Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.

Ülésnapok - 1906-8

70 8. országos ülés 1906 június 1-én, pénteken. kodnia kellene arról, hogy nemzetiségi vidékeken oly birák alkalmaztassanak, a kik a nép nyelvét értik. (Igaz! ügy van! Taps a középen.) Ne olyan embert alkalmazzanak, hiszen száz meg száz esetet láttam, hogy a hivatalszolgát kell beránczigálni, hogy az fordítsa le az illető félnek mondókáját. (Zaj a középen.) Elnök : Kubik Béla képviselő urat ismételten felszólitom, hogy ne zavarja közbeszólásokkal a szónokot, különben a^ házszabályok értelmében volnék kénytelen vele szemben eljárni. (Helyeslések.) Miháli Tivadar: Nem akarom ezt tovább fejtegetni, de akár száz hasonló konkrét esetet tudnék felhozni. Fentartom a jogot, hogy majd a budgettárgyalás alkalmával még beszélek erről. Még csak egyet kívánok megjegyezni, t. i. azt, hogy nálunk a jogegyenlőség elve még ma sem érvényesült (Mozgás.) semmi téren, még a közteherviselés terén sem. Az 1848-iki törvények határozottan mondják, hogy a közteherviselésben mindenki egyformán részesüljön. Én azt hiszem, hogy a közteherviseléshez ma hozzá kell számitani a községi pótadót is, mert ez is közadó. Miféle jognál fogva jutottak hozzá a kormányok, hogy kimondják, hogy a takarékpénztárakba letett tőkék után ne fizessenek j)ótadót ? Ezzel törvényt hoztak a jogegyenlőség rovására. Hát a tisztviselők, katonák fizetnek-e községi pótadót ? Az urak azt hangoztatják folytonoson, hogy a haza érdeke kivánja, hogy ne fizessenek. Nagyon szépen hangzik, az urakat meg is éljenzik érte, de tényleg a városok és községek fejlesztése érdekében az urak nem tesznek semmit, hanem velük szemben ez által igazságtalanságot követnek el, mert ma a községi pótadó tönkreteszi a városokat és községeket. Nem iróniája-e a sorsnak, hogy az a tőkepénzes, hivatalnok és katonatiszt a sétaterekért és mulatóhelyekért, melyeket nagy áldozattal állit fel egy város, egy árva krajczárt sem áldoz, csak parádézik ott, mig ellenben az a szegény háztulajdonos, az a suszter és munkás fizeti a pótadót. (Zaj.) Ez ugyan törvényen alapszik, de én azt mondom, hogy ez igazságtalan törvény és azt meg kell változtatni a jogegyenlőség érdekében. (Helyeslés a nemzetiségiek padjain.) így vagyunk a fogyasztási adóval is. Hol van az igazság abban, hogy az a szegény ember, a ki munkájából elfáradva hazajön és egy palaczk sört iszik 20 kraj czárért, ugyanannyi fogyasztási adót fizessen ez után, mint egy palaczk champagner után fizetnek a nagyurak, a melyet dőzsölés közben fogyasztanak el. (Taps a nemzetiségiek padjain.) T. ház ! Befejezem mondókámat és kérem a t. kormányelnök urat, a ki különösen ezen financziális kérdésekben zsenialitással bir és a kinek tehetségével én nem akarok mérkőzni, vegye figyelembe ezeket a tényeket, a melyeket a tapasztalatból, a gyakorlati életből merítettem, és ne vegye rossz néven, hiszen mi azért jöttünk ide, hogy a gyakorlati életnek hiányait, mulasztásait, a nép keserveit és szenvedéseit tárjuk fel, és nem azért, hogy itt akadémikus beszédeket tartsunk, vagy hogy egymással összeveszszünk. Mindezeknél fogva én a tárgyalásra tűzött indemnitási törvén}

7

]' avaslatot nem fogadom el. (Éljenzés és taps a nemzetiségiek padjain.) Gr. Thorotzkai Miklós jegyző: Holló Lajos! Holló Lajos: T. képviselőház! Mielőtt beszédemnek tulaj donképeni tárgyára rátérnék, a t. ház engedelmével néhány szóban foglalkozni akarok előttem szóló t. képviselőtársamnak beszédével. (Halljuk ! Halljuk !) En azt gondolom, hogy ha az ténynyé válik, a mit ő itt állított és a mit elfogadok igaz állitásnak, hogy velünk együtt jönnek küzdeni a nemzet jogaiért, szabadságáért. . . (Felkiáltások a nemzetiségiek padjain : Az egész nép jogaiért /) Gondolom, ez egyúttal a nemzet is. Ha tehát ők idejönnek mint a magyar nemzet barátai, akkor itt nemcsak objektivitásra találnak, nemcsak velük együtt küzdő társakat találnak, hanem egyúttal az ő kívánságaik iránt is, midőn a helyi bajokat feltárják, nálunk objektív megítélésre számithatnak. (Helyeslés.) De mikor azt kell látnunk, hogy még az itt használt hangok is sokszor az objektivitásról annyira távol vannak, (Igaz ! ügy van I balfelöl.) mikor azt kell látnunk, hogy midőn bizonyos panaszok itt f elhangzanak,— ez csak kisszerű példa — midőn pl. az urak »j>ezsgőzésének« megadóztatását szembeállítják a nép egy korsó sörének megadóztatásával és azt ily modorban adják elő, mint hallottuk, akkor nekünk az az aggodalmunk, hogy ez a hang kifelé menve egészen más tónusban hangzik és a nép érzelmeinek felizgatásává válik. (Zaj a középen.) Azok a panaszok, a melyek itt talán tárgyilagosan hangzanak el, nagyon könynyen felkelthetik annak a félrevezethető népnek érzelmeit és szenvedélyeit. (Egy hang a középről: Gyakorlatból tudják !) Elnök : Csendet kérek ! Holló Lajos : A képviselő ur arra kérte a kormányt, hogy ne kövesse az eddigi kormányok példáját, a nemzetiségi mumust falra ne fesse, azzal ne éljen. Mi is azt mondhatjuk, t. képviselőtársaim, hogy ők is ismerjék el, hogy az, a mit eddig a nemzetiségi izgatók mindig hangoztattak, (Felkiállások középről: Nem mi teszszük!) hogy ebben az országban van olyan érvényes magyar politika, mely bármely nemzetiségnek nyelvét vagy vallási jogait érinteni akarná, hogy az is csak mumus, mert mi megvédelmezzük a magyar államiságot, annak magyar nemzeti voltát, azt fejleszteni kívánjuk, a magyar államhoz való hűség példáit erősíteni akarjuk, az az ellen való visszaéléseket sújtani fogjuk, de ebben az országban érvényes politika vagy uralkodó párt nincs, mely bármely nemzetiség nyelvét, vallását, faji különállását megszüntetni kívánná. (Helyeslés a középen.) Hodzsa Milán: Ha nem lesz, akkor rendben leszünk mindjárt! Elnök : Csendet kérek, t. képviselő urak!