Képviselőházi napló, 1906. II. kötet • 1906. julius 14–julius 30.

Ülésnapok - 1906-31

106 31. országos ülés 1906 Julius ltS-án, szerdán. vény ellenére követeltetik tőle, tönkrement. Épen a szegény emberek azok, a kiknek az igazságszolgáltatásból hasznuk nincsen, a kiknek a juszticzia csak káruk és átkuk. Én, t. képviselőház, a nép között éltem, abból emelkedtem ki, ismerem annak gondolkodását, ügyes-bajos dolgát, s a mit mondok, azok tények és nem frázisok. Láthatják a t. képviselő urak, hogy én ezzel nem akarok nemzetiségi politikát űzni, hanem eszmei kapcsolatban hoztam fel ezeket azokkal, a miket egy bizottságban hangoztattam és felhivtam a t. igazságügyminiszter ur figyelmét, hogy vannak birák, a kik tudnak románul, s daczára ennek, tőzsgyökeres magyar városokban vannak alkalmazva. Ha pedig valaki a román származású birák hazafiságát kétségbevonná, biztos vagyok benne, hogy az igazságügyminiszter ur igazságszeretete lázadna fel legelőször és ő védené meg azokat elsősorban ezen vád ellen. Ök a politikától teljesen tartózkodó uri emberek és épen azért azt hiszem, hogy az állam érdeke azt követeli, azokat állítsuk oda, a hol a románság túlsúlyban van. Most pedig egész fiatal embereket küldenek oda, a kik gúnyt űznek abból, hogy azok a szerencsétlen emberek az állani nyelvét nem birják. Minden ilyen okoskodásnál a legnagyobb erősség a törvény, s erre vonatkozólag az 1868 : XLIV. t.-czikk 7. szakasza a következőket mondja (olvassa) : »Az ország minden lakosa azon esetekben, a melyekben ügyvéd közbejötte nélkül akár felperesi, akár alperesi, akár folyamodó minőségben, személyesen vagy megbízott által veszi és veheti igénybe a törvény oltalmát és a biró segélyét : . . . c) saját járási bírósága előtt saját községének ügykezelési vagy jegyzőkönyvi nyelvét; d) más bíróságok előtt, akár legyenek azok saját törvényhatóságának, akár pedig más törvényhatóságnak bíróságai, azon törvényhatóság jegyzőkönyvi nyelvét használhatja, a melyhez az illető bíróság tartozik.* Hogyan használhatja a nyelvét, a mikor a biró, a ki hivatva minden egyes körülményt latba vetni, a kinek kötelessége annak az embernek gondolkodásmódjába behatolni, nem érti annak nyelvét, hanem tolmácsot ránt elő és vele tolmácsoltatja annak az embernek szavait % Kérdem, hogy ez nem az igazságszolgáltatás hátrányára van-e, kérdem, megegyeztethető-e ez az igazságszolgáltatás fenséges hivatásával % Ugyanezen törvény 11. §-a azt mondja (olvassa) : »A telekkönyvi hivataloknál a törvényszék ügykezelésének tekintetéből is az illető törvényszék ügykezelési nyelve használandó; de ha a felek ugy kívánják, mind a végzés, mind a kivonat az állam hivatalos nyelvén, vagy azon törvényhatóság jegyzőkönyvi nyelveinek egyikén is kiadandó, a melynek területén a telekkönyvi hivatal van.» E körül, t. képviselőház, történnek a legnagyobb visszaélések. Hiszen annak a szegény parasztnak mije van ? Kis földje. Az a kis föld pedig ott van nyilvántartva a telekkönyvi hatóságnál. Ha ő a telekkönyvnél nem bir saját anyanyelvén érvényesülni, ha ő nem tudja, hogy milyen okmányt adnak a kezébe, nem kontrolirozhatja, hogy annak tartalma helyes-e, ez által százezrek meg százezrek vesztik el kis vagyonukat. Hát ha az a törvény megvan, — ugy is olvasom egyes hangadó lapokban, hogy a törvényt törölni kell — de mig ez a törvény nem töröltetik, az állam becsülete követeli meg, hogy az végrehajtassák. (ügy van! Ugy van! a nemzetiségiek padjain.) Igen szomorú tapasztalataim vannak e téren, a melyeket bátor leszek majd az őszszel részletesen előterjeszteni. De a mi a tolmácsi intézményt illeti, a mi az okiratokkal történik a bíróságoknál, nemcsak hogy a nemzetiségi törvény 11. és 12. §-ába ütközik, hanem úgyszólván az igazságszolgáltatást teszi teljesen lehetetlenné. A törvény 12. § határozottan megmondja, hogy a felebbviteli bíróságoknál az okmányokat az ott alkalmazott hites tolmács által kell lefordíttatni az állam költségén. Vidéki és nemzetiségi vidékeken lakó igen t. képviselőtársaimat kérdezem, hogy ezt alkalmazzák-e a praxisban ? Nem annak a szerencsétlen embernek kell-e lefordittatnia az okmányokat óriási költséggel ? (Zaj a jobb- és a baloldalon.) Az aradi királyi törvényszék területén gyakran előfordul, hogy terjedelmes régi okmányokat kell annak a félnek magyar nyelvre lefordittatnia, a mi 10, 15, 20, sokszor 30 forint költséget is okozott neki. Én azt hiszem, hogy egy keresztény államban a templom, az Istennek szánt hely az első szentély, de melléj_e sorakozik az igazságszolgáltatás szentélye is. En ez előtt mindig meghajoltam, mert határozottan meg vagyok győződve arról, hogy csak az az állam boldogíthatja fiait, állampolgárait, a melynek az igazságszolgáltatás a gyöngye, legszebb kincse az államnak. Es ha vannak bármily velleitások és törekvések is a magyarosításra, oda semmi körülmények közt, a faj magyarság érdekében sem szabad bevinni ezt a sovinizmust. Ott nem iskolákról, nem közigazgatásról van szó, a hol szintén bűnösen űzetik a magyarosítás, (Zaj a jobb- és a baloldalon.) hanem élet és halál feletti döntésről, a vagyonról, magáról az államról, és az állam polgárairól. Én épen, mert abszolúte semmi garancziát sem látok arra nézve, hogy ez a szerény kérelmünk a jövőben teljesülni fog, ezt a tételt nem fogadom el. Bátor vagyok azonban kérni a mélyen t. igazságügyminiszter urat, ne méltóztassék elfelejteni, hogy épen a szegény ember az Magyarországon, a ki leginkább szorul jogsegélyre és a ki leginkább érzi a költséges eljárásokat, mert Európában talán sehol sem található oly magas bélyeg-skála, a melyet a szegénynek is fizetni kell. Mert az az eljárás, a melylyel a bélyegmentességet meg szokta kapni, rendesen többe kerül, mint maga a bélyeg. (Ellenmondások.) Hogyha elmegy a szolgabíróhoz, a járásbíróság vezetőihez, vagy a törvényszékhez, már egy napi munkát vészit avval, hogy aláírja a jegyzőkönyvet. Aztán még az ügyet kiadják