Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.
Ülésnapok - 1906-23
23. országos ülés 1906 Julius 9-én, hétfőn. 325 neki és azután — meglehet, hogy ez a miniszterelnök urnak keUemetlen, de sajnálom, ezt is fel kell hoznom.... (Nagy zaj. Elnök csenget.) s akkor előáll Goluchowski és azt mondja, ezt nem akarom tűrni és ime : vége a szerb-magyar barátságnak; be akarta bizonyítani azoknak a szerbeknek, hogy a magyar osztályuralomnak, ennek a kormánynak és a koalicziónak nincs annyi ereje, mint Ausztriának. Nagy György : Honnan meríti az ilyen elméleteket ? (Nagy zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Éber Antal : Ügy látszik, fel akarja izgatni a saját nemzetiségét. Vajda Sándor: Nem kell azt izgatni! (Folytonos zaj.) Elnök: (csenget) : Szíveskedjék meghallgatni a szónokot. Vajda Sándor : íme, mikor Ausztria és Magyarország közt a dolgok odáig jutottak, hogy már hatalmi kérdéssé lett az ügy, mit csináltak ? Elővették legzseniálisabb emberüket, az ország élére állították, az az összes pártokat és nemzetiségeket egyesitette Magyarország ellen. És ebben a dologban, mivel ez gazdasági kérdés is, igenis, mi is nagyon érdekeltek vagyunk. Csakhogy önök a helyett, hogy utánoznák azt a példát, a helyett, hogy önök is segédkeznének . . . Egy hang (a középen) : A magyar állameszme tönkretételében ! Vajda Sándor: Mi az a magyar állameszme 1 (Zaj. Elnök csenget.) Éber Antal: Hát oláh állameszme van ? Elnök : Csendet kérek ! Vajda Sándor : . . . a helyett, hogy lehetségessé tennék azt, hogy ebben az országban a nagy és korszakalkotó gazdasági harezot teljes erővel lehessen folytatni, és a mi javunkra, az egész ország javára megoldani: önök minket csak leszidnak, lehordanak, ebben merül ki a nemzetiségi kérdésben való küzdelmünk. Ez mégis csak karakterisztikus dolog. Azt hiszem tehát, hogy elérkezett az ideje annak, hog}^ önök közül sokan, belátva azt, hogy magyarosítani nem lehet, be fogják látni azt is, hogy ezt a nagy kérdést, a nemzetiségi kérdést meg kell oldani. És azt hiszem, hogy ebben a tekintetben az igen t. miniszterelnök urnak nagyon is tiszta a felfogása, mély a belátása, mert már 1894-ben nagybányai választói előtt tartott beszédében a következőket mondta (olvassa) : »A sors egy nemzettel szemben sem gyakorol olyan kivételes kegyet, hogy megkímélné, felmentené az uralkodó eszmék egyik, vagy másik kérdésének megoldása alól, hogy ennek veszélyeit tőle elhárítaná, hanem a nemzetek csak az előzetes kérdések sorrendben való megoldása után térhetnek át uj kérdések helyes és igazi megoldására.« En ugy értelmezem e szavakat, hogy az igen t. miniszterelnök ur akkor arra az álláspontra helyezkedett, a mely egyedül helyes, hogy t. i. meg kell oldani a nemzetiségi kérdést, és azután maguktól fognak megoldódni a többi nagy közjogi kérdések. Azután gr. Andrássy Gyula belügyminiszter ur az ő hires könyvében : »Ungarischer Ausgleich mit österreich<< azt tanácsolja az osztrák németeknek, hogy szakítsanak a német hegemóniával, ne nézzék le a többi nemzetiségeket, azonosítsák magukat tökéletesen a monarchia mai közjogával és hogy ne tekintsék azt, hogy mi szerepük volt a múltban, hanem hogy milyen lehet a szerepük a jelenben és hogy mit tarthatnak meg a jövőben. Tehát ha ezt tanácsolta az osztrák németeknek, akkor azt hiszem, a belügyminiszter úrban megvan a hajlandóság arra, hogy ezt tanácsolja önmagának is a magyarországi nemzetiségi kérdésben. És hogy modus vivendit találjon, hogy ezt az országot megerősíthesse, ne járjanak kalandok után Szerbiába, a hol 2,677.000 lélekről van szó, maradjanak itt az országban, a hol a népességnek több mint fele nincs megelégedve a viszonyokkal ; a magyarság sincs megelégedve a nagy magyar Alföldön. Ott kellene kezdeni a dolgot, hogy demokratizálni kell ezt a társadalmat nemzetiségi különbség nélkül. (Helyeslés a nemzetiségek padjain.) Hogy a mi felirati javaslatunk önök közül s:)kaknak tetszik, és hogy annak sok pontját jogosultnak ismerik el, ez a legjobb bizonyítéka annak, hogy az igen t. előttem szóló magyar képviselő urak közül.... (Felkiáltások baljelöl: Hát ön nem magyar ?) Nem ebben az értelemben mondom ! — s . . . csakis Günther Antal képviselő ur emiitett fel néhány érvet, a mely a mi feliratunk ellen szól. Ez természetes is, hiszen hivatalos minőségben beszélt és védte az igazságügyi kormányt. A többi képviselő ur azonban hallgat a mi felirati javaslatunkról és kritika tárgyává teszi saját felirati javaslatát. Olyan ez a felirati javaslat, mint annak a házaspárnak a gyermeke, a mely házaspár beteg és semmi áron nem akarja, hogy gyermeke legyen. Azonban megtörténik a baj, megjön a gólya, megszületik a gyermek. Ez a gyermek azután magán viseli a szülők betegségét. Nagyon tisztelem Mérey t. képviselő urat, a ki őszintén tárta fel a helyzetet, a mikor azt mondotta : Mikor e feliratnak a függetlenségi és 48-as párt részéről való elfogadása van kérdésben, eszembe jut egy régi római klasszikus bölcsésznek következő mondása; rara est temporum felicitas, ubi dicere possis, quae sentias, azaz gyéren éljük azt a szerencsés időt, a melyben ugy beszélhetünk. a mint érzünk. Ebben a feliratban a függetlenségi és 48-as párt nem látja még elérkezettnek azt a szerencsés időt, a melyben egészen ugy beszélhet, a mint érez. Elismerte tehát az önök hivatalos szónoka, hogy önök, a kik itt a parlament túlnyomó többségét képezik, abban a feliratban, a melyet megszövegeztek, nem hisznek. Van a magyarnak rossz és van ^ó tulajdonsága. Egyik jó tulajdonsága a magyarnak az őszinteség. Hát nagyon messze
