Képviselőházi napló, 1906. II. kötet • 1906. julius 14–julius 30.

Ülésnapok - 1906-31

31. országos ülés 1906 Julius t8-án, szerdán. 111 jon és csak azután menjen ki önálló bírósághoz az, a kit albirónak szemelünk ki. (Helyeslés.) Ily viszonyok között, mikor a budapesti joggyakornokok hozzám fordultak, azoknak én azt a választ adtam, — ugy hiszem, meg lesz vele a t. képviselő ur elégedve — hogy először én elkülönített budapesti j oggyakornoki kérdést nem ismerek, hanem ismerem az ország joggyakor­nokainak jogos panaszait, a melyekre vonat­kozólag a következő álláspontot közlöm. Teljesen egy véleményen vagyok a képesítés unifikácziója szempontjából a képviselő úrral, vagyis hogy a birói és ügyvédi képesítés telhetőleg egyenlő legyen, a mi egyúttal azt is jelenti, hogy a biró kvalifikácziój a a legmagasabb legyen, vagyis az ügyvédi kvalifikáczió, (Zaj.) mert egységes csak ugy lehet, ha az alsóbb kvalifikáczió megy fel a felsőbbhöz. Én ezt a gyakorlatban akként érvé­nyesítem, hogy a legalsóbb fokokon, a hol most kell bevezetni a bírót, keresem a legmagasabb kvalifikáeziót és ha azután az egyik joggyakornok, a ki éveken át a bíróságnál működött, bizonyos emolumentumra szert tett, mig a másik saját munkájával vagy talán szegény szüleit nehéz munkájának áldozataival tartva fenn, magának az ügyvédi kvalifikáeziót megszerezte, én ezt előnyben részesítem a felett, a ki kisebb kvalifi­káczióval rendelkezik, hogy a bíróság színvonalát emelhessem. (Helyeslés.) Én vártam a t. képviselő úrtól, hogy gyakor­latilag magyarázza meg nekem azt, mit ért ő az alatt a joggyakorlati kérdés alatt, hogyan kell gondoskodni arról, hogy a bíróság ezen előkészítő pályáján adhassunk abból a szerény összegből tel­hető oly megélhetést, a mely gondtalan életet biztosit. Nem tudom, mi a terve a t. képviselő urnak, meg akarja-e szüntetni, fenn akarja-e tar­tani a joggyakornoki intézményt: mert ha csak arról van szó, hogy anyagi helyzetükön javítsunk, az meg fog történni akkép, hogy az 1907. évi bud­getbe már fel is van véve, javaslatba van hozva — a miniszteri tanácson nem ment keresztül, nem tudom, hogy a pénzügyminiszter ur mit szól hozzá — ... Förster Ottó : Megadjuk ! (Derültség.) Polónyi Géza igazság ügy miniszter: . . . a jog­gyakornokok számára a segély felemelése, a se­gélyé, mert hiszen a joggyakornokoknak nincs fizetésük. Azt azonban megint nem szabad cse­lekedni, hogy a joggyakornoknak magasabb legyen a segélydija, mint az aljegyző, vagy albiró fizetése. Nagy Dezső : Nem is mondtam ! Polónyi Géza igazságügyminiszter: A terv az, hogy legalább azon joggyakornokoknál, kik tudori kvalinkáczióval birnak vagy régebben szolgálnak, az 1000 K-s segélydij Budapesten, hol lakbér­különbözet van, 1600 K-ra, vidéken 1700 K-ra fel­emeltessék. Ezzel a t. képviselő ur is meg lesz elé­gedve, ők is meg vannak, mert többet nem is kértek. A birói függetlenségről méltóztatott beszélni. Nem tudom, csak óhajtás volt-e vagy valami konkrét dolog vetődött-e a képviselő ur agyába, hogy a mostani kormánynyal szemben a birói füg­getlenség kérdésében lehet talán valami vélemény­eltérés. (Egy hang balfelől: Dehogy van !) Megmondtam talán már másutt: vájjon a gondviselés szánt-e nekem valami szerepet, hogy jószándékaimmal nemzetem számára valamit alkot­hassak, azt nem tudom, de büszke fogok maradni és kívánom, hogy utódaim is büszkék maradjanak arra, hogy épen a birói függetlenség kérdésében — mély tisztelettel és hálával adózom ő Felsége kegyelmének — azért, hogy sikerült Magyarország igazságszolgáltatásának oly példaadó elégtételt szolgáltatnom. A Kúriát megmentettük attól, hogy a múlt kormány bűneiért jutalom fejében állittassék a Kúria élére az, a ki ezen bűnöknek egyik legfőbb részese volt. (Élénlc helyeslés és taps.) De azután tegyen fel a t. kéjDviselő ur az igazság­ügyi kormányzatról annyit, hogy ha akkor, mikor az a királyi ügyész a legvégső esetre számitva, periculum in mora esetét véve, megfontolás tárgyá­vá teszi, vájjon hozzányulhat-e ily drága javak­hoz, vagy nem, ha akkor akad egy biró, egy füg­getlen biró, ki meggyőződésével megegyeztethe­tőnek tartja azt, a mit a királyi ügyész indítvá­nyozott, hogy akkor ne vessünk követ arra a biróra, mert teljesítette azt, a mit birói meggyőző­dése alapján az állam érdekében teljesíteni kell. Nagy Dezső : Nem is tettem. Nem is szóltam róla ! Ez ellen nem is kell védekezni. ! Polónyi Géza igazságügyminiszter: Engedel­met kérek, ha a múltról méltóztatott szólni, senki­nek kifogása ellene nincs. Bocsánatot kérek, t. képviselő ur, én meg fogom óvni a birói függetlenséget. Megtetéztem a múltkor mással is, megtetéztem azzal, hogy ebben a kérdésben, a sajtó kérdésében, nemcsak a birói függetlenség palládiuma az, a mi nekünk mentség, hanem más is : a parlamenti felelősség. (Helyeslés.) Mert a múlt kormánynak azt az el­járását, hogy a parlament elől bujkálva csele­kedett ügyészekkel és megrémített bírákkal, nem sz ibad ekvfparálni azzal, mikor itt áll egy igazság­ügyminiszter, a ki a királyi ügyészért a felelősséget elvállalja ugy, hogy azt a parlament bírálata elé bocsátja. (Élénk helyeslés.) Ebben garanczia rej­lik mindig. Meg vagyok győződve róla, hogy köztem és a képviselő ur között ezen kérdések tekintetében soha semmiféle nézeteltérés nem lehet. Ismétlem, a mit már tegnap bátor voltam mondani, hogy ha valakinek azok után, a miket elmondtam, még aggodalmai vannak, méltóztassék azokat velem közölni, vagy a házzal, mert ebben a kérdésben, ha valaki magát a bírói függetlenséget még tovább akarja körülbástyázni valamely hathatós módon, szívesen állok támogatással rendelkezésére. Pro­ponálja a t. képviselő ur pl., hogy társasbiróság döntsön bizonyos kérdésekben, hogy ez által is fokozzuk a birói függetlenséget, vagy proponáljon

Next

/
Oldalképek
Tartalom