Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.
Ülésnapok - 1906-25
25. országos ülés 1906 Julius 11-én, szerdán. 361 az u. n. talpasok a tótokból kerültek ki; (ügy van balfelől!) a magyar nemes lóhátról harczolt. Ez az egyik tény. Hodzsa képviselő ur nem fogja ezt letagadhatni, mert ez historikum ; itt hiába minden ; ez igy van. A másik 1848/49-re vonatkozik, és ismerve azon kornak történetét ex actis és nem kalendáriumokból, (Derültség balfelől.) állithatom, hogy a tótságból legalább húszszor annyi volt velünk, mint Hurbánnak zászlói alatt, a kiről biztosan tudom azt az okmányilag megerősitett dátumot, hogy az ő»tót« felkelő csapatkája Bécsből jött és Pozsonyig ment Separatzugon, katonai »czertifikát«-tal, az arzenálból kapott fegyverekkel . . . Egy hang : Bizonyosan szabadj egy gyei! Ballagi Aladár előadó : Hát ez igenis a szabadjegynek felel meg. (Elénk derültség.) És állott ez a csapat csehekből és morvákból! — a tótság pedig velünk volt a harmadik zászlóaljban, a Sándor-ezredben és a különböző hadcsapatokban, a melyek mind az alkotmányos szabadságért és a polgári jogegyenlőségért küzdöttek. (Mozgás a nemzetiségi képviselők padjain.) Ezt Hodzsa képviselő ur nem fogja megezáfolhatni, a ki pedig koronatanú lehet, mert hiszen, ha jól tudom, édesatyjának irományai kezében vannak. Hodzsa Milán : Igen ! Ballagi Aladár előadó : Szeretném, ha azokat ide a ház asztalára letenné. (Élénk derültség és helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) De most áttérek a vezetőkre. Mert a vezetők másképen forgolódtak és meg kell különböztetni a vezetőt a néptől. (Elénk helyeslés és taps a balés a szélsőbaloldalon.) A vezető, az más ; majd kifejtem mindjárt, hogy mi az a vezető. Mit csináltak a vezetők \ 1849 márczius 4-én megjelenik a császári összbirodalmi alkotmány, a melynek 5. §-a igy szól: »Minden népfaj egyenjogú.* Megint itt vagyunk tehát az egyenjogúság kérdésénél. (Mozgás a nemzetiségi képviselők padjain.) Erre a kptószentmiklósi tót programm szerkesztői kérvényt adnak be az akkori minisztériumhoz, a melyben egyebek között szó szerint ezek foglaltatnak : (Olvassa.) »A tót nép földje, mint önálló és Magyarországtól semmi tekintetben sem függő koronatartomány területileg is kikerekittessék.« Ez a szabadság és egyenjogúság legelső követelménye volt, ugy-e bár 1 (Mozgás.) A mint elmúlt a Bach-rendszer, amely — a mint tudni méltóztatnak — keresztülgázolt nemzetiségen és minden egyeben, 1861 június 6-án összeülnek ismét a tót nép képviselői, mert akkor már a magyar szabadság ismét megengedte ezt nekik, mert akkor már magyar jegyben voltunk megint, és legelső tényük a magyar szabadság első felvillanására az a programm, a melyben szó szerint ezek vannak : (Olvassa.) »A többségükben tótoktól lakott felvidéki vármegyék tót hivatalos nyelvvel, tót tisztviselőkkel és tót iskolákkal, autonóm tót tartományként, Slovenske Okolie szervezendők.« Ez az a tót programm! (Derültség.) Ha tehát ilyeneket látunk a történelmi fejlődés során, akkor azt kérdezem: helyén van-e az t. feliratszerkesztők, hogy azt mondják : »az államot saját polgárainak egyik felerésze iránt természetellenes és indokolatlan bizalmatlanság uralj a.« Igaz ez ? Indokolatlan a bizalmatlanság 1 Maniu Gyula: Bizony indokolatlan ! (Zaj.) Ballagi Aladár előadó : Még ezután is indokolatlan ? Maniu Gyula : Igen ! Indokolatlan ! (Zaj.) Ballagi Aladár előadó: Látott-e már egy olyan nemzetet, olyan országot, a mely azt sem tartaná elég indoknak, a mit én itt felhoztam ? (Mozgás. Zaj.) Mindaz, a mit felhoztam, csak azt mutatja, hogy ha a mi kezünkből kiesik a vezetés, ha a mi kezünkből kiütik a vezetést, akkor annyi bizonyos, hogy mindnyájan Ausztriának pórázára jutunk. (Igaz ! ügy van ! a baloldalon.) Ezt kétségtelenül bizonyitja a história. Ha pedig Ausztriáról van szó, én nem akarom a Mazzini hires kijelentéseit használni, de annyit mégis bátorkodom mondani, hogy Ausztria a szabadságnak és a demokrácziának nem valami klasszikus földje. (Igaz ! ügy van ! a baloldalon. Tetszés.) Hodzsa Milán: Ez idő szerint klasszikus! Ballagi Aladár előadó : Az általános emberi törekvéseknek szintén két szint játszó barátai a t. nemzetiségi képviselők, a kik unosuntalan demokrácziáról beszélnek és egyben megtagadják a demokráozia legfőbb ismertető jegyét, a mely abban áll, hogy az egyén, erkölcsi és értelmi értékelésében, teljesen függetlenül biráltassék meg, származására és vagyoni állapotára való tekintetektől menten. (Helyeslés.) Maniu Gyula: Ezt kivánjuk mi is ! (Zaj.) Ballagi Aladár előadó: Nem, kérem! önök mindenestől a származásban keresik a demokrácziát, (Igaz! TJgy van! a baloldalon.) mikor a nemzetiséget csempészik be a demokratikus elvbe. (ügy van! a baloldalon.) Suciu János: Ez szofizma ! (Mozgás. Zaj.) Ballagi Aladár előadó : Ez szofizma ? Tessék azt megczáfolni, igaz-e az, hogy a demokrácziának feltétlen követelménye, hogy születésre, felekezetre ne nézzen ? Igaz-e ez, erre kérek feleletet % (Mozgás. Felkiáltások a középen: Igaz !) Hát akkor, hogy mondhatják azt, hogy ez szofizma, ha a premissza olyan szilárd, mint a Sión hegye ? (Élénk tetszés és taps balfelől.) T. képviselőtársaim! önök kaczérkodnak a szocziálizmussal is. (Halljuk ! Halljuk !) önök az orthodoxa religio hivei és mégis kaczérkodnak a szocziálizmussal! (Ellenmondás a középen. Zaj.) A szocziálizmusnak kétségtelen ismertető jegye az, hogy munkaközösségen felépülő társadalmat akar létesiteni ; hát már most mikor munkaközösségről van szó, akkor mi a nemzetiséget, vagy felekezetet kutassuk % Hisz ez magában tagadása az egész szocziálista elvnek. Hodzsa Milán : Nem vagyunk szocziáldemokraták! KÉPVH. NAPLÓ. 1906 1911. I. KÖTET. 46