Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.
Ülésnapok - 1906-25
25. országos ülés 1906 Julius 11-én, szerdán. 383 ösztöne, hanem a publikumnak játékszenvedélye biztosítja, (Ugy van!) Megkapta ezt az engedélyt akkor, a mikor minden modern irányzat, minden pénzügyileg fejlődött államban a publikum nyerészkedési szenvedélyére alapított ilyen sorsjegyeknek kibocsátását kizárni igyekezik. Hangos dobszóval és nagy parádéval indult meg ez a konverziós művelet. A publikum heteken át azt olvasta az újságokból, hogy e konverzió révén okvetlenül nyernie kell és ha jól tudom, körülbelül 138 koronában állapították meg, illetve számitották ki azt a hasznot, a mi egy konvertált sorsjegy alapján a tulajdonos javára előáll. Ezeket a nagyhangú hirdetéseket öt előkelő magyar pénzintézet irta alá, a melyek a konverzió végrehajtására szindikátusban egyesültek és a melynek élén állott a Magyar Általános Hitelbank, ennek élén pedig egy nagy pénzügyi genie, a kit általában véve a magyar pénzvilág aranyemberének szoktak tartani. Egy hang: Kornfeld! Buday Barna: Oly módon akarta ez a szindikátus a magyar közönséget értóknyereséghez juttatni, hogy a régi 3°/o-os kötvény helyett két, egyenként 200 koronás névértékű kötvényt adott ki, a melyek ugyan az előbbivel szemben lényegesen kedvezőbb nyeremény-kilátásokkal bírnak, a melyeket azonban 58'5 korona ráfizetéssel kellett megvásárolni. T. képviselőház ! A nagy reklámnak, a nagy felhívásoknak meglett az a tényleges eredménye, hogy sikerült mintegy 197 ezer ily régi nyereménykötvényt konvertálni és ennek révén körülbelül 12 millió korona j>arázspénz vándorolt át a szindikátusnak pénztárába. Hogy érzékelhetővé tegyék ennek a konverziónak előnyeit, a szindikátus a nem konvertált sorsjegyek helyébe egy u. n. szubskribált uj sorsjegytipust is bocsátott ki, a melynek értékét, előttem teljesen ismeretlen mathematikai szabályok alapján, 140 koronában állapították meg. Ebből az uj sorsjegyből azonban csak igen korlátolt mennyiségűt bocsátottak ki a piaczra, igy tehát e sorsjegyek árfolyamát szilárdan tarthatták, a mi azután hangosan hirdette, hogy ha ez az évenként csak három gyenge húzáson játszó sorsjegy 140 koronát ér, mennyivel többet kell érnie annak a sorsjegynek, a mely évenként hat húzáson játszik és ezek közül három húzáson egy-egy millió korona főnyereményre lehet vele pályázni. A szubskribált sorsjegy gummik ácsaira az igazi kacsák tömegesen érkeztek, ugy hogy, a mint emiitettem, körülbelül 200.000 régi kötvény után sikerült az 58.5 koronás konverziódijat a szindikátusnak bevennie. Mikor azután a szindikátus a 12 millió koronát bevette, s ezzel a konverzió müveletét sikeresen befejezettnek tekinté, a sorsjegytulajdonosok ijedten kezdték tapasztalni, hogy a konvertált sorsjegyeknek árfolyama nem hogy emelkednék, a mint ők azt remélték, hanem ellenkezőleg, ijesztően sülyedni kezdenek. És csakugyan, az árfolyam rövid napok alatt oly példátlan, oly rohamos és tökéletes sülyedést mutatott, hogy körülbelül egy hét folyama alatt a befizetett 58 1 j'i kor. majdnem teljes értékében elveszett. A konverzió előtt közvetlenül 257 koronával jegyezték a 3°;'o-os kötvényt, — 38 ] /2 koronát kellett ráfizetni a konverzióra, ennélfogva 310 koronának kellett volna az uj sorsjegy árának lennie, a mit azonban sohasem ért — a mennyivel sohasem jegyezték, sőt ma is, az időközi javulás után is csak 206 koronával jegyzik. így tehát a közönség minden régi kötvény után kiadott sorsjegyen idáig 47 koronát vesztett. Hódy Gyula: De zsiros állásokat kreáltak! Buday Barna: Nem csodálom, t. képviselőház, ha ily előzmények után a magyar papirosvásárló közönségben az a közérzés támadt, hogy lelketlen spekuláczió áldozata, (Igaz! Ugy van!) hogy kizsákmányolták hiszékenységét, és hogy erkölcstelen manipuláczió történhetett a törvény fedezete alatt, a magyar pénzügyi kormánynak engedélyével. Távol áll tőlem az a szándék, hogy bevádoljam a Magyar Jelzálog-Hitelbankot . . . Okolicsányi László: Pedig lehet! Buday Barna: ... és hogy jóhiszeműsége rovására írjam e konverzió minden kudarczát, mert nincs jogom kétségbevonni, hogy a Magyar Jelzálog-Hitelbank csakugyan oly papirost akar a magyar közönség kezébe adni, a melynek jó belértéke van, ha ugyan sorsjegynek egyáltalán lehet igazi belértéke. De ha a Magyar JelzálogHitelbanknak ez volt a szándéka, akkor a konverzió végrehajtására vállalkozott szindikátus cselekményei itt semmiféleképpen sem fedezik ezt a jó szándékot. Mert eltekintve attól, hogy a konvertált sorsjegyek kibocsátási módja nem volt szolid, mivel a szindikátus egyenesen támaszkodott a spekuláczió elemeire, és ez által a papirosok szolid tulajdonosait is hazárdjátékba bevonta ; eltekintve attól, hogy a szubskribált uj sorsjegyek értékmegállapitásában és árfolyamtartásában a konvertált sorsjegyek értékmegállapitására egyenesen mesterséges tényezőt igyekeztek teremteni, eltekintve attól is, hogy a törlesztési tervet a közönséggel mai napig meg sem ismertették, a szindikátus eljárásának jóhiszeműségét illető hitünket már magában véve az a körülmény is erősen megingatja, hogy a külföldről bevont mintegy 63.000 kötvényt a szindikátus nem vette át, hogy azután a piacz felvevőképességéhez képest fokonként bocsássa ki, hanem megejtette a kötvények jórészére nézve a tőzsde által a mükonverziót, azután pedig engedte azt, hogy velük a piaczot rögtön a konverzió után megterheljék, holott a leg-
