Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.

Ülésnapok - 1906-22

288 22. országos ülés 1906 Julius 7-én, szombaton. azt jelenti a képviselőház mai többsége, a 260 függetlenségi és a többi, alkotmánypárti, néppárti képviselők többsége, hogy az csak egyszerű nume­rikus többség ? Hogy egészen mindegy, hogy hányan vagyunk, mert hiszen programmunk ugy is kötött ? Mert én azt hiszem, hogy jelenti azt is, hogy a képviselők, a kiket ide beküldöttek, gondokozásban, érzésben a nemzeti szellemet, a nemzet fejlődését előbbre akarják vinni. (Helyes­lés.) És hogy ezek a képviselők eljárásukkal, tet­teikkel a kormánynyal egyetemben, a nemzeti fejlődés felé akarnak haladni. A választásoknak ezen eredményét tehát szó nélkül hagyni alig lehet. És én azt a kérdést vetem fel, t. ház, miért ez a félénkség, miért rejtjük el érzelmeinket c's gondolatainkat a spanyol etikett köntöse alá ? (Helyeslés.) Hiszen önmagunkat ámitanók, ha azt nem állitanók, hogy mi ugy érezzük, hogy ezen nemzeti kivánságoknak meg kell valósulniok. (Helyeslés.) Annál is inkább, miután a király megtette azt, a mihez joga volt: férfiasan megnyilatkozott. A király ugyanis trón­beszédében azt mondotta, hogy: »a választási reform befejezése utáni időre teljes mértékben fentartjuk magunknak az elhatározás és cselekvés szabadságát«. Egy hang (a baloldalon): Ö nagyon férfiasan beszél! Baloghy Ernő: Ez egészen helyes és egészen férfias dolog. De kérdem, hogy erre miért ne vála­szolhatnék mi azt, hogy : »király mi elismerjük ebbeli jogodat, ezzel szemben már most rámuta­tunk arra az útra, a melyen haladni mi akarunk«. (Helyeslés.) íme, t. ház, az egyenlőtlenség a két faktor között még az iratváltásban is ! Ö Felsége koronás királyunk trónbeszédében azt mondja, hogy a közös költségek megszava­zandók, hogy a kvóta közös egyetértéssel meg­állapítandó. Szóval imperativusokban beszél. Ezzel szemben legyen szabad csak egyre hivatkoznom, a felirat bekezdésére, a mely ugy szól, hogy ben­nünket magasztos érzelmek gyűjtöttek össze, mert a király bennünket munkára hiv. Hiszen hogy a király bennünket munkára hiv, annak mindannyian örülünk, de hogy miért lennének ezek az érzelmek most magasztosak, azt én felfogni nem tudom. (Helyeslés baljelől.) íme, t. ház, röviden jeleztem azokat a hiá­nyokat, a melyekben ezen felirati javaslat szen­ved. Méltóztassanak nekem megengedni, hogy lehető rövidséggel arról is szóljak, egynehány kritikai megjegyzést arra vonatkozólag is tegyok, a mi a feliratban benfoglaltatik. Az Ausztriával való gazdasági köz'sség és gazdasági együttélés kérdését nem akarom hosszasan tárgyalni, mert hisz a kényszerhelyzet hatása alatt az egész par­lament belenyugodott abba, hogy az együttlét szerződési formában továbbra is fenmaradjon, még pedig az önálló vámterülethez való jog teljes íentartása mellett. Hozzájárultunk ehhez, mert kényszerhelyzetben voltunk, és nekem e tekintet­ben t. barátom, Éber Antal, fényes beszédéhez semmi hozzátenni valóm nincsen. A magam ré­széről is teljesen osztom azon aggályokat, a me­lyeket ő kifejtett, valamint azon felfogást, hogy nekünk intézményes biztosítékokat kell keres­nünk, hogy ezen határidő lejártával bennünket ismét ki ne játszszanak. (Helyeslés baljelől.) Mert hogy erre a törekvés megvan, annak fényes pél­dája az, a mi tegnap történt Ausztriában. A mi szeretve t. szövetségesünk, szeretett testvérünk Ausztria és ennek szeretett miniszterelnöke azt követte el, hogy egyszerre visszavonta a vámügyi javaslatokat, (Zaj balfelöl.) mert ott az a felfogás uralkodik, hogy ez az ország Ausztria zsákmánya, prédája ; (ügy van ! baljelöl.) ott reszketnek attól, hogy Magyarország önállóan lélegzik, mert még mindig azt kívánják, hogy ez az ország Ausztria tartománya legyen. (Zaj.) Ausztriában a bekebe­lezési, az összbirodalmi teória még mindig virág­zik, és ime csak tegnap láttuk annak egyik jelét, mikor az osztrák miniszterelnök a mi követelésün­kéi szemben, a mely úgyis csak formális, ugy viselkedik, a mint viselkedik az, a ki a prédát nem akarja kezéből kiengedni. (Igaz! ügy van! bal­jelől.) T. képviselőház ! Nagyon jól tudom, hogy kül­politikai kérdésekhez hozzászólni talán nagyobb avatottság kell, mint a milyennel szerény szemé­lyem rendelkezik, mert maga a kérdés is elég kényes. Mindazonáltal méltóztassanak megengedni, hogy erre vonatkozólag is egész röviden nyilat­kozhassam. (Halljuk ! Halljuk /) A trónbeszédben az a felhivás foglaltatik, hogy a nemzetis járuljon hozzá ahhoz, hogy a béke áldásait továbbra is élvezze. Ez teljesen helyes, ehhez a nemzet kész­séggel hozzájárul, mert neki is az a kívánsága, hogy békében, stabilitásban éljen, belsőleg fejlőd­hessen. A német-magyar-osztrák szövetségről is beszélni egy kissé kényesebb. A magyarnak kell a német-osztrák-magyar szövetség, mert hisz a magyar nemzet is látja, hogy ez biztositotta az ő békés fejlődését évtizedeken keresztül. (Ellent­mondás baljelől.) Bocsánatot kérek, ez biztositotta békéjét; rosszul fejeztem ki magamat, nem azt akartam mondani, hogy békés fejlődését, hanem békéjét, mert éjoen azt fogom kifejteni, hogy csak ugy fogadhatjuk el továbbra is ezt a szövetséget, hogyha nemcsak a békét, hanem a fejlődést is biz­tosit] a. (Helyeslés baljelől.) Ez a szerződés — nem kisebb embernek, mint Bismarcknak iratait, illetve szavait czitálom — kétségkívül első sorban és főképen Németország érdekében köttetett meg, mert az 1870-iki háború után Németországnak biztositani kellett magát, azon két hatalom revans-háboruival szemben, a melyet Németország levert. így jött létre tehát első sorban Németország érdekében a szövetség. A magyar nemzetnek kell ez a szövetség, de csak akkor, hogyha a nemzeti fejlődést biztosítja : már pedig számtalan jel arra mutat, hogy ezen szövet­ség bizonyos tekintetben megszorít bennünket, hogy ezen szövetség bizonyos tekintetben a nemzeti

Next

/
Oldalképek
Tartalom