Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.
Ülésnapok - 1906-25
360 25. országos ülés 1906 Julius 11-én, szerdán. megkoczkáztatni azt az állítást, hogy az általam igen t. Polit Mihály képviselő ur vagy igazi jó szerb — s ez ép ugy áll a románokra is — és akkor nem lehet a demokrácziának és a szabadságnak hivatott szószólója; vagy pedig hivatott szószólója a szabadságnak és demokrácziának, és akkor nem lehet igazi jó szerb, ép ugy, mint a románok nem lehetnek igazi jó románok. (Ellenmondás a nemzetiségieknél.) Kérem, nem lehet; a kettő kizárja egymást. Megmondom miéTt, méltóztassanak nyugodtan meghallgatni. (Halljuk!) Nem lehet azért, mert a néplélek legnagyobb revelácziója a vallásrendszer, a melyet önmagából kifejt vagy a melyhez csatlakozik. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Micsoda vallásrendszer áll fenn ugy a románok, mint a szerbek körében ? Az a rendszer, a melynek bölcsőjét Bizánczban ringatták és a mely ott, a hol szabadon, a népieteknek megfelelően, minden korláttól mentesen fejlődhetett, t. i. Oroszországban, létrehozta a deszpotizmus legnagyobbikát, a caesaro-papismust, (Ugy van/ balról. Nagy zaj és mozgás a nemzetiségieknél. Elnök csenget.) a hol nincs más, mint egy §Eö7iÓTtiq, azaz ur, a kivel szemben mindenki más Sov'Áog, azaz rabszolga. Ez olyan tagadhatatlan történelmi tény, hogy én azt merem állítani, hogy Polit Mihály képviselő ur és vele együtt a szerbség és románság, a mig meg nem kezdi saját egyházának átalakítását és reformálását, addig semmi czimen nem beszélhetnek demokrácziáról és szabadságról, mert hiszen ilyetén álláspontnak ellenemond saját egyházi rendszerük a maga hieraichikus fokozataival, a caesaro-papismussal, a fejedelemmel, a ki előtt szellem és anyag, az egyén teljes exisztencziája tiszta függésben áll. A mig Önök meg nem kezdik a görög-keleti egyház reformját, addig önök joggal nem emlegethetik sem a demokrácziát, sem a szabadságot és ezekről legkevésbbé tarthatnak leczkét épen a magyar nemzetnek. (Ugy van ! Ugy van ! Zaj.) Elnök (csenget): Méltóztassanak csendben meghallgatni a szónokot, mert névszerint fogom megnevezni a közbeszóló képviselőket. Ballagi Aladár előadó: Felszólalásaikban és felirati javaslatukban minden azt bizonyítja, hogy az igen tisztelt szerbek és románok nincsenek saját elemükben, a midőn eltérnek azon princzipiumtól, a melyen egész létük alapszik, t. i. a tekintély elvétől, a mely parancsot és függést állapit meg, és áthelyezkednek velünk szemben egy piruettel a szabadság és demokráczia álláspontjára. Nem rekrimináczióképen, hanem csupán annak igazolására, hogy magyar kézben van itt a legjobb helyen mindaz, a mit a világ legnagyobb nemzetei az előhaladás feltételéül jelöltek meg, és hogy a legrosszabb kezekben volna épen akkor, ha az önök kivánsága valósulna mega következő tényeket sorolom fel. Egy hang (a középen): Próbáljuk meg! Molnár Jenő: Egészen biztosan felsülnének! Elnök: Molnár Jenő képviselő urat kérem, hogy folytonos közbeszólásaival ne zavarja a szónokot. Ballagi Aladár előadó: Én floskulusokra nem vadászom, szónoki babérokra nem pályázom — nem is tudnám elérni, hanem a tények megállapításának tudományával foglalkozom és ezért tényeket hozok fel, a melyek azonban tizenhárompróbásak és a melyeket önök nem czáfolnak meg soha. önök tagadják a nemzeti államot, mert hiszen a poliglott állam közjogi érvényesítése politikai téren is egyen jogúvá tenné a nemzetiségeket ; és teszik ezt olyan múlttal, a mely egy-két vonással jellemezve a következő : Három nemzetiség jelentkezik a nemzetiségi táborban, az erdélyi szászok nincsenek köztük. Az egyik a szerbség. A szerbek már Rákóczi alatt játéklabdái voltak egy idegen hatalomnak velünk szemben, a kik az alkotmányos szabadságot képviseltük. Később az újvidéki gyűlésen, a karloviczi szkupstinán kimondották, hogy szerb vajdaságot alapítanak, a mely elszakad Magyarországtól, kimondván egyúttal, hogy a szerb nemzet szabad és önálló nemzet. így használták önök a szabadságot. A szabadság és önállóság a magyarságtól való szabadulást és a magyarságtól való függetlenitést jelentette az abszolút Ausztria főhatósága alatt. Kun Árpád: Visszaéltek a vendégjoggal! Ballagi Aladár előadó: Itt vannak azután a románok. A balázsfalvi gyűlésen hűséget esküdtek — nem V. Ferdinánd magyar királynak, hanem I. Ferdinánd osztrák császárnak, orosz és osztrák zászlók alatt, Schurtter császári tábornok jelenlétében. Kun Árpád: Ez a románok programmja ! Ballagi Aladár előadó : Én invektivákkal nem akarok élni : csakis tényeket konstatálok. Az orosz és az osztrák kétfejű sas egyformán Bizánczból van átvéve, mert eredetileg a bizánczi császárok czimere, inszigniája volt az. Ez a két kétfejű-sasos tábor két elnyomó hatalomnak, azon időben az abszolút törekvések vezérlő fejeinek zászlóiból állott és önök ott álltak a zászlók alatt, s ott mondották ki azon határozatokat, a melyek ellentétei minden szabadságnak és függetlenségnek. (Ugy van ! a hal- és a szélsőbaloldalon !) 1863-ban a szebeni tartományi gyűlésen a czentral-parlamenttel mi történt ? Miként akarták Erdélyt önálló autonóm osztrák tartomán ynyá szervezni ? Minek emlegessem ezt, és minek emlegessem a memorandumot ? Elég volt egy tényt felemlítenem, mert hiszen a többi annak az egy ténynek folyománya. A harmadik csoport a tótság. (Halljuk!) A tót rendkívül derék nép; vallásos, csekély igényű, munkás és nagy mértékben hazafias, magyar értelemben véve ezt a kifejezést. (Általános helyeslés.) A XVII. és XVIII. században alkotmányos és lelkiismereti szabadságunkért vivott harczokban, mondhatni, az egész magyar gyalogság,
