Képviselőházi napló, 1906. II. kötet • 1906. julius 14–julius 30.

Ülésnapok - 1906-31

31. országos ülés 1906 Julius 18-án, szerdán. 105 Elnök : A tétel meg nem támadtatván, mcgszavaztatik. Ráth Endre jegyző (olvassa) : Rendes kiadások összege : 439.100 K. Bevétel. Rendes bevételek : 200 K. Elnök : A tétel meg nem támadtatván, megszavaztatik. Ráth Endre jegyző (olvassa) : Királyi törvényszékek és járásbíróságok. Rendes kiadások : XXII. fejezet, 7. czim. Rendkívüli kiadások : Átmeneti kiadások: XII. fejezet, 2. czim. Beruházások : VIII. fejezet, 1. czim. Rendes bevételek : IX. fejezet, 6. czim. Rendkívüli bevételek : IX. fejezet. Kiadás. Rendes kiadások. 1 rovat. Személyi járandóságok : 22,027.843 K. Pop Cs. István : T. képviselőház ! Tekintettel arra, hogy az igazságügyminiszter ur ő nagyméltósága azt mondotta, hogy mihelyt egészségi állapota megengedi, és egészségesen tér vissza közénk, reform-eszmékkel és javaslatokkal fog a ház elé állani, én ezt honorálom, és azért felszólalásomban kizárólag arra a fonák helyzetre és azokra a visszásságokra fogok rámutatni, a melyek, mint törvényellenes tények, jelenleg is orvosolhatók, a nélkül, hogy a mélyen t. igazságügyminiszter ur külön javaslatokkal állana elő. Igen t. képviselőház ! Ezen tétel, mint méltóztatnak látni, magában foglal egy óriási összeget, a melyet az állampolgárok filléreiből állítanak össze. Az első főkérdés az, hogy ezen óriási nagy áldozatnak mi az egyenértéke ? Ha az igazságügyre annyit fordítunk, elértük-e azt a legnemesebb czélt a világon, a melyet egy állam maga elé kitűzhet: hogy igazságszolgáltatása, melynek bírái élet és vagyon felett döntenek, nemcsak kifogástalan, részrehaj latlan legven, hanem egyúttal a polgárok javát, a polgárok érdekeit előmozdító, istápoló intézmény is ? A mélyen t. miniszterelnök ur, ha jól emlékszem, gróf Teleki Arvéd képviselőtársunk azon kérelmére vagy figyelmeztetésére, hogy nemzetiségi vidékeken olyan bírákat kell alkalmazni, a kik a nép nyelvét értik, kijelentette, hogy igenis, nemcsak hozzájárul ehhez a nézethez, hanem hajlandó volna külön pótlékokkal is ezen bírák anyagi helyzetén javítani. Engedje meg a mélyen t. igazságügyminiszter ur, hogy becses figyelmét felhivjam egy igen fontos körülményre. »Willst Du in die Férne schweifen, Sieh, das Gute liegt so nah«, ha megengedik rossz németségemet. Kun Árpád : Tessék inkább rossz magyarsággal mondani. Pop Cs. István : Miért mennénk mi olyan távolba, hogy pótlékokkal szerezzünk bírákat, a kik tudják a nemzetiségi nyelvet, mikor nekünk van nagyon sok biránk, a kiket tendencziózusan olyan vidékekre küldöttek, a hol egy szót sem beszélnek románul, a hol egyetlenegy román sem létezik ? Elküldöttek a románokat más vidékekre, és azután küldöttek román vidékekre oly bírákat, a kik egyetlenegy szót sem tudnak románul. EÉPVH. NAPLÓ. 1906 —1911. II. KÖTET. Okolicsányi László : Nem is kell nekik tudniok ! Pop Cs. István : Talán nem kell utalnom arra a szomorú, Tisza Kálmán-féle időszakra, a midőn biráinkat kivonták abból a körből, a melyben a közjog javára dolgoztak, és elküldöttek Miskolczra, Debreczenbe, Szegedre, Szolnokra és egyéb vidékekre. Okolicsányi László: örüljenek, azok nagyon jó helyek ! Pop Cs. István : Ha ezt önök a nemzetiségi törvénynyel összeegyeztethetőnek tartják, ha ezt az igazságszolgáltatás érdekében levőnek mondják, akkor igazán hiábavaló munkát végzek a házban, (Felkiáltások : Az igaz !) akkor mi igazán borsót hányunk a falra, mert a legtisztább, legigazságosabb elvek meghallgatásra nem találnak. Kérdem, igen t. képviselőház, azoktól, a kik ügyvédek, hogy mi haszna van pl. annak, hogy Szolnokon vannak olyan birák, a kik tudnak románul, hiszen ott románok nincsenek ? De milyen nagy haszna lenne, ha ezek románoklakta vidéken volnának és feleslegessé tennék a tolmács alkamazását ? (Felkiáltások a baloldalon: Nincsenek bizalommal irántuk ! Zaj.) Bizalmatlansággal nem lehet államot fentartani; ha egyszer a bizalmatlanság ide is befészkeli magát, örökké fog tartani és a helyett, hogy a békés munkát hozzuk be, minduntalan előállunk ilyen rekriminácziókkal, a melyeknek üdvös' eredménye sohasem lesz. Én tényeket hozok fel, t. képviselőház, a melyeket megczáfohii nem lehet. Azt a két járásbirót, a ki Szolnokon van, a ki román származású és tud románul, nem volna-e jobb ezeket szegény, románlakta vidékeken alkalmazni, hogy ez által a tolmács alkalmazása teljesen feleslegessé tétessék ? önök nem tudják, t. képviselőtársaim, hogy mit tesz az : annak a szegény embernek fizetni a perköltséget, az óriási bélyegilletéket és még a tolmácsot is. Kun Árpád: Akkor oláh bírósági nyelvet kívánnának ! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Pop Cs. István : Vannak olyan szegény községek, különösen Halmágy vidékén, a borosjenői határban nekem volt egy esetem — és azt hiszem, hogy jobban senki sem viseli a szivén a sorsát annak a szegény népnek, mint én és senkisem hányhatja szememre, hogy én nyúzom azt a népet — vannak vidékek mondom, a hol egy száz forintos perben a tolmácsdij több mint 46 koronát tett ki. Ha van egy kis háza meg egy kis földje, lehetetlen, hogy az ilyen költségek mellett képes legyen megtartani. (Felkiáltások : Tudjanak magyarul !) Tudjanak magyarul ? ! Azt kívánják attól a szegény embertől, a ki az élet nehézségeivel küzd és éhséggel, a ki még románul sem tud olvasni, sem írni, az tanuljon meg magyarul ? Ne beszéljünk itt tehát magasabb szempontokról és frázisokról, hanem tényekről; a tény pedig az, hogy az a szegény ember a tolmácsnak ilyen alkalmazása miatt, a mi különben is tör14