Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.

Ülésnapok - 1906-25

866 25. országos ülés 1906 Julius íl-én, szerdán. nem rossz szándékkal van mondva, hanem hogy csupán a magyar ember öntudata nyilatkozik meg ebben. Állítom azonban, hogy igen rossz szolgálatot tett a képviselő ur ezzel a magyarságnak. Ilyen kifejezés európai parlamentben — pedig azt hiszem, hogy az vagyunk — igen rossz benyomást tesz a külföldön. Boszniában igy beszélnek a bégek. Azt mondják a rajának : te nyomorult rája, ne felejtsd el, hogy Törökországban vagyunk, hogy ez török föld, hogy itt mi vagyunk az urak. Mint magyar állampolgár nem szeretném, ha Magyarországot Törökországgal hasonlítanák össze. T. ház ! Jóformán végeztem volna azon képviselő urak beszédeivel, a kik megelőzték b. Bánffynak és a t. miniszterelnök urnak beszédét. Báró Bánffy tegnap itt felszólalt. Az urak jól tudják, hogy én b. Bánffy Dezsőnek igazat adtam akkor, a midőn azt mondta, hogy a dinasztiának nagy érdeke hogy a magyar nemzeti állam fejlődjék és erősödjék. De akkor mindjárt hozzátettem, hogy a magyar államférfiak nagy tévedésben vannak, ha azt gondolják, hogy az az »Aula est pro nobis« és hogy az az erő, a mit a dinasztia és monarchia Magyarországnak kölcsön ad, az a magyar fajnak saját ereje volna. Ezt a koaliczió nagyon fájdalmasan tapasztalta, mert mihelyest az »Aula est pro nobis«ben rejlő erő visszavonatott, a koálicziónak kapitulálnia kellett. B. Bánffy Dezső t. képviselőtársunk sovinisztikus beszédeket szokott tartani. De én azt mondom neki, hogy talán ugy fog járni ezekkel a beszédekkel, mint a hogy Tisza Kálmán járt ezelőtt harmincz évvel, a midőn velem szemben felszólalt és sovinisztikus beszédeket tartott. Akkoriban az egész ház tapsolt neki, de a mikor három évvel később ismételte ezt a sovinisztikus hangot velem szemben, akkor a függetlenségi párt odakiáltotta neki, hogy olcsó babérokat akar szerezni, és hogy ne beszéljen, mert úgyis tudják, hogy mit fog mondani. így járt Tisza Kálmán az ő soviniszta beszédeivel, és nagyon félek, hogy b. Bánffy Dezső is igy fog járni. (Mozgás a középen.) Azt hiszem, hogy b. Bánffy Dezső aulikus embernek tartja magát, mert máskülönben nem irta volna meg azt a bizonyos szegedi levelet. De ha ő aulikus ember, akkor rossz szolgálatot tesz a dinasztiának, a midőn itt soviniszta politikát üz. A ki aulikus, annak nem szabad sovénnek lennie. Nem is volt b. Bánffy Dezső képviselő ur olyan sovén, a mikor miniszterelnök volt. Akkor megengedte, hogy az u. n. nemzetiségi kongreszszust itt Budapesten tartsák. Meg vagyok győződve arról, hogy Tisza Kálmán ezt sohasem engedte volna meg. Mit tett még b. Bánffy Dezső ? A szerb egyházi kongresszus után 1897-ben egy értekezletet hivott egybe, a melyre engem is meghivott és mondhatom, hogy egészen gavallérosan viselte magát. Felolvasták ott több hivatalos okmány között ő Felségének egy kéziratát, a melyben ő Felsége azt kivánja, hogy a szerb nemzet egyházi autonómiája egyszer végre rendeztessék. Akkoriban b. Bánffy Dezső nem volt olyan nagy soviniszta. Most pedig nagyon is az és mégis dicsekszik azzal, hogy ő aulikus ember. Sajnálom, hogy nincs itt b. Bánffy Dezső, de elmondom a t. háznak is, hogy 30 évvel ezelőtt, mikor b. Wenckheim volt Magyarország miniszterelnöke, egy beszédem után hozzám jött és igy szólt: barátom, azt, a mit te most előadtál, én mindig hallottam Ö felségétől, valahányszor audienczián voltam nála. Mindig megkérdezi a Felség — monda Wenckheim — hogy mi is lesz a nemzetiségi kérdéssel ? És akkor ezt mondja: Macht's einmal Frieden mit den Nationalitäten ! Én nem hiszem, hogy Magyarországon államférfi, vagy miniszterelnök sovén lehetne a nemzetiségi képviselőkkel és a nemzetiségiekkel szemben. Ezzel kapcsolatosan áttérek az igen t. miniszterelnök ur tegnap tartott jeles beszédére. Mikor azt mondom, hogy »jeles>> beszédére, nem akarom ezzel azt mondani, hogy engem ezen beszéd ki is elégített. Csak azt mondom és bátran mondhatom, hogy : sünt bona mixta malis ebben a beszédben. Okos, tapintatos, államférfiuhoz illő beszéd volt az. Felelek reá most mindjárt. A miniszterelnök ur azt mondta, hogy a nemzetiségieknek kötelességük a magyar nemzeti államot történelmi fejlődésében elismerniök. Ebben teljesen egyetértek vele. A magyar nemzeti államot, ugy a mint történelmileg fejlődött, a nemzetiségiek mindig elismerték. Azt a régi Hungáriát, melyet Szent István alapitott, s a melyre nézve tanácsot adott fiának, mi, mint magyar nemzeti államot mindenkor elismertük és mindenkor el is fogjuk ismerni. (Helyeslés.) A második kérdés, a mit a t. miniszterelnök ur itt felemiitett — ha jól emlékszem — a szocziális kérdés, a társadalmi kérdés volt. E tekintetben, t. ház, ismét tökéletesen egyetértek az igen t. miniszterelnök úrral. Hiszen minden modern államnak kötelessége gondoskodni a nép legszélesebb rétegeiről, hogy nekik — legalább bizonyos határig — exisztencziát teremtsen. Abban, a mit a t. miniszterelnök ur mondott, igen sok van Louis Blanc elveiből, a ki azt mondotta : A chacun selon sa capacité, a chaque selon ses oeuvres. Ez magában a szocziális kérdés. Van még más is. A t. miniszterelnök ur rossz néven vette, hogy mi nemzetiségiek bizonyos viszonyban volnánk a szocziálistákkal. (Mozgás.) Ez nem áll, de az előbbi kormányokra nézve én mondhatom : J'accuse, mert az előbbi kormányok támogatták a szocziálistákat a nemzetiségek ellen, mert azt gondolták, hogy az által fogják magyarosítani a nem magyarajku nemzetiségeket. És mi történt ? A szocziálizmus hódítást tett a nemzetiségek közt. (Mozgás.) Igenis, hódításokat. Nincs összeköttetésünk velük, de azért a szocziálisták és a nemzetiségiek egyszerre frontot csináltak a magyar kormány ellen, és mi történik a mai napon? Az, hogy a szocziálisták és a nemzetiségiek meetinget tartanak, és a szocziálisták azt mondják, tessék beszélni, a milyen nyelven akartok.