Képviselőházi napló, 1906. II. kötet • 1906. julius 14–julius 30.

Ülésnapok - 1906-30

30. országos ülés 1906 pl. a hadi titok és a hűtlenség bűncselekményének érdekes substratuma. Kérdezzük meg Togo admirálist, vájjon mit szólott volna, ha Vázsonyi Vilmos ur elment volna Japánba, (Derültség.) és azt mondta volna, hogy meg van engedve a csuzimai ütközet térképét, s annak részleteit közzétenni, hiszen csak az kell, hogy nyomdafesték is legyen rajta. (Derültség. JJgy van!) Vagy felhozok más példát. Szabad-e j>ublikálni olyan nyomdatermékeket, a melyek például nyíltan és világosan a király meggyilkolására szólítanak fel ? Avagy megérjük azt a nem bőrkabátosok részéről, hogy a női becsületet és szemérmet alávaló üzérkedés czéljából megpellengérezzék és palám et publice hirdessék nyomtatvány utján, és nekem bekötött szemmel kelljen néznem mint igazságügyminiszternek, hogy pusztul a nemzeti erkölcs, a női becsület ilyen theoremák hatása alatt? (Elénk helyeslés.) Nem, t. ház, a mig törvényhozás lesz, s a mig állami institucziók lesznek, mindig azt fogom hirdetni, hogy mindenkivel szemben meg kell védelmeznünk az államot és annak magasztos intézményeit; meg kell védelmeznünk a nemzeti államot és a közerkölcsöket, akár a nélkül. (Élénk helyeslés és taps a baloldalon és jobb felől.) De, t. ház, mielőtt a kormányzat szelleméről nyilatkoznám, — mert erre akarok még reflektálni, hogy hogyan értettem én ennek a jognak gyakorlatát és milyen korlátok között láttam szükségesnek ezen jog ügyében most intézkedni — voltam bátor megjegyezni már a múlt alkalommal, hogy csak azon esetekben védelmezem meg a kir. ügyészt, ha elhárithatatlan nagy veszedelmek megelőzéséről van szó. (Helyeslés balfelöl.) Mihelyt kezet emel a sajtószabadságra vagy a nemzet alkotmányos intézményeire, én leszek az első, a ki feleletre fogom őt vonni. (Helyeslés balfelöl.) Hogy e tekintetben véleményeltérések voltak és lesznek, az nem csoda, de engedjék meg, t. ház, hogy egy pár idézetet olvassak fel, (Halljuk!) mert megérdemli ez a téma, hogy egészen világosan álljon előttünk. Itt van a kezemben gróf Széchenyi István »Kelet« czimü műve. Talán bűne volt bizonyos emberek szemében, hogy birtokos és pedig ezerholdas volt és magyar mágnás volt... Vázsonyi Vilmos: Feudális demagóg beszéd! (Elénk derültség jobbfelöl.) Polónyi Géza igazságügyminiszter: Hiszen ón csak azt akarom most regisztrálni t. képviselő ur, a nélkül, hogy azt mondanám, hogy ezek az én nézeteim, hogy Magyarország nagy férfiai ebben a kérdésben miként gondolkoztak és miként gondolkozik ma az a sajtó, a melynek védelmében a képviselő ur ma felszólalt. Fel fogom nyomban azt is olvasni. —• Széchenyi István pl. azt mondta »Kelet«-ének 170-ik oldalán (olvassa): »És éljünk csak a sajtójoggal, július 17-én, kedden. 95 a mely magában a lehető legjobb; alkalmazása által a lehető legrosszabb is lehet, minden czél és határ nélkül és engedjük csak, miként azzal mindenki kénye-kedve szerint élhessen és valamint a korhely czélt és mértéket nem ismerve az Isten legszebb adományait magára és másokra nézve méreggé változtatja, ugy lesz közöttünk elég, a kinek kezében a sajtójog, ezen legszebb emberi jog, a gyilkosoknak gyilkánál s a gyujtogatóknak kanóczánál nagyobb átokká fog válni.« (Elénk helyeslés a jobboldalon és balfelöl.) Mezőfi Vilmos: Nem tagadja senki! Polónyi Géza igazságügyminiszter: Most pedig térjünk át arra, miként gondolkoztak az 1848. év államférfiai, a kik tehát az 1848-iki törvényt törvénybe iktatták, erről a kérdésről. Nézzük meg először miként gondolkoztak róla Kossuth Lajos és Szemere Bertalan és azután nézzük meg, miként gondolkozott róla az egész kormány. (Halljuk!') Minden kommentárt mellőzve, itt van a »Közlöny« 143-ik száma 1849 június 28-áról, tehát már április 14. utánról már, egy körrendelet, a mely szószerint a következőt mondja. Aláírták pedig Szemere Bertalan belügyminiszter, Kossuth Lajos kormányzó. (Olvassa): »A haza ellenségeinek hírlapjaink adják a leghitelesebb, s leggyorsabb tudósításokat, azok teszik a leghasznosabb szolgálatot. B napokban egy lap annyira elfeledkezett a haza iránti kötelességről, hogy részletesen leírná egyik fővárunk őrségi erejét. Egy más lap egy tábornok magánlevelét közié, melyben a parancsnoksága alatti hadtest száma van elősorolva« Amit az előbb emiitettem. »Ez több mint botrány, ez nyilvános hadi kémszolgálat az ellenség érdekében. Alig van lap, mely vagy vigyázatlan, vagy rosszakaratú nem volna, haderőnket, állásunkat, mozdulatainkat közölni az ellenséggel. Miután tehát a szerkesztő ismételt megintése, felhívása a haza nevében is foganatlannak mutatkozott, ezennel rendelem: 1. A hadierőnek s elosztásának vigyázatlan, könnyelmű, időelőtti kibeszélése, keserves lehetvén a hazára nézve, ép ugy, mint a szándékos hazaárulás: az ez ellen hibázó, sőt bűnhődő szerkesztő a folyó évi 13-án kelt törvény 5. §-a b) alatti pontja értelmében a rögtönitélő vegyes törvényszék elébe állíttatik. 2. A hirlap pedig kormányilag mindenesetre el fog tiltatni.« Ez az egyik rendelet. Vázsonyi Vilmos: Háborús idő volt! Polónyi Géza igazságügyminiszter: A princzipiumról van szó! (Fölkiáltások a középen: Háborúban!) Hát háborúban akar kivételt tenni? Hát a sztrájk nem háború? Nem háború a birtokosok ellen? Az békeség? (Nagy zaj és mozgás a közepén. Elnök csenget.) Békeség az, mikor becsületes magyar munkásokat