Képviselőházi napló, 1906. II. kötet • 1906. julius 14–julius 30.

Ülésnapok - 1906-30

94 30. országos ülés 1906 július 17-én, kedden. Polónyi Géza igazságügyminiszíer: Hát annál jobb, ha ketten olvastuk. (Zaj. Elnök csenget.) Ugyanaz a törvény, a mely első szakaszában a gondolat szabadságát és a czenzurának örökre való eltörlését mondja ki, ugyanaz a törvény 22-ik szakaszában elrendeli elég világosan, hogy vád esetén a bíróság, a vizsgálóbiró köteles a sajtótermékeket lefoglalni. Ezen a tradiczión épült fel a bűnvádi perrendtartás hires 567. szakasza, a melyről a múltkor beszéltünk, a melynek kétségtelenül megvan a hátránya, hogy abban a világban, a melyben a sajtószabadság körül van bástyázva mindenféle biztosítékokkal, a melyekről külön kell megemlékeznem, mondom, hogy ez az 567. szakasz meg nem határozza az egyes bűntetteket és vétségeket, hanem egész általánosságban állapítja meg azt, hogy bármely bűntett vagy vétség esetén, ha a királyi ügyész indítványt tesz, lefoglalhatja a vizsgálóbiró ezeket a nyomtatványokat. Hát itt van a bökkenő és a bibi. Ezt a szakaszt használhatta azután fel Lányi arra is, hogy nem aratósztrájkok miatt és majd az általam felsorolandó más esetekben, hanem az alkotmány védelmében szerinte elkövetett állítólagos büntetendő cselekményekért foglaltatta le a lapokat. Miről lesz tehát szó ? Arról, hogy van-e a parlamentben olyan többség, a mely elvül akarja azt felállítani, hogy sajtótermékeket egyáltalában nem szabad előzetesen lefoglalni, csak utólagos Ítélettel szabad retorziót alkalmazni: ha van ilyen többség, akkor a t. képviselő urnak lesz igaza; ha azonban olyan többség van, a mely követeli bizonyos meghatározott esetekben, a melyekről mindjárt szólni akarok, hogy a sajtótermékekkel szemben is megvédelmezzük az államrendet, (Elénk helyeslés a szélsöbaloldálon.) akkor de lege ferenda ugy áll a dolog, hogy majd csak a felett kell tanácskoznunk, vájjon milyen esetekre legyen ez szorítva, követelni kell-e esetleg még nagyobb garancziákat, mint a mostaniak, pl. hogy esetleg társasbiróság rendelje el a lefoglalást, vagy nem tudom én mit, fogunk tanácskozni a felett is, hogy adassék-e kárpótlás .annak, a kinek a lapját ártatlanul kobozták el; de a támadás nem ezen a vonalon indul, hanem azon a vonalon, hogy a reakczió lovagja és a cabinet noir létesítője az, a ki nem azt mondja, hogy csak utólagosan lehet lefoglalni sajtótermékeket. (Élénk mozgás.) Már most elérkeztünk a döntő ponthoz. Én azt gondolom, hogy minden instituczió, ezek közt a sajtószabadság intézményes biztosítása is magasabb átfoglaló czólnak szolgálatában kell hogy álljon. Minden intézmény, a melynek védelmére én vállalkozom, a magyar nemzeti jogállam eszméjének szolgálatában kell, hogy álljon. (Helyeslés jobb- és bal felöl.) Mihelyest ezt a rendeltetést nem akarja, vagy nem tudja betölteni, vagy pedig veszélyezteti ezt az államot, én leszek az első, a ki önvédelmi szempontból mint igazságügyminiszter teljesíteni fogom azt a kötelességet, hogy^ ezt a magasztos állameszmót megvédjem. (Elénk helyeslés.) Már most, t. ház, ezeknek a nagy elméleteknek a lovagjai számára vannak kérdéseim. Bródy Ernő: Kossuth Lajos is az volt! Polónyi Géza igazságügyminiszter: Nagyon köszönöm t. barátomnak ezt a közbeszólást, mindjárt fel fogom olvasni, hogy Kossuth Lajos miként fogta fel ezt az általa csinált törvényt. Mondom, nekem kérdéseim vannak. Mielőtt azokat feltenném, állapítsuk meg a következőket. Magyarországon van egy sajtószabadság, a mely védi az anonimitást, vagyis hogy Magyarországon névtelenül is lehet közzétenni sajtótermékeket és van egy fokozatos felelősség, a mely jelenti azt, hogy elsősorban felelős a szerző, ha az nem tudatik: ugy másodsorban a szerkesztő, harmadsorban a kiadó és negyedsorban felelős a nyomdatulajdonos. Ezen fokozatos felelősségnél fogva, ha meg van állapítva az első ízben felelős egyén, ugy ki van zárva a további felelősség kutatása, ki van zárva a sajtótermékek terén az u. n. büntársaság elmélete, a felbujtás elmélete, stb. Ezt meg kellett állapitanom, mert a mi sajtótörvényünk szerint — s ez nagyon drága kincse a mi sajtószabadságunknak — sűrűn történhetik meg, meg is történik, hogy a valóságos tettes, a ki valamit elkövet, sohasem tudódik ki, sohasem vonatik felelősségre. A sajtószabadságnak ezen institucziója mellett méltóztassék figyelembe venni azt, hogy olyan törvényünk van, a mely szerint az esküdtszéknél a 12 szavazatból 8 szavazat szükséges az elitéltetéshez. Azonkívül van olyan törvényes rendelkezésünk, a mely szerint sajtótermékeknél a megtorlás nem ott következik be, a hol a bűncselekmény elkövettetett, a hol az hatott, hanem a hol az a lapokban megjelent. A konkrét esetben pl. az aratósztrájkra való lázítás miatt, a mely tulajdonképen Békésben és Csanádban hatott, a per nem ott indítható, hanem az illetőknek Budapestre kell jönniök és itt kell megindítani a pert. Ezeket a törvényes intézkedéseket, kivéve az illetékességre vonatkozó szabályokat, én mind megbecsülendő fontos intézménynek tartom. Azonban, a mikor ezek meg vannak, akkor méltóztassanak egy kissé megállani. Kérdem a t. képviselőházat, hogy ebben az országban van-e kedvük a képviselő uraknak ezt a nagy, fenséges elvet igy korlátlanul fentartani? Van-e kedve a házban bárkinek biztosítani pl. egy külföldi számára azt a jogot, hogy sajtótermékeket publikálhasson Magyarország államisága ellen, publikálhasson az elszakítás teóriájának a hirdetésére, pl. a szomszédos Románia érdekében ? Van ilyen, a ki ezt követeli ? Itt van