Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.

Ülésnapok - 1906-8

S. országos ülés 1906 június 1-én, pénteken. m nek a parancsot, hogy azonnal fogják el és hozzák el hozzá az illetőket. Természetes, hogy ok nem volt a letartóztatásra, tehát a kihallgatás után az illetőket szabadon bocsátotta. De hát tegyük csak, uraim, magunkévá a dolgot. Az a paraszt is olyan ember, mint mi. Ha minket családi körünkből a zsandár kiemel és két-három községen keresztül bekisér, hogy fog ez nekünk esni 1 Kérdem: türjük-e tobább is, hogy ez a közigazgatás ilyen brutális módon bánjon a néppel ? (Zaj.) íme, uraim, ki akarom mutatni, be akarom bizonyítani azt, hogy milyen a közigazgatás Magyarországon; be akarom bizonyítani, hogy mennyire más állapotok uralkodnának, ha azt látnánk, hogy a közigazgatási hatóságok a néppel tisztességesen bánnak, védik s a népet embernek és nem kutyának tekintik. (Helyeslés a nemzetiségiek között.) Ugyanez a szolgabíró, t. uraim, az 1390— 1906-ik sz. akta szerint . . . (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, t. képviselő urak! Méltóztassék folytatni. (Halljuk ! Halljuk !) Miháli Tivadar : ... ugyanez a főszolgabíró, mihelyt a kerületből ide feljöttem, hogy itt szerény tehetségemhez képest a komoly munkából részemet kivegyem, hivatalból vizsgálatot indított az iránt, hogy az általam adott fuvardijak megfelelnek-e a megyei tarifának ? Ez ellen nekem nem lett volna, s nem is volna semmi kifogásom. Tessék bebizonyítani, hogy azok nem megfelelők és én állok elébe ennek az állitásnak. De, t. uraim, mikor a szolgabíró elmegy vizsgálatot tartani, magával visz két zsandárt, az ellenjelöltnek egyik emberét, a kit ügyésznek tüntet fel és azonnali megidézéssel í) embert magához rendel, azokat reggeltől estig ott tartja, csendőrfedezet mellett kisérteti: azt hiszem, t. uraim, hogy ez már hivatalos hatalommá] való visszaélés ! (Zaj.) Ha ezeket az eseteket itt felhoztam, azért tettem, t. ház, mert nemcsak ebben a kerületben, de az összes nemzetiségi kerületekben folyik ellenünk ez a hajsza. (Ugy van! JJgyvan! a nemzetiségiek között.) Kérem tehát a t. kormányt és különösen a belügyminiszter urat, méltóztassék informáltatni magát a valódi tényállásról és kegyeskedjék intézkedni és erélyesen eljárni a közigazgatási hatóságok visszaéléseivel szemben. (Élénk helyeslés a nemzetiségiek között. Kubik Béla ismételten közbeszól. Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Kérem Kubik Béla képviselő urat, hogy a szónokot ne zavarja közbeszólásaival. (Halljuk l Halljuk !) Miháli Tivadar: T. ház! Valamikor a régi jó időkben . . . Hentaller Lajos: Ádám és Eva idejében ? (Mozgás. Zaj.) Miháli Tivadar: ... a mikor még nem voltak olyan tökéletesek a közlekedési eszközök, mint ma, az ország vezető férfiai és koronás királyok inkognito beutazták az egyes vidékeket, hogy meggyőződjenek a nép sorsa felől. Ma milyen kényelmesen utazhatnak a miniszter urak. Hiszen mi az ma leutazni Budapestről az ország bármely távoleső vidékére ? Méltóztassék, t. belügyminiszter ur, személyesen meggyőződni ezekről a bajokról, s ha ugy méltóztatik találni, hogy csak egy szót is nagyítottam, én le fogom vonni a konzekvencziákat s rögtön leköszönök mandátumomról. (Helyeslés.) De, t. ház, a mostani kormányzók és a mostani miniszterek, nem maguk szerzik ám informáczióikat az egyes vidékek állapotáról, hanem, mint a hogy a jelen esetben is látjuk, a mint a lapokból olvashatjuk, a belügyminiszter ur vizsgálatot rendelt el a munkások egyesületének feloszlatása tárgyában, hogy megállapittassék, kik izgatják a népet. Hova megy az ilyen megkeresés, hol folyik a vizsgálat ? Megy a főispánhoz, onnan az alispánhoz, az alispán pedig a szolgabírót bízza meg a vizsgálat megejtésével. (Mozgás.) Tehát három egyén tesz jelentést a kerületben uralkodó állapotról. Jelentést tesznek a saját felfogásuk szerint. (Ellenmondások a baloldalon.) S ha a miniszter ur maga utazik a helyszínére, akkor előre jelenti, hogy jövök. A vasnti állomásnál van fogadtatás, beszédek, bankét, körülveszik a minisztert az adminisztráczió összes közegei, mindegyik csak arra törekszik, hogyan tudna kezet szorítani a miniszterrel, hogy a miniszter megismerje, protezsálja bizonyos állásra. Es mit lát így a miniszter a vidéken % Semmit! A nép fájdalmáról, szenvedéséről, fogalma sincs. (Igaz ! Így van I a középen.) Es minthogy én, a ki húsz évi működésem alatt, tanukra tudok hivatkozni, soha, az igazsággal ellentétes dolgot nem állítottam, nagyon megismertem ezeket a dolgokat, sajnálom, végtelenül sajnálom és desperáczióval tölt el, hogy kétségbevonták állitásom igaz voltát. Hiába hivatkoztam arra, hogy a múlt választáson Pap György mellett voltam, midőn főbe ütötték és kértem a belügyminisztert, hogy rendeljen oda katonaságot, csináljon rendet, mozdulatlanul maradt. Ennélfogva hiába ígérnek az urak a programmjukban szép dolgokat, hogy majd felemelik a közigazgatási hatóság morális erejét és szinvonalat. A fizetés úgyis túlságosan nagy, a nép nem bírja, és nem érdemlik meg. Mondom, hiába Ígérik, mert ha akkor, a mikor ez a kormány hatalmon van, az egész országban ily dolgok történnek, akkor mi nem lehetünk bizalommal a kormány iránt. Ezt talán az urak is elismerik. Áttérve az igazságügyi kormányzásra, csak röviden megjegyzem, hogy a szóbeliséget és közvetlenséget hozták be és azt még tovább is akarják terjeszteni. Kérdem azonban, hogy ezzel az elvvel szemben miért van az, hogy az a bíró, a kinek közvetlenül és szóbelileg kell az illető féllel tárgyalnia, az illető fél nyelvét nem ismeri, nem is tudja, mily fán termett. Ez nevetséges dolog, mert ha már egyszer a szóbeliséget és közvetlenséget behozzák, akkor az igazságügyi kormánynak gondos-