Képviselőházi napló, 1906. II. kötet • 1906. julius 14–julius 30.

Ülésnapok - 1906-30

30. országos ülés 1906 Julius 17-én, kedden. 97 T. ház! A szocziáldemokrata társadalom ezen előfizetési rendszabályait sem akartam eoercitiv rendelkezésekkel korlátozni. Meg is mondom, és nem szeretném, ha félreértetnék, ezért külön hangsúlyozom, hogy a mit most fel fogok olvasni, valahogy rám ne fogja valaki, hogy az én meggyőződésem, én csak felolvasom azért, mert valahányszor az én személyem ellen intéztetik durvábbnál-durvább támadás a »Népszaváéban, akkor mindig ki szokta az a lap keresni . . . Egy hang jobbfelöl: Fizessen elő! (Derültség.) Polónyi Géza igazságügyminiszter: Fájdalom, ezen tul vagyok, mert a minisztériumnak muszáj hivatalból minden lapot tartani, ezelőtt nem volt részem ebben a gyönyörűségben, most kötelességem. Ez a lap megmondja, hogy a »Népszava«-nak mi a véleménye a magyar sajtószabadságról. A szerbekről beszél, mikor a Szerbiába való kirándulás történt: »A szerbek igen udvarias emberek, költséget, fáradságot nem kiméivé, igyekeznek azon, hogy a magyar sajtót jól tartsák, befogták a száját, ne irkáljon össze annyi bolondot a szerbekről, a királygyilkosokról, a disznópásztorból felcseperedett dinasztiáról. Ismerik a sajtó természetét, olyan mint a jó kutya: ha bent van kifelé, ha kint van, befelé ugat«. (Élénh derültség.) Szolgálhatnék szemelvényekkel bőségesen, de visszatérek az én első szerelmemhez, a sajtószabadsághoz és ahhoz az állásponthoz, hogy engem semmiféle terrorizmus, semmiféle népgyüsékkel való fenyegetés, semmiféle olyan tendenczia, mely a legális parlamenti felelős kormány mellett a terror kormányzatát is akczeptálná, megijesztem, s visszariasztani azon útról, a melyen járok, nem fog. (Élénk éljenzés.) Ez az ut pedig az, hogy végrehajtom a törvényt. Azon esetben applikálom ezt a törvényt, azon esetben várom el a királyi ügyészségtől, hogy kötelességét teljesítse, ha helyrcpótolhatatlan olyan kárról van szó, a melyet többé senki jóvátenni nem tudna. Meg fogom ezzel ez alapon védelmezni mindig az élet biztonságát, a magyar nemzeti állam eszméjét, (Élénh helyeslés.) meg fogom védelmezni a női becsületet, meg fogom védelmezni a magyar birtokos-osztályt és a munkásosztályt attól a lazítástól, a mely kenyértelenné tenné az egész nemzetet, a birtokost és a munkást egyaránt. (Élénk helyeslés és taps.) Ezzel kapcsolatban mindenkitől jónéven veszem, elvárom, kérem, hogy közölje velem, ha a sajtószabadság tekintetében valami jó ötlete, gondolata van. Nemrégiben olvastam Bakonyi t. képviselőtársamnak egy czikkét. Teljesen osztozom — bizonyára nem előzetesen beszéltem meg vele — abban a felfogásában, hogy igenis a jövendő időkre való tekintetből, mint alkotmánybiztositékot sánczoljuk körül ezt a jogot, KÉPVH. HAPLÓ. 1906 — 1911. II. KÖIET. hogy azt olyan czélokra, mint azt a múlt kormány felhasználta, felhasználni és azzal visszaélni ne lehessen. Taksáljuk az eseteket, állapítsuk meg a feltételeket, törvény által biztosítva mindenkinek megnyugvására azt, hogy ez nem fog visszaélésre felhasználtatni. (Helyeslés.) Állapítsuk meg azt, hogy, ha minden kautela daczára mégis valamely kár érne ártatlan embert, kapjon kellő kártalanítást. Arra kérem a t. képviselőházat, hogy hangzatos jelszavak kedvéért ne tegyük lehetetlenné, hogy ezt az államot, a mely különösen most olyan veszedelmes áramlatok Scyllái és Charybdisei között evez, hogy egyrészt a nemzetiségeknek túlzói — és nem is a képviselőket értem, (Felkiáltások: Azok is!) azok közt is vannak, de én nem akarom őket emliteni, — másrészt a legveszedelmesebb internaczionalisztikus terrornak hatalma fenyegetik erkölcseit és társadalmát, hogy ezt az államot megvédelmezzük, midőn az tőlünk függ. (Élénk helyeslés.) Még egy pár szót. A t. képviselő ur sokat mulatott a kibocsátott rendeleten. Mindenkivel szemben, a kinek tényeiért engem törvény szerint felelősség illet, vállalom teljes mértékben a felelősséget és mivel engem ért az a megtiszteltetés, hogy még azért is viselnem kell a felelősséget, a mit nem én csináltam és a mi nem is engem, mint minisztert érint, ezért is vállalom a felelősséget. Vajda Sándor: Lányiért? (Zaj.) Polónyi Géza igazságügyminiszier : Hát, t. képviselő ur, hiszen lehet az ön mostanig való szereplésének konzekvencziája, hogy engem megvádolhat Lányiért is; próbálja meg, majd akkor felelek. T. képviselőház! Ez a rendelet a kereskedelmi miniszter urnak rendelete a postahivatalok részére. Az igazságügyminiszter tisztán az iránt kerestetik meg, hogy az ilyen rendeletek tekintetében valami jogászi észrevétel, kifogás nem forog-e fenn. Midőn a t. képviselő ur azt kérdezi tőlem, hogy tulaj donkép miért bocsáttatott ki ez a rendelet, erre tulajdonkép nekem nem lehetne, nem kellene megfelelnem, mert hogy miért bocsát ki egy miniszter rendeletet, pl. ebben az esetben a kereskedelmi miniszter, azt talán ő tőle volna helyes megkérdezni, mert én hozzám csak jogi revizió czéljából kerül a rendelet. De megmondom: azt hiszem, azért bocsáttatott ki, hogy sürgősen még az emléke is töröltessék ki annak a rendeletnek, a mely Lányiék nevét viseli. Már most azt mondja a t. képviselő ur, hogy ez ugyanaz, mint Lányié. Erre majd feleletet fog adni az az államtitkár ur, a kinek elnöklete alatt az én betegségem idejében ezen tárgyalások folytak és fel fogja világosítani a t. képviselő urat arról, hogy miben divergál ez a rendelet épen a Lányi-féle rendelettől. De én röviden már most is mondhatok valamit. Ezek 13