Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.
Ülésnapok - 1906-24
24. országos ülés 1906 Julius ÍO-én, kedden. 347 mindazon pontjait, melyek az állam és az egyház lényegével nem ellenkeznek, pártolom, elfogadom, aláírom. (Helyeslés. Felkiáltások: Mi is elfogadjuk !) A ki tanulmányozza ezt a programmot, láthatja, hogy annak egyik czélját az emberi jogok kivívása képezi. Mi e tekintetben egy alapon áUunk velük, mert mi is az emberi jogok kivívását tűztük ki feladatul, (Helyeslés a nemzetiségiek padjain.) és ezen emberi jogok kivívása közben tisztességes küzdelem czéljából tisztességes fegyverbarátságra igenis akárkivel lépünk. (Elénk helyeslés a nemzetiségiek padjain. Zaj a baloldalon.) T. ház ! Én tanulmányoztam a magyar történelmet, és higyjék el nekem, valóban bámulattal láttam a magyar fajnak azt a képességét, a melylyel az egyes bonyodalmakból ki tudott ép bőrrel jutni. (Zaj a baloldalon.) és hogy a mennyit megmenteni tudott, kisebb-nagyobb szépséghibák mellett, megmentett. De gondolom, nem tévedek, ha ugyanakkor konstatálom, hogy a magyar fajnak hiányzik az a képessége, hogy ezeket a bonyodalmakat kikerülje. Engedjék meg nekem, egy kis példával fogok szolgálni annak illusztrálására, hogy mennyire nem tudják megválasztani a helyes módokat, a mikor egy baj kikerüléséről van szó. Hivatkozom a kitörőfélben levő aratómunkássztrájkra. Ugy gondolom, hogy a munkás-sztrájk munka hiányából, a megélhetési viszonyok nehézsége következtében készült előállani, és ily körülmények között, nézetem szerint, az állam ügyeit intéző köröknek a bajok orvoslása képezte volna kötelességét. Ezzel szemben mi történt ? Aratógépeket tartottak készenlétben és adtak ki . . . hogy még nagyobb legyen a munkahiány és nyomor. (Helyeslés a baloldalon. Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Helyes! Nem munkahiány, hanem izgatás a sztrájk oka ! Zaj. Elnök csenget.) Az emberi jogok védelme és a bonyodalmak kikerülése képezi harczunk czélját, tiszta és igaz eszközökkel harczolva, s nem félek tőle, hogy lehajtott fővel fogunk a harczból kikerülni. Olay Lajos : Egyforma joga van minden polgárnak, akár oláh, akár magyar ! Maniu Gyula: Meggyőződésünk az, hogy a társadalom sok osztályának érdekei nincsenek megvédve annyira, a mennyire érdekei respektálását és kielégítését követelni jogában áll. Épen azért sohasem zárkózunk el olyan intézmények létesítésétől, a mely intézmények ezen osztálynak, ezen néprétegeknek jogokkal való felruházását czélozzák. Erre vezethető vissza, hogy mi, daczára annak, hogy ebben a házban az ellenzéket képviseljük, felirati javaslatunkban a leglojálisabban kijelentettük, hogy minden olyan intézkedést, a mely arra irányul, hogy az ország gazdasági, kulturális és szocziális fejlődése előmozdittassék, mi a magunk részéről támogatni, elősegíteni készek és hajlandók vagyunk és szavunknak becsületesen helyt is fogunk állani. Tapasztalni fogják, hogy mi az erre irányuló parlamenti munkát megakasztani vagy késleltetni sohasem fogjuk. Méltóztassék ilyen javaslatokkal előállani és én biztosithatom önöket arról, hogy mi leszünk az elsők, a kik azon javaslatok megszavazására sietni fogunk. Kun Árpád: Ha nem tennék, saját hiveik vernék ki önöket! Maniu Gyula: Egy másik ellenvetésük abban áll, hogy felirati javaslatunk a nagyvilág előtt ferde színben tünteti fel a helyzetet. Az igazságügyminiszter ur államtitkárja, Günther képviselő ur t. i. azt vetette szemünkre, hogy mi felirati javaslatunkkal csupán a nagyvilág elé akarjuk tárni azokat a bajokat, a melyeknek nyűge alatt ebben az országban szenvedünk. A felirati javaslatnak inkriminált részét felolvasta Vlád Aurél képviselőtársam ; ezért én nem olvasom fel, hanem csupán az 1896-iki felirati javaslatból idézek egynéhány passzust. Már az 1892-ben a függetlenségi és 48-as párt által — Eötvös Károlylyal az élén — beterjesztett felirati javaslat a következőket mondja : »A választásoknak kedvezőtlen időben, erőszakolt gyorsasággal való megejtése és a nagy mértékben és megtorlatlanul gyakorolt választási visszaélések miatt mi az országgyűlést a nemzet akarata szeplőtelen megnyilvánulásának el nem ismerhetjük.* Ez, azt hiszem, erősebb kifejezés annál, a melyet mi használtunk. A mi feliratunkért bennünket hazafiatlansággal vádolnak. Nohát én nem akarok jobb hazafi lenni, mint Eötvös Károly. Legyen szabad, t. ház, most felolvasnom azt a felirati javaslatot, melyet a függetlenségi párt nevében 1906-ban Polónyi Géza mostani igazságügyminiszter ur terjesztett be. Annak egy passzusa igy szól (olvassa) : »A büntetlenségről és a jutalomról biztosított főispánok, hivatalnokok, tisztviselők, ügynökök rászabadittatván a választóközönségre, féktelen mohósággal kezdették meg a csábítást, a vásárt és ha ez nem biztosította a győzelmet, akkor segítségül vitték a megfélemlítést, az üldözést és az erőszakot. Erkölcsi és jogi tartalmára nézve mi ezen képviselőházat törvénytelennek tartjuk.* Ezen kifejezésekhez képest bizony a mi feliratunk csak szentelt viz. (Félkiáltások a baloldalról : Csakhogy önöknek nincs igazuk!) A többség mindig azt mondja, hogy az ellenzéknek nincs igaza. Ne vegyék tőlem rossz néven, ha azt mondom, hogy ebben a kérdésben Polónyi Gézánál sem akarok jobb hazafi lenni. T. ház ! Nagyon meglepett engem az a fogadtatás, a melyben e házban részesültünk. Őszintén állítom, hogy önöknek nem lehet lojálisabb ellenzékük, mint mi vagyunk. (Felkiáltások: Isten őrizz !) Az 1896-iki felirati vita tárgyalása alkalmával 64 képviselő vett részt a vitában és senkinek sem jutott az eszébe ezért az akkori ellenzéket hazafiatlannak nevezni. Mi csak 13-an vettünk részt a felirati vitában és eljárásunkat hazafiatlannak bélyegzik. (Zaj. Elnök csenget.) Pedig mi I .nem tettünk és nem teszünk egyebet, mint rá44"