Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.

Ülésnapok - 1906-25

25. országos ülés 1905 Julius íl-én, szerdán. 363 melyek mint valami Pygmaleon-szobor megigézték önöket és nem tudnak tőlük szabadulni. Ezt bizonyitja az, bogy felhozott dátumaimat, a melyek ellen egy ellenvetést sem hallottunk, nem tudják elszenvedni. Ámde a tények vasdolgok, mint az angol mondja, és nincs az a hatalom, a mely megváltoztathatná azokat. önök beszélnek igen sokat beolvasztási politikánkról, még pedig két irányban beszélnek, — ugy látszik, a klubélet nincs jól szervezve — mert az egyik azt mondja, a magyarok tüzzelvassal olvasztják be a nemzetiségeket, Vajda Sándor t. képviselőtársam meg azt mondja, a magyarban nincs semmi, beolvasztó képesség. Hol van itt az igazság ? Majd megmondom az igazságot. (Halljuk ! Halljuk !) Az igazság először is az, ha néparányokról van szó, hogy Magyarország területén a magyarság számarányára nézve is uralomra hivatott és itt uralomra van szükség, mert nagyhatalmi politikának vagyunk részesei egyfelől, másfelől azért, mert ebben az államban, mint minden államban, az állami akarat egysége nélkül eredményt soha el nem lehet érni. (Zaj.) A beolvasztás dolgában az az igazság, elmondom azt is nyiltan és őszintén, tessék elolvasni Kőrössy Józsefnek külön megjelent statisztikáját Bars- és Hontmegye viszonyairól, láthatni fogják ott Bella, Hodzsa és többi tót t. képviselőtársaim, hogy a tótság terjed, nyomul le a Duna felé ezen tüzzelvassal folytatott beolvasztási politika daczára. A románságról igen jól méltóztatnak tudni, nem kell itt hivatkoznom holmi auktorokra, minek vonjam magamra a professzoroskodás vádját, tudvalevő tény, hogy a románság terjed, és harapózik és elfoglal oly tereket, a hol ezelőtt nem volt. (Egy hang a középen : Kivándorol!) Hát a magyar nem vándorol ki % Legkevésbbé vándorolnak ki a románok. (Igaz ! Ugy van !) Hogy lehet ezt imputálni a magyar politikának ? Legkevesebben a románok közül vándorolnak ki. Ebből éppen azt lehetne következtetni, hogy a román nép legjobban érzi magát a mi földünkön. (Elénk helyeslés. Zaj a középen.) Elnök (csenget.) : Csendet kérek ! Ballagi Aladár előadó : Most áttérhetek arra, mi az a tűzzel-vassal folytatott beolvasztási politikánk ? Az, hogy tanitjuk a magyar nyelvet, a mely a premisszák után akként áll, hogy voltaképen semmi egyéb az az államnyelv tanitása, mint vegyes vidékeken önvédelmi intézkedés, a mihez mindenkinek joga van, olyan vidékeken pedig, hol compacte vonnak a nemzetiségek, jótétemény a nemzetiségekre, hogy fiaik, midőn a közéletbe kerülnek, megállhassák ott a helyüket és ne károsodjanak sem anyagi, sem szellemi téren. (Igaz! Ugy van !) A ki minket oly őrülettel vádol, hogy mi Arvamegyét vagy Besztercze-Naszódmegyét akarnók megmagyarositani, az a méltatlanság és valótlanság oly terrénumán kalandoz, melyre természetesen én nem tévedek. Vájjon kivánatos-e — azon kérdést teszem fel — a nemzetiségi programm keresztülvitele a fenforgó viszonyok közt ? Én nem hiszem, még pedig elsősorban azért, mert ez nem kívánatos magukra a nemzetiségekre sem azon államszövetségnél fogva, a melyben élünk egy szomszédos állammal, a mely sok tekintetben erősebb nálunk, a-mely az egyetlen nagyhatalam, a mely elmulasztotta az utóbbi harminaz esztendő alatt gyarmatokat szerezni és gyarmatául minket akar tekinteni csupán élhetetlenségből és a mely ép ugy kizsákmányolja, ha arra kerül a sor, a románt, mint a tótot, mint a szerbet és mint a magyart. (Ugy van !) Ez a mi érdekegységünk, a melyet megint nem lehet letagadni. (Igaz ! Ugy van !) Vajda t. képviselőtársam részrehajlással és a soviniszta irány terjesztésével vádolta meg a budapesti egyetemet, a melynek én teljes jogú tagja vagyok. Hát azon a czimen is erre pár megjegyzést akarok tenni, (Halljuk ! Halljuk !) mert ez a vád a legigaztalanabb, a mely egyáltalában elképzelhető. (Ugy van! haljelöl.) Itt nem fogok az általánosságok körében mozogni, hanem nevekkel állok elő. önök is ismerik kétségkívül azon egyéneket, kik fajuknak diszét képezik és a kik az én tanitványaim. önök ismerik Jankulov Boriszlávot, önök ismerik Mihajlovics Dejánt, Popovits Istvánt, Iskrulyeff Keresztélyt, Belkovics Davorkát, Relkovics Nédát stb. Egy egész listával állhatnék elő, a kiket megkérdezhetnek önök és a kik kétségkívül kettős nyilatkozatot fognak rólam tenni, mint a budapesti egyetem tagjáról. Először azt, hogy én az igazságot keresem, mely kizár minden egyoldalúságot és nemzeti szubjektivitást. Másodszor azt, hog}^ polgári pályájukon, kivévén egy-kettőt, a ki Kragujeváczban vagy Eszéken tanár,— odáig az én kezem nem ér — hogy mit tettem az ő érdekükben, menynyire kitettem magamat, mennyire megmozdítottam minden követ, hogy ezek a kedves tanítványaim — a kik kedvesek voltak azért, mert kitűnőek voltak — polgári életczéljukat minél gyorsabban és minél fényesebben érhessék el. (Általános helyeslés.) Kérem, ilyen általános vádakkal ne méltóztassék élni, különösen ha azoknak semmi alapjuk sincs. Most már végzem is felszólalásomat, a mely amúgy is hosszura térj edt. A nemzetiségekre vonatkozólag csak annyit akarok még mondani, hogy, uraim, jogegyenlőségüket önöknek senki sem bántja, polgári szabadságukban senki sem háborgatja önöket. Hodzsa Milán: Tudomásul veszszük. Ballagi Aladár előadó: Igen, méltóztassék tudomásul venni, hiszen eddig is tapasztalhatta ; de senki sem fogja megtűrni Magyarországon azt, hogy állam legyenek az államban, (Helyeslés baljelöl.) és ha önök erre a térre akarnak menni (Felkiáltások a középen : Nem akarunk !) akkor azt hiszem, esetleg mind a két félre nézve végzetes útra tévednek és akkor következhetik be az a lasciate ogni speranza állapot, a melytől az Isten óvjon. Most még csak egy-két szót akarok szólani t. pártfeleimhez, a 48-as és függetlenségi párthoz, 46*