Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.

Ülésnapok - 1906-25

364 25. országos ülés 1906 Julius 11-én, szerdán. vagyis helyesebben ugy fejezem ki magamat, ezen országgyűlésnek magában véve is többséget alkotó pártjához. Ezen szavam t. i. az, hogy a feliratot ugy a sajtóban, mint itt magában a parlamentben is, különösen annak ifjabb tagjai meglehetős erősen támadták, még pedig a miatt, mert nem 48-as és függetlenségi szellemben van készitve. Az ő álláspontjukban igen erős logikai lapsus van, mert ha felállitom a szillogizmust, vagy általában véve, ha felállitom a következtetést, há.t a főtételük az volt azoknak, a kik támadtak : én 48-as és függetlenségi vagyok; jött az altétel: a felirat nem 48-as; jött a következtetés, a konklúzió: de a feliratot elfogadom. Itt egy nagy logikai hiba van. Más természetű, ismét logikai hiba van azon képviselőtársam felszólalásában, a ki meg azt mondotta, hogy a felirat nem 48-as ; jött a másik, az altétel: én 48-as vagyok ugyan, de a nem 48-as feliratot fogadom el; jött a harmadik: miután pedig a feliratot nem támadhatom, ennélfogva ütöm az előadót. (Derültség.) Ez illojális eljárás, a mit kötelességemnek tartottam e helyen szóvátenni annyival is inkább, mert kétségtelen, hogy a felirat, hogy ilyen legyen, arra egyenesen a 48-as párttól kapott mandátumot a bizottság, attól a párttól, a mely a választásokon a koalicziós programmal kapcsolatosan érvényesítette erejét. Én, t. képviselőház, csak annyit vagyok bátor még mondani, hogy a feliratot olyannak tartom, mely alkalmat ad arra, hogy megszilárdítsa az egyetértést az államfő és a nemzet között, és mert ilyennek tartom, mert a politikai helyzetnek teljesen megfelelőnek találom, épen azért általánosságban ajánlom azt elfogadásra. (Helyeslés, élénk éljenzés és taps.) Elnök : Szó illeti most Polit Mihály képviselő urat, mint a ki határozati javaslatot nyújtott be, a melyet tiznél több képviselő irt alá. (Halljuk! Halljuk !) Brediceanu Koriolán: T. képviselőház! Nékem .... Elnök: Én Polit Mihály képviselő urnak adtam a szót. Polit Mihály: T. képviselőház! Az előttem szólott t. képviselő urnak beszéde újból meggyőzött engem arról, hogy mi egymást kapaczitálni képesek nem vagyunk. (Ugy van! a középen.) En különben azt, a mit a t. előadó ur felhozott, legnagyobb részben nem értettem. Buta vagyok ahhoz, ő hivatkozott Svájczra. Én éltem Svájczban, voltam Bernben, tanulmányoztam Svájezot, de a mit a t. előadó ur felhozott, az túlhaladja az én horizontomat. Azt gondolom, hogy a kisebbség felirata nem szorul védelemre, mert ez a felirat tiszta, világos és megfelel Magyarország viszonyainak, sőt mondhatom, hogy az koncziliáns, mérsékelt és hazafias. Hogyha a Magyarország képviselőházának történetében ha,rmincz évvel vissza méltóztatnak menni, — pedig akkoriban is voltak nemzetiségi képviselők •— és el méltóztatnak olvasni az akkori nemzetiségi feliratokat, meg fognak győződni arról, hogy mostani feliratunk igen mérsékelt, igen hazafias. Hogy ez a felirati vita sokáig tartson, nincsen érdekében sem a képviselőháznak, sem a t. kormánynak. Hiszen ugy a háznak, mint a kormánynak vannak igen fontos dolgai, a melyeket el kell végeznie, hogy a viszonyok az alkotmányos kerékvágásba jöjjenek és hogy valamit tegyünk már, nem mondom a nemzetiségiekért, hanem a népért, hogy ne legyen kénytelen sem a magyar, sem a szerb, sem a román, sem a tót kivándorolni Amerikába és onnan szeretett hazájába visszavágyódni. Nem volt szándékom felszólalni, de tegnap felszólalt b. Bánffy Dezső, felszólalt az igen t. miniszterelnök ur, és én kötelességemnek tartom, hogy egy kicsit reflektáljak ezekre a beszédekre. De miután már felszólaltam, bátor leszek — bár nagyon röviden — reflektálni azon beszédekre is, a melyek előbb is tartattak. T. ház ! Visontai Soma beszédet tartott itt a házban, — nagy tetszéssel fogadott beszédet — a melyben engem személyesen megtámadott. Ez nem határoz. Azt mondta Visontai képviselő ur. hogy nekem a szerb népnél semmi befolyásom nincs, én már nem vagyok népszerű. Somogyi Aladár: Igazat mondott! (Zaj.) Polit Mihály: Hát kérem, megmondom, hogy én soha nem ambiczionáltam azon népszerűséget, melyet agitatórius, demagógikus eszközökkel lehet megszerezni; agitátor nem voltam és soha agitátor nem leszek. Somogyi Aladár: Egész életében mindig az volt. (Zaj.) Polit Mihály: T. ház! Nem tudom, vájjon a szerb radikálisok meg fogják-e köszönni Visontai képviselő urnak azt a mondását, hogy csodálkozik, hogy a szerb radikálisok ott vannak a nemzetiségi pártban és a nemzetiségi klubban. Hát szabadságuk volt kilépni, mégis ott maradtak és aláirtak a mi feliratunkat. De ez mind mellékes ; van valami Visontai Soma képviselő ur beszédében, a mit én nem gondoltam, hogy magyar ember és valódi törzsökös magyar ember — ő pedig nem az — mondhasson. (Derültség.) T. ház ! Én gondolom, hogy mindnyájan tisztában vagyunk azzal, hogy a 48-as szomorú eseményekre fátyolt kell vetni, hogy kell, hogy minden magyar ember és minden más ajkú is az l3tenhez imádkozzék : ne jöjjenek többé vissza azok az idők, a melyek 48ban voltak. (Helyeslés.) T. ház ! E tekintetben nagyon kell csodálkoznom, hogy az előadó ur is épen azt mondta, a mit Visontai Soma képviselő ur. (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek. (Halljuk!) Polit Mihály: Visontai Soma megtámadta, összeköttetésben az 1848-iki évvel, a szerbeket általában ; pedig én ugy tudom, hogy a magyar bizonyos pietással tekint bizonyos szerbekre; ott van a tiszta szerb vérű Damjanich, ott van a tiszta szerb vérű Vukovics, ott van a tiszta szerb vérű t>