Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.

Ülésnapok - 1906-23

326 23. országos ülés 19( juthattak el a t. képviselő urak, ha már őszinték sem mernek lenni. A Kossuth-pártra nézve elérkezett az a helyzet, a melyet megjósolt annak idején Mocsáry Lajos. Azt mondotta Mocsáry Lajos, hogy vagy lesz nemzetiségi béke és ez esetben meglesz a független Magyarország, vagy pedig önök megelégednek a jövőben is azzal, hogy elfogadják a koronától a szabad kéz politikáját. Velünk tehetnek, a mit akarnak, a magyar közvéleménynek pedig kiszúrják a szemét és továbbra is függő helyzetben maradnak Ausztriától. Ha önök megoldanák tényleg a nemzetiségi kérdést, akkor tehetnének mindent, mert az ország egész közvéleménye támogatná önöket. Németh Sitire: Melyik tárczára aspirál ? Vajda Sándor : Oldják meg a szocziális kérdést, s akkor azzal együtt megoldották a nemzetiségi kérdést is. Ha azonban önök tovább folytatják a régi Bánffy-féle elveket, (Zajos felkiálfelkiáltások: Éljen Bánffy!) ha tovább basáskodnak .. . Nagy György: Hogyan mer ilyet beszélni ? Vajda Sándor: . . . akkor Ausztriával szemben sem vivják ki soha elveiket, mert nincs hozzá erejük. T. ház ! Engedjék meg, hogy Mocsáry Lajosnak irataiból olvassak fel erre nézve egy pár szemelvényt. Az ezekben foglaltakat ajánlom igen t. képviselőtársaim figyelmébe ; ez kellene, hogy bibliája legyen minden olyan magyarnak, a ki hazája függetlenségét őszintén akarja. Somogyi Aladár: Magától vegyenek példát ugy-e ? Vajda Sándor: Vehetnek is! (Olvassa) : »A szerencsétlen nemzetiségi állapotokra vezethető vissza végelemzésben, hogy a fennálló közjogi viszony jármában nyögünk ; hogy az igazi szabadelvűség itt érvényesülni nem kéj)es ; hogy ugy az egyik, mint a másik tekintetben nem merünk tenni semmi határozott lépést: mintegy kezünkön, lábunkon megkötözve érezzük magunkat minden téren, a hol tiszta munka tétele és határozott cselekvés szüksége fordul elő.» Ezt nem én mondom, hanem egy magj^ar iró irja, a kinek tiszta faj magyarságát Ugron Gábor képviselőtársam sem vonhatja kétsége. (Mozgás balfelől.) Somogyi Aladár (ismételten közbeszól). Elnök: Somogyi képviselő urat figyelmeztetem, hogy ne zavarja folytonos közbeszólásaival a szónokot! Vajda Sándor: Azután a sovinizmusról szól a következőképen (olvassa): »Hanem az egész annyira magán viseli nem is az igazi szenvedély, csak a meggondolatlan felhevülés, a frázisok zaja által való elkábulás jellegét, a nagy zaj közepette oly kevéssé lehet kivenni egy tisztán körvonalozott politika irányát, maga a magyarosítás programmja, mint fentebb rámutattam, annyira nincs szabatosan megállapítva, hogy én azt vélem állithatni, hogy még most sincs kimondva e tárgyban az utolsó szó és még mindig megvolna annak >' július 9-én, hétfőn. lehetősége, hogy egy erős kéz Neptun módjára kezébe ragadva tridensét, csendet parancsoljon az áradat hullámainak; kezébe vegye a megértés és kibékülés müvét: ne féljen, ha reákiált is a sovinizmus, hogy hazaárulókkal czimborál.« Éber Antal: Ö kibékülésről beszél. Nem olyan beszéd az, mint az öné ! Vajda Sándor (olvassa): »Oda engedi magát sodortatni, hogy mondjon le az állami függetlenségről : hogy egy idegen hatalom oltalma alatt a magyarositás foganatositására adott alkalmat kihasználhassa. Ebben rejlik a magyarosító sovinizmus logikája. Vannak, kik ezt a logikát öntudatosan követik, s azzal, hogy hova vezet, számoltak, de vannak, kik öntudatlanul engedik magukat hálójába kerittetni, a miről még szólani kivánok, az eredmény innen is, amonnan is összevág.« (Mozgás a baloldalon.) Ezt Mocsáry mondja! Azután igy folytatja (olvassa) : »A nemzetiségek megmagyarosodása lehetetlenség, ábránd ; hiábavaló minden okoskodás, amely egy ábrándnak megvalósithatását törekszik különben bármily helyesen indokolni. így esik áldozatul egy ábrándnak Magyarország függetlensége.« Olay Lajos: Felolvasásokat szabad tartani, elnök ur ? összehord itt tücsköt-bogarat! (Moz-. gás és zaj.) Elnök : Czitátumokat felolvasni szabad ! Tessék folytatni beszédét. Nagy György: Szemtelenül olvasni fog egy egész órán keresztül! Elnök: Nagy György képviselő urat újból rendreutasítom sértő kifejezéseért! Tessék mérsékelni kifejezéseit ! Vajda Sándor: Mindezt nem én mondom, hanem Mocsáry Lajos ! Okolicsányi László: Emlékszünk ezekre a tévedésekre ! (Mozgás a baloldalon.) Hodzsa Milán : Hát Mocsáryt is lehurrogják ? Vajda Sándor (olvassa) . . . : »A nemzetiségeken köszörűk nyelvét mindenki; a nemzetiségi kérdés az a darab szövet, melyből szabdal foltot hazafisága lyukas köntösére boldog, boldogtalan.)) Mindezekkel bebizonyította Mocsáry, mennyi abuzus törteink, és milyen helytelenül tárgyalják ezt a kérdést. Bebizonyítja ebben a könyvében, hogy lehetetlenség, hogy minket megmagyarositsanak, és épen azért. t. ház, önöknek kötelességük eltérni az eddigi iránytól és ha már szakítani akarnak a régi rendszerrel a közügyek összes terein, akkor szakitaniok kell azzal mindenekelőtt a nemzetiségi kérdésben, és törekedjenek arra, hogy ezt a kérdést megoldhassák. Kérek egynéhány pereznyi szünetet, t. ház ! Somogyi Aladár : Hiszen az előbb volt szünet! Elnök : Kérem, hát öt perezre fel fogom függeszteni az ülést. (Mozgás.) Egyúttal, miután az előbb elkerülte figyelmemet, hogy Markos Gyula képviselő ur a szónokra czélozva ezeket mondotta : »A kötéltől azonban ne meneküljön meg«, most utólag ezen kifejezésért, a melyet — mondom —-