Képviselőházi napló, 1906. II. kötet • 1906. julius 14–julius 30.

Ülésnapok - 1906-31

128 31. országos ülés 1906 Julius 18-án, szerdán. A mi az utalványozási jogot illeti, méltóztassék elfogulatlanul elolvasni az 1902 : III. t.-cz. indokolását és az ennek kapcsán kiadott pénzkezelési szabályzatot, abban fentartva látjuk azt a pontot, a mely a vármegye alispánjának a rendelkezést a vármegye vagyona és pénzei felett megadja, megadja azon kereteken belül, a melyek a pénztári kezelésnél mindenkor irányadók. És én azt hiszem — természetesen nem akarok prejudikálni a jövő határozatnak, — kezeljék ám a vármegyék ezeket a pénzeket, ott is csak kell lennie olyan pénzkezelési szabályzatnak, a mely az alispánt épen ugy megköti, a mint meg van kötve az adóhivatalnál elhelyezett pénzek tekintetében. Mert jól tudom, hogy honnan származik az a szempont, hogy a megyei pénztárak is az alkotmányvédelem czéljaira használhatók: azon teljesen anomális rendelet folytán, a mely a vármegyék dotáczióját megvonta és a mely a vármegyéket az igazgatás feladatának megoldhatásától megfosztotta. Ekkor közelfekvő volt feltevés, hogy ha most itt volna a pénztár, akkor könnyen lehetne segíteni. (Egy hang a baloldalon .' Világos !) Bocsánatot kérek, én néhány évig voltam abban a helyzetben, hogy mint vezető állású ember vezettem a vármegyei pénztárak kezelését és én azt tartom, hogy ez a szó, hogy »világos«, épen a contrario bizonyit, mert ha ez a felfogás létezik, hogy ilyen esetekben felhasználhatjuk a pénzeket, ez egy okkal több, hogy azokat oda vissza ne hozzuk, (Helyeslés. Ellenmondás a szélsöbaloldalon.) mert ezek közjjénzek, ezeknek felhasználása bármily hazafias czélra is tilos, mert azon pénzek elköltése akaratlanul olyanoknak okoz bajt, a kik azután évtizedeken keresztül viselhetik ezen elköltés hátrányait. (Felkiáltások a széhobaloldalon: Vissza kell állítani!) Bocsánatot kérek, én kifejtem az én egyéni nézetemet. (Sálijuk! Egy hang a baloldalon: Hiába utalványoz az alispán, ha nem hajtják végre!) Bocsánatot kérek, t. képviselő ur, (Zaj. Elnök csenget.) három éven keresztül utalványoztam és egyetlenegy eset sem volt, a mikor a pénzkezelési szabályzaton belül adott utalványaim nem effektuáltattak volna, annál kevésbbé, mert a felettes hatóságok rendelkezései minden esetben nekem adtak volna igazat. De tovább megyek. Méltóztassék megengedni, hogy konstruáljam a kérdést ugy, a mint van. Midőn a vármegyék dotácziója megvonatott, előállt az a helyzet, hogy a költségvetés, a domesztikum tényleg kimerült. Erre vonatkozólag mit tartalmaz a rendelet? Azt mondja, hogy az alispánnak a vármegyei költségvetés keretén belül, a végösszegeken belül teljesen szabad utalványozási joga van és a mennyiben annak egyik rovatában a költség elfogyott, joga van a felsőbb hatóságnak való bejelentés után az egyik rovatból a másikba átutalást eszközölni. A menynyiben azonban a végösszeg kimerül, normális időben is ez a helyzet áll fenn, az alispán utalványozásokat többé nem teljesithet, hanem idejekorán köteles a törvényhatósági bizottság utján megjelöltetni azon alapot, a melynek kölcsönvételével akarja a pillanatnyi hiányokat fedezni. Tehát a jelen esetben, a midőn a domesztikum elfogyott, mert az a dotáczió megvonásával tényleg elfogyott, mit tehetett az alispán? Kötelessége volt a törvényhatósági bizottságnak jelentést tenni, ez kijelölte volna azon alapot, a melyben van pénz, hogy ezt felhasználhassa és akkor mi történt volna? A miniszter jóváhagyása alá kellett volna a határozatnak kerülnie, a ki természetesen nem hagyta volna jóvá a határozatot, tehát nem lehetett volna segíteni a bajon. Ez tényleg ugy áll. De viszont kérdem, vájjon ezen intézkedés, a mely egy teljesen törvénytelen intézkedés szülötte, alkalmazható-e egy törvényes állapot kritikájánál és kérdem, hogy ha ezen intézkedés —• eltekintve Krístóffy urnak szereplésétől, a melyről dicséretet nem lehet hangoztatni — vájjon ha ez nem volna, a házi pénztárban elhelyezett pénzek kezelését illetőleg is nem volna-e helyes intézkedés az, hogy a költségvetés előre rovatonként megállapíttatik és az átutalás és kiutalás tekintetében szigorúbb szabályok alkalmaztatnának, mint voltak a múltban? Mert anyagi kérdésről lévén szó, méltóztassék Arad megyének és igen sok más vármegyének példáját nézni, a hol a könnyelmű pénzkezelés hátrányai ma is 4—B°/o-os pótadóban jutnak kifejezésre. (Mozgás a jobboldalon.) Egy hang (a jobboldalon): Ugy van az államnál is! Návay Lajos: A mi azt illeti, hogy az államnál is megtörténik ez, abban igaza van t. képviselőtársamnak, de viszont az állam felelős azon összegekért, a melyek az adóhivatalban elhelyeztettek, tehát ezen szempontból nagyobb garancziával állunk szemben. Megjegyzem, hogy én ezen kérdést tisztán adminisztratív szempontból óhajtom tárgyalni és ha politikai szempontból esetleg — részemről ugyan helytelennek találom, ha ilyen kérdésekbe politikát is belevegyitünk — más lenne is a megállapodás, én kötelességemnek tartottam, hogy azon szempontokat, a melyeket e tekintetben helyeseknek tartok, minden melléktekintet nélkül itt felhozzam. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) A számvevői intézményt illetőleg eltérők nézeteim, de ezen nézetek épen ugy állottak a passzív rezisztenczia korszakát megelőzőleg is az adminisztráczió fényeinek egyszerű felismerése folytán. Mert felette nehéz az, hogy két teljesen külön státushoz tartozó hivatalnok, mint a minők a törvényhatósági alispán és a pénzügyi