Képviselőházi napló, 1906. II. kötet • 1906. julius 14–julius 30.

Ülésnapok - 1906-31

31. országos ülés 1906 Julius 18-án, szerdán. 107 véleményezés végett az ügyvédi kamarához. Ez az eljárás elkedvetleníti, de különben is annyi után­járást igényel, hogy alig éri meg. (Zaj. Ellen­mondások. Elnök csenget.) Mint mondám, abszolúte nem volt ezélom húzni a vitát, de azt hiszem, hogy ezen sporadikus tények csakugyan igazolják azon kérelmem jogos­ságát, hogy a mélyen t. igazságiigyminiszter ur haladéktalanul Írassa össze már most azokat a tót, román és szerb birákat, a kik tősgyökeres magyar vidéken vannak, a hol az illető nyelvben való jártasságukat nem értékesíthetik és hozassa el őket onnan oda, a hol nyelvüknek hasznát vehetik. (Ellenmondások.) Talán azt a mélyen t. képviselő urak közül is mindenki tudja, hogy egy magyar ember, a ki pl. Nagy-Halinágyon van, nagyon szívesen megy egy nagy magyar városba, pl. Szolnokra, és szívesen cserél bárkivel, a ki szintén visszakívánkozik otthonába, vérei közé. A tételt nem fogadom el. Elnök: Az igazságügyminiszter ur kivan szólni. Polónyi Géza igazságiigyminiszter: T. kép­viselőház ! Szükségét látom annak, hogy nyomban adjak felvilágosítást a t. képviselő urnak. Az első dolog, a mit konstatálni ldvánok, hogy a felszólalás a múltnak emlékeit idézi fel és nem vonatkozik, ha jól értettem, a mostani kormányra és különösen a mostani igazságügyi kormányzatra, mert ellen­esetben kérnem kellene a t. képviselő urat, hogy jelöljön meg egyetlenegy tényt, a mely alkalmas lehetne arra, hogy az igazságügyi kormányzat intenczióiból azt magyarázza ki, hogy a nemzeti­ségeklakta vidékeken meg akarjuk a szegény népet fosztani attól, hogy a nyelvképesség hiánya miatt ne férjen hozzá az igazságszolgáltatáshoz. Ez nekem nem volt szándékom, hanem ellenkező­leg épen azon az állásponton vagyok, hogy a nemzetiségi kérdést — már a melyet ezen a néven ismerünk — alaposan és gyorsan ugy lehet orvo­solni, hogy ott, a hol jogos panaszok merülnek fel az individuumok részéről, azok gyorsan és alapo­san orvosoltassanak, a jogtalan panaszok esetében azonban és az izgatókkal szemben a törvény tel­jes szigorral alkalmaztassék. (Helyeslés.) Már most én az individuális jog és a nemzeti­ségekről szóló törvény értelmében teljesen jogo­sult követelésnek tartom azt, hogy szegény és gazdag akkor, mikor birája elé lép, akár mint ügy­fél, akár mint tanú, abba a helyzetbe jusson, hogy a törvény által biztosított anyanyelvén megértesse magát bíráival. (Helyeslés.) Mert tudom én, mit jelent az, ha tolmácsokra kell szorulni, a kik rendszerint nem értik tökéletesen a nyelvet és az ügyet sem értik. Én ezennel kategóricze ki­jelentem, hogy nálam nem képez akadályt a kineve­zésnél az, hogy pl. románlakta vidékre román születésű birót nevezzek ki. (Helyeslés a nemzeti­ségieknél.) Id. Madarász József: Román nyelvűt! Polónyi Géza igazságiigyminiszter: De ha ez ugy értetnék, mint a hogy a t. képviselő ur érti, hogy t. i. csináljak egy sematizmust és állítsam össze akár a román, akár a szerb birákat Magyar­országon és azokat telepítsem, át az ő kerületeibe, az ott levő törvényszékekhez, az már nagy félre­értés volna közöttünk. Mert a mennyire nem aka­dály az, hogy valaki mint román alkalmaztassék magyar bíróságnál, ép ugy nem szabad tétel gya­nánt felállítani azt, hogy quasi pepineriákat létesít­sünk, feloszszuk az országot külön jogi területekre, a mi oda vezetne, hogy az állam az igazságszolgál­tatás tekintetében nemzetiségi kerületek szerint dekomponáltassék. (Helyeslés. Felkiáltások a nem­zetiségieknél : Ezt nem kívánjuk !) Ha méltóztatnak figyelemmel kísérni, megtör­tént, hogy nemrég épen egy román nemzetiségű kir. közjegyzőt neveztem ki román vidékre, nem­sokára olvasni fogják egy kir. ügyész kinevezését. De t. képviselőház és t. képviselő ur, ép ugy, a mint ez megtörténik, ép ugy szükségesnek tartom, hogy a román nyelvet beszélő bíró urak azért Szolnokra is elmenjenek, mert az állam területén való jog­egység : ez az én feladatom. Már most én megengedem, hogy e tekintetben panaszok merülhetnek fel; igyekszem ezeket orvo­solni, de azt pl. jogosnak nem ismerhetem el, hogy a szegényjog területén Magyarországon bár­kinek is szemrehányást lehessen tenni, mert e tekintetben Magyarországon talán Európa és az összes világ jogállamai között a legkivételesebb in­tézmények állanak fenn. (Igaz! Ugy van!) Itt nemcsak a bélyegmentesség van biztosítva a szegényjogon perlekedőknek, de biztosítva van az ingyen jogvédelem; sőt még nem elégedtem meg és nem elégszünk meg a kamarákra nézve fennálló azon törvényekkel, a melyek a szegény­védelmet kötelezőnek írják elő, hanem a jogvédő­egyesületet is külön istápoljuk és segélyezzük ; mél­tóztattak látni, a mostani költségvetésben is — gondolom 4000 K van ezen a czimen felvéve. E tekintetben tehát a panasz nem jogosult. De a mit azután conditio sine qua non-ként köve­telek meg, ez az, hogy a ki Magyarország igazság­szolgáltatása terén a birói székbe beleül, az legyen feltétlen és megbízható híve a magyar állam­eszmének, a melyet mi szolgálni akarunk. (Élénk helyeslés.) Nemzetiségi propagátorokat és izgató­kat nem engedünk oda. (Élénk helyeslés.) Jogos kívánságokat teljesíteni fogunk, hanem nemzeti­ségi propaganda szolgálatára kaphatók nem va­gyunk. (Elénk helyeslés.) Már most, t. képviselőház, azt hiszem a kor­mány elég világosan magyarázta meg czéljait. Ezen a területen fogunk maradni. Nem elégszem én meg azzal, t. képviselő ur, hogy olyan vidéke­ken, a hol csak szerbül vagy románul beszélnek, egy birót nevezzek ki, a ki a nyelvet érti. A pályá­zatok alkalmával ilyen esetekben valamennyi pá­lyázónál és bírónál elsősorban azt nézem, hogy azon vidék nyelvi igényeinek meg tud-e felelni, igen vagy nem ? (Helyeslés a középen.) Méltóztassanak megnézni az ujabb kinevezéseket. Ezért mondottam a pénzügyi bizottságban, hogy 14*

Next

/
Oldalképek
Tartalom