Képviselőházi napló, 1906. II. kötet • 1906. julius 14–julius 30.

Ülésnapok - 1906-31

31. országos ülés 1906 Julius 18-án, szerdán. 127 mindkét szempontot kielégíti: kielégíti a vármegye érdekeit az önkormányzat keretén belül és biztosítja másrészt a végrehajtó hatalom érvényesülésének lehetőségét ott, a hol azt az ország jól felfogott érdeke megköveteli. (Élénk helyeslés.) A czélszerűség szempontjának bírálata tényleg nem bizható másra, mint a parlamentre, mert ha egy miniszter azzal áll elő, hogy egy rendelet végrehajtását az állam halaszthatatlan érdekei szempontjából kívánja, akkor pl. a közigazgatási bíróság igen nehéz helyzetben lesz, ha Ítéletet kell e tekintetben mondania, mert a miniszter felfogásával szemben bajos ilyen esetben a birói kognicziónak megállapítása. A lényeg azonban nem ebben áll, hanem, ha a paragrafust figyelemmel elolvassuk, akkor látjuk, hogy normális körülmények között a vármegye a felsőbb rendeleteket mindenkor rendszerint azonnal és haladéktalanul végrehajtani köteles. A kivételt alkotja a törvénynek azon intézkedése, a mely azt mondja, hogy ezt nem tartozik tenni akkor, ha az törvénybe ütközik, vagy a helyi erdekekre sérelmes. Ez utóbbit kihagyom, mert ezekre a helyi érdekekre való vonatkozás többnyire kiegyenlíthető, nagyon ritkán fordul elő, és rendszerint kölcsönös felvilágosítással kibékíthető. A mi a törvénybe ütközést illeti, mégis, a mennyiben jobb egy meglévő kisebb biztosíték, mint egy nem létező biztosíték, én nem látnám nehézségét annak, hogy utalással az 1896 : XXVI. t.-czikk 38. §-ára, a mely két esetben engedi meg a miniszter döntése ellen az appellácziót, a panaszt a közigazgatási bírósághoz, nevezetesen, ha a kormány a költségvetést nem hagyja jóvá, bár az a kellékeknek megfelel, a második eset pedig azt hiszem a pótadó kérdésére vonatkozik, — mondom, nem látnám nehézségét annak, hogy ezt a pontot is odasorolnánk, azzal, hogy törvénybe ütköző rendelet ellen a megye mindenkor a közigazgatási bírósághoz fordulhasson. Baloghy Ernő: Ez alkotmányos biztosíték! Návay Lajos: Ez alkotmányos biztosíték volna, a mennyiben e bíróság működéséből mindenki meggyőződhetett arról, hogy teljes garancziát bírunk benne arra vonatkozólag, hogy ott ilyen nehéz kérdések megoldása teljesen pártatlanul történik. A törvénynek egy másik szakaszára is utalt az igen t. előadó ur, nevezetesen a 64. és 65. §-okra. 0 itt nem is lépett arra a szélső álláspontra, a melyet én teljesen helyesnek és indokoltnak találnék, mert azt mondja, hogy itt bizonyos korlátok megalkotásával lehetne ezen szakasz fentartása mellett is dönteni. Azt hiszem, ezt a szakaszt bátran elhagyhatnék a törvényből, mivel elég módja van ma ugy a felső bíróságnak, mint a miniszternek, hogy fegyelmi eszközök alkalmazásával a maga normális utján érvényesítse akaratát, és nem szükséges a tulajdonképen egyéni felelősséggel terhelt főispánokat oly hatalommal felruházni, a mely talán arra lehet jó, hogy a maczeclón felkelőket megfékezze, de hogy alkotmányos országban rendet csináljunk, erre semmikép nem alkalmas. (Ugy van.

1 Ugy van! a jobboldalon.) Láttuk, hogy ezt a törvényt, — hiszen a múlt kormány fennállása utolsó hetében alkalmazta ez eszközt — milyen értelemben magyarázták, és hogy a nagy sietségben, hogy uj tisztikart kreáljanak, mennyire megsértették azon elenyésző kis biztosítékokat is, a melyek ebben a törvényben még ma is találhatók. Nevezetesen az a törvény kimondja, hogy a főispán felfüggeszthet, vizsgálat alá vonhat és végleg elmozdíthat. Tapasztalatból mondom, hogy ezt az egész aktust egy kalap alatt végezték el. hogy az a főispán, a ki fel volt ruházva ezen kivételes jogkörrel, rendeletet adott ki, a melyben rögtön hozzátette, hogy ha az illető nem teljesiti, rövid utón elmozdittatik. Ilyen garancziákkal szemben nem csodálhatjuk, ha a tisztikar bizonyos nyugtalan idegességgel tekint a jövő felé, ha a maga létét nem látja biztosítottnak, mert hiszen nem nyújthatunk garancziát arra nézve, hogy nem történhetik meg mielőbb az, hogy megint a magyar törvénykönyv lesz az a fegyver, a melylyel elsősorban a magyar törvény és alkotmány ellen akarnak küzdeni. Ezért bátorkodtam hivatkozni arra, hogy most ebben a békekorszakban kétszeres kötelességünk az igazgatás általános kérdésével foglalkozni és megteremteni egy oly alapot, a mely a községtől kezdve egész a vármegyéig az ország önkormányzati jogait biztosítja, biztosítja pedig olyformán, hogy teljes mértékben számol a közjDonti végrehajtó hatalomnak érdekeivel is, és azon jogokkal is, a melyekkel az ország önkormányzatának kell birnia. Legyen szabad egy pár rövid szóval még egy kifogásra hivatkoznom, nevezetesen a megyei pénztárak államosítására és a számvevői intézményre. Engedjék meg, hogy ennél a kérdésnél is én minden melléktekintettől menten egyesegyedül az adminisztráczió szempontjából szóljak. E tekintetben, bocsánatot kérek, alkotmányos biztosítékot egy pénztár kezelése tulajdonképpen nem képezhet, ez számviteli, pénztári művelet. A fő az, hogy a vármegye diszpozitiv joga saját vagyona és jövedelme felett biztosítva legyen. (Felkiáltások bal felöl: De nincs!) Már most az a kérdés, és e tekintetben nem változtathatják meg a tavalyi események, hogy azon jnremisszák, a melyeken az 1902 : IILt.-cz. fölépült, ma is fönnállnak-e és vájjon az a rendszer, a mely már négy év óta gyakorlatban van, a gyakorlati életben miként vált be. (Fölkiáltások a szélsäbaloläalon: Rosszul!) Vannak részei, a melyek beváltak és vannak részei, a melyek nem váltak be.