Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.

Ülésnapok - 1906-24

24. országos ülés 1906 július ÍÚ-én, kedden. 351 Elnök: Legyen egészen nyugodt a képviselő ur, rá fog kerülni a sor. Wekerle Sándor miniszterelnök: Az idő előrehaladottságánál fogva csak rövid időre kivánom igénybe venni a t. ház figyelmét, de kénytelen vagyok felszólalni azért, hogy a felirati javaslat ellen beadott módosításokra és arra az ellenfelirati javaslatra nézve, a melyet ezen oldalról (a középre mutat.) nyújtottak be a t. képviselő urak, a kormány álláspontját preczizirozzam. Ugy fogom fel a kérdést, hogy a felirat tulajdonképen nem egyéb, mint az országgyűlés mindegyik házának részéről annak a készségnek kifejezése, hogy a kormánj^ által a trónbeszédben körülirt programra végrehajtásához segédkezet kivan nyújtani. Azért azt hiszem, hogy ebbe a felirati javaslatba csakis olyan kívánalmak vehetők fel, — legalább okszerűen — a melyek ennek a programmnak végrehajtásához tartoznak. A mi programmunk átmeneti jellegű. Határozott feladatoknak keresztülvitelére vállalkoztunk, de a mint voltam bátor annak idején kifejteni, ez nem jelenti az állami életnek szünetelését, mert habár határazott feladatoknak megoldására vállalkoztunk is, legalább is elő kell készítenünk olyan kérdéseket, a melyeknek — habár később oldatnak is meg, — előkészítése a megoldásnak veszélyeztetése nélkül nem késleltethető. Talán ennek tulajdonítható az, hogy a mi programmunk nem minden tekintetben részletes. Az előttem szólott képviselő ur pl. az adóreformra nézve hiányolja azt, hogy én a progresszív adónak, a létminimumnak minősége tekintetében közelebbről nem nyilatkoztam. Kifogásolja továbbá azt, hogy az adóreform kérdésénél egy nagy szempontot, t. i. az alsóbb néprétegnek terhein való könnyítést egészen figyelmen kivül hagytam. E tekintetben csak azt ismételhetem, a mit korábban is mondottam. Utalom a képviselő urat azon előterjesztésre, melyet az adóreform tekintetében még 1893-ban a képviselőház elé terjesztettem. Abban meg fogja találni a létminimumnak, meg fogja találni a progresszív adónak is az alapját ; talán nem olyan mértékben, mint az valósulni fog, de bocsánatot kérek, akkor is mondtam, ma is mondom, hogy minden adóreformnál nem abszolút tételeket kell felállitani, hanem fel kell vetni az eszméket, és felállitani a tételeket, hogy a tárgyalások során az létesüljön, a mit az ember akar. Minden ilyen, az anyagi érdekeket és igényeket érintő törvényjavaslat — méltóztassék elhinni — többé-kevésbbé a megegyezésnek kérdése. Ezt a szemrehányást azonban, hogy az alsóbb néprétegeknek az érdekei ottan kellőleg gondozva nem lennének, nem fogadhatom el, mert az egész javaslat azon alapul, hogy az állam az egyenes adókból több bevételre nem kivan szert tenni, hanem az adóreform által előálló többjövedelmeket fokozatosan és az államkincstár érdekeinek veszélyeztetése nélkül a kisebb emberek terheinek könnyitésére fogja fordítani. (Helyeslés.) Azon álláspontomhoz képest, hogy a feliratba lehetőleg csak az vétessék fel, a minek végrehajtására vagy előkészítésére vállalkozhatunk, kérem Veres képviselőtársamat, hogy az általa beadott határozati javaslathoz, illetőleg kiegészítéséhez a feliratnak olyan értelemben, mint ő kívánja, ne ragaszkodjék. A t. képviselő urnak mellesleg még arra a szemrehányására kívánok felelni, hogy az 1848. évi XX. t.-cz. végrehajtása ebben a feliratban megfelelően biztosítva nincsen. Bocsánatot kérek, a mi rövid működésünk alatt, ugy a trónbeszédben, mint programmunkban, kifejtettük azt, hogy az 1848 : XX. t.-cz. végrehajtására, mint általában az egyházi ügyek megfelelő gondozására kiváló súlyt kívánunk fektetni. Az 1848 : XX. t.-cz. végrehajtásánál két szempont vezérel bennünket: először az, hogy a különböző egyházak közötti aránytalanságot az anyagi segédeszközökben lehetőleg kiegyenlítsük, másodszor, hogy ott, a hol a valódi egyházi szükségletekről van szó, és a hol ezen szükségleteket a felekezetek önmaguk kielégíteni nem képesek, minden bevett vallásfelekezetre nézve egyformán hozzájáruljunk ezen egyházi szükségletek fedezéséhez. (Helyeslés.) Az első lépést e tekintetben meg is tettük ; hisz a t. képviselő ur, a ki egyházi ügyekkel foglalkozik, nagyon jól fogja tudni, hogy a protestáns egyházalira nézve már ezt a kérdést többékevésbbé megoldottnak tekinthetjük azon ígéret által, a melyet a kormány leiratilag tett ezen egyházak egyetemes gyűlésének, biztosítván őket, hogy három év alatt fel fogja venni a költségvetésbe az e czélra szükséges összegeket és később törvényhozási utón kívánja biztosítani ezen összegek állandósítását. (Helyeslés.) En tehát, bocsánatot kérek, e tekintetben talán inkább azt vindikálhatom magunknak, hogy azonnal és gyorsan intézkedtünk, előbb, mintsem a többi egyházak szükségleteinek arányos kielégítéséről gondoskodhattunk volna ; de a késedelem szemrehányását nem fogadhatjuk el. A t. képviselő urnak a határozati javaslata kívánja először a kétévi katonai szolgálatot, másodszor a hadi terheknek leszállitását, harmadszor a békebiróság intézményének elősegítése által a béke biztosítását. Ezek mind olyan kívánalmak, a melyekre nézve köztem és ő közötte különbség nem forog fenn. Ha én mégis azt akarom, hogy méltóztassék ezt a feliratból kihagyni, azért akarom, mert ez nem tartozik azon teendők közé, a melyeket mi átmeneti kormányzatunk ideje alatt előkészíthetnénk; kivévén azt a platonikus kívánalmat, hogy a békének békebiróságok utján való biztosítását saját részünkről is minden körülmények között elősegítsük. (Derültség.) Engedje meg a t. képviselőház, hogy Veres képviselő ur javaslata után áttérhessek arra a feliratra, a mely a t. képviselő urak részéről adatott be, az u. n. nemzetiségi párt részéről. Kénytelen leszek kissé részletesen foglalkozni (Halljuk ! Hall-