Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.

Ülésnapok - 1906-22

22. országos ülés 1906 Julius 7-én, szombaton. 289 küzdelmet, a nemzeti fejlődést megakadályozza. (Igaz ! ügy van I a baloldalon és a középen.) Épen ezek a szempontok azok, a melyeknél fogva én helyesnek és politikailag is okos dolognak tartottam volna, na ebben a feliratban ez jeleztetik, ha jeleztetik az, hogy igenis mi akarjuk a békét és pedig szövetséges társunkkal karöltve, de csak ugy, ha ennek nem az az ára, hogy a magyar nemzeti követelések ne elégíttethessenek ki, mert hogy ha a magyar nemzeti követelések nem elégíthetők ki, akkor ez a fegyveres béke, ez a szövetség nekünk végtelenül drága. (Igaz! Ugy van ! a baloldalon.) A legsúlyosabb része a trónbeszédnek tán az a rész, a mikor a mi királyunk az önkormányzati élet fejlesztéséről, az önkormányzati testek hatáskörének tágitásáról szól, a mikor arról szól, hogy az önkormányzati testekbe életet, pezsgést, érdeklődést kell belevinni. Ez nagyon helyes és bölcs rámutatás, ez igen fontos dolog. De már most kérdem : ha a trónbeszédben ujj mutatás foglaltatik arra nézve, hogy igenis a király is kivánja az önkormányzati élet fejlődését, vájjon nem vehettünk volna-e mi alkalmat magunknak arra, hogy egy mondattal a törvényhatóságoknak a nemzeti küzdelemben való résztvétele előtt zászlónkat meghajtsuk? (Ugy van! Ugy van! balfelől.) Nem mondhattuk volna-e mi azt felfelé, hogy annál nagyobb örömmel üdvözöljük ezt a királyi felhívást, mert tudjuk és érezzük, hogy a vármegyék nem rozoga szervezetek, hanem az utolsó időkben is mentsvárai voltak a magyar alkotmánynak és úgyszólván támasz nélkül egyedüli védelmezői. (Elénk helyeslés balfelől.) T. ház ! Soha szerencsésebb alkotása ennek az országnak nem volt, mint a vármegyei rendszer és soha szerencsétlenebbül nem bántak egy intézménynyel, mint ezzel a vármegyei rendszerrel. 1848-ban kimondatott az, hogy a parlamentáris rendszer összhangzásba hozandó a vármegyei önkormányzattal. 1867-ben ugyancsak az uj kormány proklamálta ezt az elvet. S mit látunk azóta ? Azt látjuk, hogy ezt az egészséges intézményt najaról-napra jobban megnyirbálták, gyengévé, egészségtelenné és erőtlenné iparkodtak tenni. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Az 1886-iki javaslat tárgyalásakor Dárday Sándor előadó a következőket mondotta a törvényhatóságok alkotmányvédelmi szerepéről (olvassa) : »Ha szabad egy triviális hasonlattal élnem, ugy azt mondhatnám, hogy 1848 óra az alkotmányi védkötelezettség az egész nemzetre szállott át, a melynek sorhadát a parlament, a törvényhatóság pedig népfelkelési szervezetét képezi. Igaz ugyan, hogy az már rendszerint kétségbeejtő helyzet, midőn a népfelkelésnek akczióba kell lépni.« És ime, bekövetkezett, akczióba lépett: a parlamentet szétkergették és a vármegyék nem népfelkelést képeztek, hanem az első sorban, úgyszólván egyedül küzdöttek hazánk alkotmányáért. Nem rozoga intézmény ez, hanem fejlőKÉPVH. NAPLÓ. 1906—1911. i. KÖTET. désre képes intézmény, a melyet, ha megerősítünk, Mannlicher-puskákkal sem lehet bevenni. T. ház ! Nem tartozik mostam fejtegetéseim keretébe az, hogy a kormány minő formában fogja az önkormányzati életet fejleszteni. Én teljesen bizom abban, hogy ugy fogja tenni, hogy az ne legyen toldás-foldás, hanem egységes, szerves törvényhozási munka. Ugy fogja eszközölni, a hogy azt régebben gr. Apponyi Albert (Éljenzés a szélsőbaloldalon.) mondotta : hogy kellőképen szerveztessék a hatalom és egyúttal a szabadság is kellőleg biztositva legyen. így méltóztatott mondani. A jogállam két gyújtópont körül fordul meg, egyik a hatalom kellő szervezete, a másik pedig a szabadságok kellő biztosítása. Meg vagyok győződve, hogy ez a kormány, mikor arra kerül majd a sor, hogy az önkormányzati testeket erősítse, azokat a labilis alkotmánybiztosítéki kijelentéseket, a melyek ma a törvényben vannak, törölni fogja. Nagyon jól tudjuk, milyen nagy vita forgott a körül, vájjon miben áll a törvényhatóságok alkotmány védelmi joga ? Abban-e, hogy a meg nem szavazott adókat nem szabad végrehajtás utján behajtaniok, s a meg nem szavazott katonákat állitaniok, vagy pedig másban ? Én azt hiszem, ezen jog alkotmányvédelmi jellege nem ebben áll, hanem abban, hogy a törvényhatóságoknak joguk, sőt kötelességük az adókat és katonákat, ha megszavazva nincsenek, rendelkezésre nem bocsátani. Én meg vagyok győződve, hogy a kormánynak gondja lesz rá, hogy ezek a szakaszok, ha a törvény novelláris utón módosittatik, módosíttassanak, ha pedig uj törvény hozatik, akkor ezen alkotmánybiztositéki jog ilyen jellege az uj törvényben megfelelően kii ej ezésre jusson. (Élénk éljenzés.) Meg vagyok győződve arról is, hogy a kormánynak gondja lesz rá, hogy a királyi biztosi intézmény egyszersmindenkorra törvény utján lekerüljön politikai életünk szinpadáról. Gondja lesz a kormánynak arra, hogy az bizonyos 64. szakasz, a mely a főispánnak teljhatalmat ad, a mely nehéz időkben teljesen illuzóriussá teszi az önkormányzatot, töröltessék. T. ház, azon sok szerencsétlenség közepett, mely a vármegyét ezen vérvesztés következtében érte, legutóbb is történt egy, a mely alkalmas arra, hogy ezt a vármegyét ne erősítse, hanem, ellenkezőleg, teljesen bénává tegye. Ha nem az a nagy államférfiú terjesztette volna elő ezt a javaslatot, a kinek politikai jóhiszeműségében, nagy tudásában és politikai becsületében kételkedni okunk nincsen, t. i. Széll Kálmán, akkor én azt állítanám, hogy az állami számvevőségeknek rendszeresítése, vagyis az a tény, hogy a gazdasági kezelést a megyék kezéből kivették, egyenes merénylet az önkormányzat ellen. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Hiszen az a vármegye egy élő lény, melyet igy a legnemesebb, legszükségesebb szervétől fosztottak meg. Hát kiskorú az a vármegye, a mely nem képes a maga pénzével kellő felügyelet mellett, — mert 37