Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.

Ülésnapok - 1906-22

302 22. országos ülés 191)6 Julius 7-én, szombaton. Kétségessé teszik azonban azt, hogy itt objektív eljárásról van szó a delegáczióban történtek. Ott láttuk, hogy a külügyminiszter expozéjában mily erős kifejezésekkel élt, becsapásról, határsértésekről, inkorrektségről beszélt s mikor azt követeltük, (Nagy zaj.) hogy mutassa be azokat az iratokat, a melyek felvilágositanának minket arról, hogy indokolt volt-e ez az állásfoglalás... (Nagy zaj a szélsőbáloldalon. Halljuk! Halljuk!) Elnök: Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek csendben lenni, különben névszerint nevezem meg a közbeszólókat. (Helyeslés.) Zboray Miklós: . . . mikor kértük, — mondom, az iratok bemutatását, a külügyminiszter ur ezt megtagadta, arra való hivatkozással, hogy folyamatban vannak a tárgyalások, és minden szokás és okosság ellen volna, ha a tárgyalás adatait most nyilvánosságra hozná. (Mozgás.) Ma már, miután vámháboruban vagyunk, azt hiszem, a tárgyalások megakadtak és a külügyminiszter ur által felhozott indok sem állhat már fenn arra nézve, hogy az iratokba be ne tekinthessünk és véleményt magunknak ne alkothassunk. Szerény nézetem szerint különben a külügyminiszter urnak ez az indokolása a delegácziók idején sem volt elfogadható, akkor sem állhatott meg. (Igaz! Ugy van!) Hiszen, ha a tárgyalások folyamatban voltak, akkor kettőzött figyelemmel kellett volna őrködnie a felett, hogy az ügyet ilyen kifejezések használatával el ne mérgesítse. (Igaz! Ugy van!) Két irányban és kétféleképen ítéli meg ezt a közvélemény. Az egyik felfogás azt mondja, — és ez szerb oldalról félhivatalos nyilatkozat, — hogy minden azon fordult meg, mert Szerbia nem akarja hadügyi kérdésekben megkötni magát. A provizórium tekintetében ugyanis azt kívánták Szerbiától, hogy hadügyi megrendeléseket a provizórium ideje alatt ne tegyen, másrészt pedig azt kívánták, hogy azokkal az állami megrendelésekkel — és e megrendelések szintén hadügyi természetűek — a melyek szóba kerültek, az Ausztriában lévő Skoda-gyár bizassék meg. (Igaz! Ugy van! Felkiáltások: Ez az!) T. ház! A mi külügyminiszterünk arra az álláspontra helyezkedik, hogy miután kereskedelmi kivitelünk Szerbiába lényegesen passzív, nekünk akkor bizonyos rekompenzácziót kell, hogy nyújtson Szerbia, bizonyos megrendeléseket kell, hogy tegyen, s a külügyminiszter ur ettől teszi függővé a kereskedelmi szerződéseknek vagy még csak a provizóriumnak megkötését is. (Igaz ! Ugy van!) A mi kormányunk — tudomásom szerint, a provizórium megállapítása tekintetében három hónapot követel, Szerbia pedig hat hónapot akar. Nem látom be, hogy akár az egyik, akár a másik miért szükséges, mikor a végleges szerződés megkötése volna tulajdonképen a czél s nem «gy ideiglenes rendelkezés alkotása. De akár ugy van, akár a körülmények olyanok, — az aktákat nem ismerhetem, — a melyek szükségessé teszik a provizórium kötéséi, az az egy bizonyos, hogy szokatlan dolog, hogy kereskedelmi szerződések kötéséhez fűzzük bizonyos megrendelések követelését. (Igaz! Tjgy van!) Czélszerü, jó lehet, nem vonom kétségbe, de hogy szokásban volna, hogy ezt tennők különösen olyankor, a mikor egy más, hatalmas állammal állunk szemben, azt nem tudom. Például Németországban kijelentették, hogy a hármasszövetség nem abszolúte szükséges rájuk nézve, és Kémetország tekintetében Goluchowski külügyminiszter ugy nyilatkozott, hogy a politikai szerződéseket meg kell különböztetni a kereskedelmi szerződésektől, és az ellenünk emelt magas védvámokat igy igyekezett a közhangulatban elfogadhatóvá tenni. Mondom, nem tudom, mivel indokolható ez az eljárás egy kis állammal szemben, ha oly kis államról van szó, a mely szomszédságunkban van (Felkiáltások a baloldalon: Barátságos!) és a melynek népével szemben szimpátiákat érezünk? Mivel indokolható, hogy igy sarokba szorítjuk ? Kelemen Samu: Nemzetközi revolver ? Zboray Miklós: Uzsoráskodunk vele szemben, a mint ők mondják: tiszta revolverezés. De belemegyek abba, hogy bizonyos határig indokolható, ha ilyeneket követelünk. Ez a mérlegelés részletkérdéséhez tartozik. Hiszen ők önként felajánlanak bizonyos összeget és hajlandók megrendeléseket tenni. De mindenek előtt szükségesnek tartom, a határvonal megvonását, és én felhívom kormányunk figyelmét, ne engedje meg azt, a mire legalább a látszat mutat, hogy a mi külügyminiszterünk a delegáczióban szenvedett vesszőfutásért ugy igyekezik Szerbián boszut állani, hogy a legkíméletlenebbül, a legerőszakosabban igyekezik annak minden akaraterejét megkötni és teljesen alávetni az ő fenhéjázó akaratának. Mondom, nem tudom igy van-e valóban, de a közhangulat ez, és szükséges már csak e szempontból is, hogy a t. kormányt megkérdezzem, hogyan áll a dolog. Mert ugy vagyok értesülve, hogy 71 tételre nézve — 60—70 tétel nem lényeges — nem jött létre megállapodás. De más oldalról értesülve vagyok, hogy e tarifatételekre nézve igenis megegyezett a szerb kormány, hogy 26 millió frank ára megrendelést akart tenni Magyarországon, és Ausztriának nem tetszik, hogy ezt akarja, Ugy vagyok értesülve, hogy abba is bele akar menni, hogy a szarvasmarha vámja, a mely, gondolom, 8 korona volt, 32 koronára emeltessék, abba is belemegy, hogy a sertés mm.-ja 9 koronával terheltessék. Nem tudom, ha ezek igazak, a mint szerb körök hangoztatják, mivel indokolt, hogy mi ezt nem fogadjuk el, és nem igyekezünk méltányos egyezséget kötni? Különösen szükségesnek találnám a méltányos kiegyezést Szerbiával abból a szempontból, mert hiszen meggyőződtünk a most folyó felirati vitából, hogy a nemzetiségek közül a szerbek voltak a legmérsékeltebbek.