Képviselőházi napló, 1906. II. kötet • 1906. julius 14–julius 30.
Ülésnapok - 1906-30
96 30. országos ülés Í9C6 Julius 17-én, kedden. szerződésszegésre lázítanak, a fegyver ropog, és a csendőr lő a munkások közé? Az békés idő? Felolvasom a másik rendeletet is. Kelt 1849-ben június 7-én. Azért érdekes, mert aláirta Kossuth Lajos kormányzó, Szemere Bertalan belügyminiszter, Vukovics igazságügyminiszter az egész minisztertanács nevében. Ez még egészen mást is mond. Nemcsak lefoglalták a lapokat, de be is tiltották a lap további megjelenését, a szerkesztő urat pedig Szegedre vitték el Kossuth Lajos rendeletéből. Ez a rendelet ezt mondja (olvassa): ^Tekintetbe véve,« 1849 Julius 8-án, »hogy jelen terhes viszonyok közt a hon megmentésének semmi sem ártalmasabb, mint a belviszályok felköltése, mint a kormány rendeleteinek kigunyolása, azok elleni izgatás, a kormányzó bizodalom megölő rágalmazása, azok oly aljas vádakkal gyanúsítása, mely a nemzetben minden védelmi törekvések elölésére czéloz, és tekintetbe véve, hogy a kormánynak nincs szentebb kötelessége, mint az ily bűnös merényleteket a törvény egész súlyával megtorlani, mivel továbbá a folyó évi Közlöny 143. számában 344. B. eln. kihirdetett kormányzói rendelet megszegésével a Márczius 15-e felelős szerkesztője lapját kiosztás előtt illető helyen bemutatni ismételt izben is elmulasztotta, s egyszersmind ugyanazon bűnt is elkövette, a mely miatt a bemutatásra köteleztetett: az 1848. XVIII. t.-cz. 7. fejezete 9. és. 10. §§., ugyanazon törvény 2. fejezetének 22. 26. §§., valamint a feljebb idézett kormányrendelet alajxján méltó figyelembe véve azt is, hogy a haza jelen pillanataiban ilyen bűnnek kiszámithatlan következményei lehetnek, a minisztertanácscsal egyetértőleg rendelem: 1. A Márczius 15-ike lapnak további kiadása ezennel eltiltatik.« (Mozgás.) Nem egy számát foglalták le. (Mozgás.) »2. Annak felelős szerkesztője az ország védelmére kárhoztatóan ható lázitásaiért, az 1848. XVIII. t.-cz. 2. fej. 18. §. folytában keletkezett miniszteri rendszabályok értelmében s a mostani viszonyok tekintetbe vételével alakitandó esküdtszéki bíróság elébe idéztetik, a törvény előli elvonulhatásának megakadályozása iránt a szükséges intézkedések megtétetvón.« Hogy ezek a szükséges intézkedések mit jelentettek, hogy az elvonulhatása megakadályoztassák, itt van a kezemben Pálífy Albert élettörténete és Szemere Bertalan életleirása, a hol elmondatik, hogy egyszerűen Szegedre a börtönbe vitték a szerkesztőt. Ezeket én csupán annak illusztrálására hoztam fel, hogy a princzipium mereven felállitva, hogy sajtótermékek ellen csak utólagosan és Ítélet alapján lehessen proczedálni, nemcsak veszedelmes, de a hagyományok szerint Kossuth Lajosnak sem volt ez az álláspontja. Vázsonyi Vilmos: Háborúban! (Nagy zaj és felkiáltások jobbfelöl: Hát ez nem háború ?) Polónyi Géza igazságügyminiszter: Hiszen ez az, a mit én mondok, hogy a felett kellend majd a törvényhozásban megállapodni, hogy mikor, mely határig és milyen esetekben veszi igénybe a bíróság és ügyészség ezen jogát. (Helyeslés.) És itt vagyok én a képviselő úrral ellentétes véleményben. En t. i. a jövendő szempontjából a legmesszebbmenő alkotmányjogi biztosítékot akarom a sajtó számára megszerezni, hogy visszaélésekre ezek a szakaszok fel ne használtassanak. De addig is, míg ezek a törvények, meh/ek itt vannak, fennállanak és engem tulajdonképen minden bűntett és vétség esetén köteleznek, hogy az ügyészt szólítsam a kötelessége teljesítésére, addig én miként járok el? Nem üldözöm én azt a sajtót, — csak egy példával akarom megvilágítani, hogy meghallja a képviselő ur, hogy milyen véleménynyel vannak ezek az urak a sajtószabadságról, — a mely a kormány vagy annak egyes tagjai ellen intéz lazításokat, pedig ezt Kossuth Lajos és társai is diífikultálták. Nem fogom kiválasztani azokat a dolgokat, a melyek annyira botrányosak, hogy a t. ház előtt felolvasni sem lehet, csak konstatálni kívánom, hogy pl. ilyen dolgokat irnak (olvassa): » Kossuth Ferencz és társai most nyugodtan akarnak zabálni és emészteni minden pereputtyostul. Szolgálják tehát hűségesen az ezerholdasokat és Ausztria-Bécsét, a kinek kegyelméből gazdái lettek a húsos fazéknak«. (Zaj és mozgás.) Kapcsolatban van a kérdéssel, azért akarom felolvasni (olvassa): »Emennek adnak katonát és pénzt, a mennyi a bőrébe fér, amazoknak felhajtják az olcsó rabszolgát, csendőrrel, katonával, állampénzen fentartott sztrájktörő telepekről. A híres Rádayt nem szolgálták jobban a futóbetyárokból vált pandúrok, mint a magyar agrárklerikálizmust és Bécset a m szabság i futóbetyáraiból vált eme zsebrákok«. (Derültség és zaj.) Azt mondja továbbá: bitang elvtagadók, Bécs hitvány lakájai stb. Az én t. minisztertársam bizonyára nem is bir róla tudomással, hogy azt irja róla az egyik lap: Apponyi, a hazaáruló. Itt van, tessék vele mulatni. (Derültség.) Bródy Ernő: Senkinek sem tetszik az ilyen! Elitélendő! (Nagy zaj.) Eitner Zsigmond: Ilyent nem lehet védelmezni! (Zaj.) Polónyi Géza igazságügyminiszier: Én azt mondtam és mondom, hogy mintha nem is léteznék, figyelembe sem veszem, majd megmondom az okát is, hogy miért. Még az sem bánt, mikor ez az aratósztrájkra lázitó újság az indokot is megmondja, miért lázit. Azt mondja: »Ezt nem szabad megengedni, ép ezért nem szabad magunk közt megtűrnünk egy olyan földmunkást sem, a ki nem előfizetője a »Világszabadság«-nak.« (Elénk derültség és taps.)
