláspont is igen jogosult, a mely szerint az adminisztráczió mindennapi érdekeinek jobban felel meg a mai megoldás, még pedig épen a megyék szempontjából. Én tehát véglegesen ma még álláspontot ebben a kérdésben elfoglalni nem akarok. Én azt hiszem, hogy nagyon kívánatos lenne, hogyha ezzel a kérdéssel foglalkozó egyének ehhez a kérdéshez hozzászólanának, és azért szándékomban van sjjecziálisan erről a kérdésről, valószínűleg az ősz elején, egy nagyobbkörü ankétet tartani, (Általános élénk helyeslés.) a melyben azután megbeszélve a kérdést, megállapitanók azt, hogy milyen irányban nyújtsuk be a javaslatot. Mondom, t. ház, esetleg lehet találni oly módot, a mely megtartja azt az előnyt a megye