Képviselőházi napló, 1906. II. kötet • 1906. julius 14–julius 30.

Ülésnapok - 1906-31

114 31. országos ülés 1906 Julius 18-án, szerdán. Hisz tanúi voltunk annak, hogy nagyúri párbajozókkal, mint államfoglyokkal egész kivételesen bántak el, sőt hogy azok fogadó-szalonokat is rendezhettek be. Egy hang balfelől: Azok nem izgatók ! Egry Béla : Nem difíamáló bűntény a párbaj ! Mezőfi Vilmos: Hogy mi izgatunk-e, azt nem a t. képviselő ur itéli meg. Sőt állitom, hogy maga a képviselő ur is izgató volt, mert az alkotmány kivüliség idejében bizonyára élénken izgatott azért, hogy az az állapot megszűnjék és az alkotmányos korszak bekövetkezzék. A szocziálistákat, a kiket izgatóknak méltóztatik gondolni, nem tartom izgatóknak, mert én a szocziáldemokratákat igenis olyan férfiaknak, olyan politikai tényezőknek, olyan politikai elveket hirdető és valló férfiaknak tartom, a kik a maguk eszméje és meggyőződése keretében ép oly joggal izgathatnak a maguk elveiért, mint a t. képviselő urak a maguk függetlenségi és 48-as elveiért. (Zaj a baloldalon.) önök izgatnak a független Magyarország eléréséért. Mi szocziáldemokraták pedig izgatunk egy igazságos, szebb világrendért, a melyben nem zsákmányolja ki egypár százezer here azt a sok milllió munkást. Ez nemes izgatás. Ezért izgatunk mi! És ha eme politikai meggyőződésünkért és hitünkért valaki közülünk bekerül az államfogházba, azt akarjuk, hogy velünk is igy bánjanak, mint bármely más államfogolylyal. És ha tényleg ugy mondta volna az a váczi fegyházigazgató, hogy kivételt tesz államfoglyok között, azok között, a kik olyan deliktum miatt kerülnek be, a mely neki nem kedves, a mely nem uri passzió, a kik nem párbajozás miatt kerülnek be, hogy azokkal kivételesen bánik : ez ellen tiltakozom. Az igen t. miniszter ur ugy intézkedett, hogy leküldött egy ügyészt, a ki megvizsgálta a dolgot és igazságot szolgáltatott amaz államfoglyoknak. Ezt tudomásul veszem. De nem szeretném azt, hogy a külföld, a mely igen hajlandó erről a mi szerencsétlen magyar hazánkról olyan tónusban és hangon irni, a hogy Oroszországról irnak, — mert tudjuk, hogy Oroszországban az éhségsztrájk egy elfogadott utolsó mentsvára azon szerencsétlen, közigazgatásilag Szibériába deportált politikai államfoglyoknak, a kik ott Oroszország szabadságáért és az orosz nép jogegyenlőségéért küzdenek és jutalmul a czári zsarnokság által Szibériába űzetnek — nem szeretném, mondom, ha a külföld ugy emlékeznék erre az éhségsztrájkra, mintha ez ismét olyan körülmény volna, a mely hasonlóvá teszi Magyarországot Oroszországhoz. Ezért alkalmat akarok adni az igazságügyi tárcza vezetőjének ama kijelentésre, hogy az államfogházban az államfoglyokkal nem politikai meggyőződés és nem politikai nézetkülönbség szerint, hanem egyenlően és ugy bánnak, a miként azt a fegyházi szabályok parancsolják. Ezt akartam felhozni és erre szeretnék felvilágosítást kapni. Elnök: Az igazságügyminiszter ur kivan szólni! Polónyi Géza igazságügyminiszter: T. képviselőház ! Az előttem szólott t. képviselő urnak szivesen és sietve adom meg a felvilágosítást. (Halljuk ! Halljuk !) Nyomban meg fog róla győződni, hogy ennek a furcsa sztrájknak épen az volt a szülő oka, hogy a t. elvtársakkal ugyanolyan módon akartak elbánni, mint a többiekkel. (Derültség.) T. i. a t. elvtársak, a kik ott büntetésüket kiállják, azt a furcsa rendszert akarták a letartóztatási intézetben érvényesiteni, hogy gyártottak versben és prózában szoczialisztikus röpiratokat és azt követelték, hogy az államfogház igazgatója ezeket közvetítse és küldje el a redakczióknak. (Derültség.) Hát, t. képviselő ur, ez az egyenlőség törvényei szerint nem engedhető meg. Sőt a fegyház szabályaival ellentétes az, hogy izgatást tartalmazó iratok onnan expediáltassanak, mert anynyira talán mégis meg kell őrizni a letartóztatási intézet kereteit a legszélesebb körű humanizmus mellett is, hogy legalább ott ne legyen a pepineriája büntetendő cselekményeknek, mivel akkor az az intézet sem a megtorlásnak, sem a javításnak nem szolgál. Hallottam én is arról valamit, hogy az egyik szocziálista elvtárs panaszt emelt az igazgató ellen ilyen kifejezés miatt. Ha az igazgató velük szemben ilyen kifejezést használt volna és ez bebizonyíttatnék, szivesen fogok a törvényes megtorlásról gondoskodni. Azonban az eddig velem közölt adatok szerint ez nem felel meg a valóságnak. Ellenkezőleg, az az igazgató, a ki egyike a legpéldásabb tisztviselőknek, nagyon hűségesen és kötelességszerűleg járt el, a mennyiben felvilágosította őket, hogy ez a szabályok szerint nem járja, ezt a börtönrendtartás szerint tenni nem szabad és azt mondta, itt van a panasziv, méltóztassanak az urak ide beirni panaszaikat és én a panaszivet 24 óra alatt a kompetens igazságügyminiszterhez felterjesztem. Mikor pedig a panaszivvel előállott, akkor fogták az éhezésre a dolgot és azt mondták, hogy nem eszünk inkább, semhogy jmnaszivet állítsunk ki. A fegyházigazgatónak arra nézve kényszereszközök nem állanak rendelkezésére, hogy a letartóztatottakat erőszakkal is megebédeltesse. (Derültség.) Azonban, t. képviselő ur, ez a böjtölés nem sokáig tartott, (Derültség.), mert a mint tudomást szereztem a dologról, nyomban biztost küldöttem ki a tényállás felderítésére. A biztos megvizsgálta a röpiratokat, a melyekből kilenczet talált olyannak, a mely csakugyan tilalom alá esett és nem volt publikálható, ellenben három rossz vers volt, a mebyekben gyönyörködhetik a t. képviselő ur, mivel azoknak a közlését megengedte. Mihelyt pedig az érdekeltek felvilágosittattak, nyomban helyreállott a békesség. A kiküldött biztos jegyzőkönyvet vett fel, s talán a t. képviselő urat is meg fogja nyugtatni, hogy minden hosszabb beszéd helyett felolvasom a mind a négy fogoly által aláirt nyilatkozatot. Alá-