Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.

Ülésnapok - 1906-25

25. országos ülés 1906 Julius 11-én, szerdán. 359 Nézzük tehát a történeti jog álláspontját. Egyik szónokuk azt mondotta, — és ezt vádként hangoztatta •— hogy a magyarság karddal hódította meg e hazát. Ez tökéletesen igaz. Azt hiszem, hogy hatalmat a legtöbb esetben csakugyan karddal szoktak szerezni. De elfelejti hozzátenni a kisebbség szónoka, hogy ezt a hazát a kultúrával tartottuk meg, a melynek mind elejétől fogva, a mint ezen földre tette a lábát a magyarság, zászlóvivője volt! (Helyeslés.) Ekével hóditotta meg először, azután az Arpádházi királyok alatt bányászat, ipar és kereskedelem megteremtésével. Hogy többre nem mentünk, annak, azt hiszem, részben a török hódítás az oka, majd azon államszövetség, a mely tömérdek akadályt produkált ezen a téren. Eszmei tekintetben a magyar faj csodás alkalmazkodásra képes. Azon percztől fogva, a mint ide jött^ mindenkor az általános emberi érdekeket képviselte és általános emberi nagy érdekeket vitt előre. A midőn pedig eljött az idő teljessége, felvette a kereszténységet és megalapított egy oly keresztény államot, a melyhez fogható nincsen Kelet-Európában, (ügy van,! ügy van !) A minek bizonysága az, hogy a keresztyénség legnagyobb középkori vállalatában, a keresztes hadjáratban Európa népei közül csakis a román és germán fajú népek vettek részt, kivéve a magyart, a mely fejedelme számára onnan hozta a jeruzsálemi királyi czimet. Majd a midőn a katholiczizmus oly állapotba jutott, hogy saját legjobb fiai szerint reformálni kellett in capite et membris, egész Kelet-Európában legelőször Magyarország érti meg a kor intő szavát, hogy t. i. a kereszténység keretén belül is szükség van ellenzékre és magáévá teszi a protestantizmust épen abban az időpontban, a midőn idegen házból való uralkodó család kerül trónjára és a midőn a protestantizmussal való szövetkezése a magyarságnak egyúttal politikai megmentésével is jár. (Igaz! ügy van! a baloldalon) Politikai és vallásszabadsági nagy küzdelmek keletkeznek, a mely küzdelmek alatt a magyarság akként viseli magát, hogy egyenjogú szövetkező fele a világ legnagyobb eszméjét előre vivő nemzeteknek saját elnyomó uralkodóházával szemben. E harcz sikerének most is itt van a maradandó emlékjele, konstatálható még a nemzetiségi padokon is, hogy, teszem, Bella képviselő ur az Ur igéjét ugy hirdetheti, a hogy hirdeti. Itt van Ausztriának képe, a mely ellentállásierő nélkül volt és megmaradt a régi rendszer mellett a maga egészében és itt van Magyarország képe, mint a lelkiismereti szabadság megvalósulásának élő emlékjele a különböző vallásfelekezetekkel, a melyek szabadon gyakorolják hitelveiket. Midőn pedig a franczia forradalom révén napirendre kerül megint a nagy általános emberi érdek, a mi által előremegy a világ, Magyarország és a magyarság ismét szövetségese világraszóló nagy nemzeteknek, egyesülve azon czél kivívásában, a mely a polgári jogegyenlőség megvalósítását tűzi ki zászlajára. Ez volt a 19. század második évtizedétől fogva Európa legnagyobb népeinek és ezekkel karöltve Magyarországnak törekvése.Most pedig, a midőn a közszabadság, az egyenlőség jegyében megint egy hatalmas lépést készül előretenni, most ezen országgyűlés legnagyobb többségi pártja részéről a már 1868-ban Ludvig János és Irányi Dániel által hangoztatott azon elveket, a melyek széles néprétegeknek az alkotmányba való bevonását hirdetik, magáévá teszi, s egész erővel érvényesíteni akarja, ismét általános emberi érdeket szolgálva, ugyanakkor, a midőn a magyarságnak és a hazában itt lakó minden népeknek érdekét is előbbre akarja vinni. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Vagyis a magyarság fentarja nemzetközi összhangját a világ minden nagyra menő népével, és ebben van garancziája annak, hogy a magyarság kezében jó kézben van ezen államnak vezetése; (Elénk helyeslés a baloldalon.) fentartja nemzetközi összhangját, a nélkül, hogy beleolvadna a nemzetköziségbe, (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.). a mi épen a szőnyegen lévő általános szavazati jog kérdésében rendkívül fontos, mert hogyha mi a nemzetköziség elveit valljuk, és ha tisztán azt akarjuk vallani, akkor valóban az 1867-iki erfurti kongresszus programmját kellene magunkévá tennünk, mely mindjárt az elején azt mondja : Czélunk a trón és az oltár összetörése. A következő szakasz pedig : És mivel a trónnak és oltárnak legnagyobb támasza az állandó hadsereg, további czélunk az állandó hadsereg eltörlése. A magyarság ilyen doktriner elveknek, természet j ogi elméleteknek, a melyek tisztán mutatják ugyan az irányt, de a melyek csak arra valók, hogy nemzeteket végveszedelembe döntsenek, sohasem volt barátja, ilyenekhez sohasem csatlakozhatik, (Élénk helyeslés.) hanem ezeréves múltjára támaszkodva, a nemzeti jelleg megóvásával akarja az emberiség követelte jogokat megvalósítani. (Élénk éljenzés és taps a szélsőbaloldalon.) A magyarság sohasem vallotta, teszem, az ó-görög demokrata álláspontot, a melynek ez a jelszava : ó 8>;JAOS SXog XQKTSÍ, vagyis hogy az egész nép uralkodik, hanem a magyarság más változattal akként cselekedett, hogy megalkotta már a középkorban a szent korona fogalmát, vagyis azt a jog- és államrendet, mely szerint nemzeti király és királyi nemzet együtt teszik azt az egységet, a melyben a nemzeti hatalom áll. (Élénk helyeslés.) A kisebbségi javaslat előterjesztői, s köztük épen az, a ki beszédében a legmagasabb szinvonalat érte el, Poht Mihály t. képviselőtársam igen sokat beszélt a demokrácziáról és a szabadságról, és nyilatkozott ezekről akképen, hogy azt kellene feltennünk, hogy ő feltétlen hive a demokrácziának és a szabadságnak, oly értelemben, a mint az eszmeileg áll, a maga elvi tisztaságában. Én ezen lehető feltevéssel szemben bátorkodom