Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.

Ülésnapok - 1906-25

25, országos ülés 1906 Julius 11-én, szerdán 365 Csernovics Péter, és ott van, t. ház . . . (Folytonos zaj a haloldalon.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Poiit Mihály : . - . a tiszta szerb véri Janicsáry, a kit tegnap Bánffy annyira dicsért. Ha már Visontai Soma t. képviselő ur emiitette az 1848. évet, legyen szabad csak egy pár szóval bizonyos tételeket rektifikálnom. (Halljuk ! Halljuk !) ö azt mondta, hogy mi szerbek 1848-ban harczoltimk a honvédek ellen, és e kijelentésének motívuma az volt, hogy én beszédemben emiitettem, hogy Kossuth Lajos 1848 Julius 11-én tartott azon nagyszabású hires beszédében azt mondotta a képviselőknek : mentsék meg a hazát. Én jóakaratból ezt a mai viszonyokra akartam applikálni, hogy mint testvérek itt Magyarországban mentsük meg a hazát. En kereken tagadom azt, hogy az 1848-iki évben a szerbek harczoltak volna a honvédek ellen. Ez nem áll. (Zaj a baloldalon.) Kérem, méltóztassanak türelemmel lenni. Egészen novemberig . . . (Folytonos zaj a baloldalon.) Elnök : Csendet kérek ! Polit Mihály : . . . honvéd nem volt, mi küzdöttünk a császári királyi katonákkal, azok támadtak a római sánczon, támadtak Szent-Tamáson és a Bánságban. De én azt mondom, hogy a parlamentben nem kellene ezeket a dolgokat említeni, fátyolt kellene rájuk borítani. Molnár Jenő: Fellebbenti megint a fátyolt! (Zaj a baloldalon és a közéfen.) Polit Mihály : De épen az 1848-ik évben beállott eseményekből Bécsben konzekvencziákat vonnak le ; azt mondják Bécsben a mérvadó körök : ha az akkori bécsi kormány a magyar kormánynak nem engedi át a várakat, a császári királyi csapatokat, Kossuth Lajos sohasem tudta volna szervezni a magyar csapatokat, a honvédeket ; azért azt mondják Bécsben, hogy nem kapják meg bizony a magyarok sem a vezényszót, sem a magyar nemzeti csapatokat, sem a magyar nemzeti hadsereget. Egy hang (a középen) : Maga meg kontrázik nekik ! Polit Mihály : És, t. ház, míg ilyen dolgok történnek Bécsben, addig itt mindén nem magyar ajkú képviselőt szidnak, mintha mi ennek az országnak, ennek a hazának nem is volnánk fiai. Hát tessék ezen az utón haladni, utóvégre nem tehetünk róla, tűrnünk kell mindent. De a helyzet Magyarországra nézve igen szomorú. Ezt tapasztalhatta volna és bizonyára tapasztalta is az igen t. miniszterelnök ur. Mikor kieszközölte a független vámtarifát, Magyarország a miniszterelnök urat mint triumfátort üdvözölte. A napokban pedig, a midőn Bécsbe ment a miniszterelnök ur, az uj osztrák miniszterelnök becsapta előtte az ajtót, nem akart hallani arról, a miért a miniszterelnök ur Bécsbe ment, nem akart hallani tárgyalásról. Wekerle Sándor miniszterelnök: (Tagadólag int.) Polit Mihály: Eöviden reflektálnom kell Günther Antal képviselő ur beszédére is. Ő államtitkár az igazságügyminiszteriumban. Nagyon örvendtem, hogy egy magyar tisztviselő foglalkozik a nagy Dante Divina Comedia-jávai. Hiszen Danteről óriási irodalom van ugy Eurójmban, mint Amerikában. Günther Antal képviselőtársam alaposan foglalkozott azzal : kalapot is emelek előtte. Azt kérdezte tőlem, miért czitáltam én a Divina Comedia -ból csak az Inferno-t és miért nem a Paradiso-t. Szántszándékkal tettem, tekintettel a nemzetiségek állására itt Magyarországon. De ebben is igen delikát módon jártam el, mert csak azt a két sort czitáltam, hogy : Per me si va nella citta dolente Per me si va nell' eterno dolore, de nem akartam czitálni a harmadik sort, a mely igy hangzik : Per me si va tra la perduta gente, pedig legyen meggyőződve a képviselő ur, hogy a sovinizmus Magyarországon sok »perduta gente«-t teremtett. De a képviselő ur foglalkozott a mi panaszainkkal és reflektálva feliratunkra, azt mondta, miért emelünk a feliratban panaszt a választásokra nézve, hiszen épen az igazságügyminiszter bocsátott ki rendeletet a szabad választások érdekében. Hát, t. ház, erre nézve leszek bátor egy kis magyar históriát előadni. Volt két jó magyar szomszéd. Az egyik meg akarta traktálni a másikat. Azt mondta : van nekem borom és niegkinálta borral. A másik itta. A gazda azt mondja : »A bor jó !« De a szomszéd, a ki a bort keserűnek találta, igy felelt: »A bor jó, de ez a bor rossz !« így van ez az igazságügyminiszteri rendelettel is : jó, nagyon jó, a mit ott irnak, de nem alkalmazzák a nemzetiségek oltalmára, hanem azok ellenére. Igy vagyunk a büntető törvénykönyvvel is. Az izgatásokról szóló 172. §. talán soha sem alkalmaztatott olyan izgatás miatt, a melyet magyar iró követett el a magyar sajtóban a nemzetiségek ellen, hanem csakis a nem magyar ajkú nemzetiségekkel szemben. Sőt azt is tapasztaltam egyszer, hogy egy szerb lap átvette a Pester Lloydnak egy román sajtóperre vonatkozó közleményét és az államügyész mindjárt pert inditott azon szerb lap ellen. Somogyi Aladár: Bizonyára nem hűen adta vissza ! Polit Mihály: Egészen hű fordítás volt minden kommentár nélkül. Ezt az embert azután három havi fogházra ítélték el. De van több eset is. Itt van például az a legutóbbi, hogy az igazságügyminiszter ur amnesztiát eszközölt ki mindazon Íróknak, a kik ellen a Fejérváry-kormány sajtópereket indított; mind amnesztiát kapott, csakis a nemzetiségi irók kivételek. Ezt az eljárást nem tudom kvalifikálni, erre nem mondhatok mást, mint a mit már egyszer mondtam : nous sommes en pleine Asie. T. ház! Veres képviselő urnak beszédére van még egy megjegyzésem. Azt mondotta a képviselő ur, hogy itt Magyarországon a magyarok az urak. Én értem ezt a mondást, tudom, hogy