Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.

Ülésnapok - 1906-22

282 22. országos ülés 1906 Julius 7-én, szombaton. odáig jutott azon igyekezetében, hogy mindent hatalmába kerítsen, hogy elvágta az igazi parlamentarizmus egyedüli életerét: a szabad választási jogot, sőt ezzel sem elégedvén meg, a szólásszabadságot is korlátozta. Napokat kellene forditanom arra, hogy a letűnt politikai rendszer összes bűneit felsoroljam. Nagy György: Hát a maguk bűneit ? Bella Mátyás : Egyébiránt ebben a tekintetben már meglehetős sok világosság esett és a letűnt politikai rendszernek emléke ma is valamennyiünknek nagyon élénk emlékezetében él. A kiválasztottakon kivül minden polgár még ma is érzi e rendszer hatását. Nekünk, t. képviselőház, az országgyűlés különböző pártjai közt a liberális párt élete és múltja tekintetében az a meggyőződésünk, hogy tömérdek bűne között megvolt az az érdeme, hogy bukásával megmutatta, hogy Magyarországon államot alapítani, fentartani és kormányozni csak a jog, igazság és törvényesség alapján lehet. Nem akarok e helyütt azokra a törvényellenes garázdálkodásokra rámutatni, a melyekkel az a párt magát kitüntette a nemzetiségekkel szemben. Hiszen nagyon jól fognak emlékezni, hogy ugyanezt a rendszert alkalmazták a faj magyar elemekkel szemben akkor, a mikor ezek nem fértek be a rendszer keretébe és ellenszegültek. Nagy György : De mindig támogatták azt a rendszert. (Zaj. Elnök csenget.) Bella Mátyás : A függetlenségi pártnak meg kellene szívlelnie a tanulságokat és tekintettel kellene lennie a múlt politikai rendszerre akkor, a mikor többségénél fogva rá vár az a szerep, hogy az állam ügyeit ő vezesse, ő kormányozza. E czélt azonban csak akkor éri el a függetlenségi többség, ha végleg szakit azzal a korrumpált kormányrendszer által inaugurált móddal, ha nem fogadja el azt az eljárást, a mely.minden jogot, igazságot, törvényt eltiporva, saját érdekében működik csupán, hanem kizárólag arra a programúira helyezkedik, mely a jog, az igazság és a szabadság tiszteletén alapszik. Tudvalévő dolog, hogy Magyarország államjogi helyzete nagyon különös. A minden parlamentáris és alkotmányos országban a törvényhozás két tényezője között fennálló kölcsönös bizalom nálunk, sajnos, nincs meg, és a közelmúlt is azt tanúsítja, hogy az állami élet ennek következtében nagyon gyakran fennakadásokban rázkódott meg. Ezen segíteni van hivatva az országgyűlési függetlenségi párt, mint a koalicziós párt többsége olyformán, hogy visszaviszi egyedül jogosított alapjára az államalkotás elvét. Hogy volt az lehetséges, t. képviselőház, hogy ezt a rendszert az akkoriban ellenzéken ülő függetlenségi párt nem akadályozta meg a fejlődésében hogy volt lehetséges, hogy ez a függetlenségi ellenzék elnézte ezt a rendszert, a mely az ő testén is mély sebeket ütött, az ő érzéseit is ép ugy sértette, mint Magyarország összes lakóiét ? (Zaj.) Hogyan lehetséges az. hogy az a közvélemény, a mely minden parlamentáris országban a legegészségesebb ellenzék, nem fojtotta el már gyökerében ezt a kormányrendszert ? A volt szabadelvüpárt azt állította a magyar nemzettel szemben, hogy Bécscsel szemben függetlenségét kivívni nem képes a maga faji és nemzetiségi összetételénél fogva. Egy oly czél, a függetlenségi s önállósági vágy, kivivására mondta alkalmatlannak ezen nemzettestet, melyet a történelem tanúsága szerint száz és száz éven át nagyobb ellenséggel szemben is ki tudott vívni, de azon idő alatt maga ezen párt ezen függetlenségi eszmének Bécsben sirját ásta meg. Erre szüksége volt azért, hogy hatalmát, párturalmát fentarthassa. Azonban ezen husosfazekakat lefelé a parlamenttel szemben is biztosítani kellett. Csakhogy itt már nehezebben ment a dolog ; mert igaz ugyan, hogy e párt egy saját érdekeihez alkalmazott választás utján töltötte meg a parlamentet, azonban ennek daczára is bekerült oda egy ellenzék, a mely élni akart a jog, igazság és szabadság elveinél fogva, és ezzel már nem bánhatott el oly könnyen, azért felállította azon eszmét, hogy Magyarország csak ugy boldogulhat, csak ugy lehet önálló és független, ha a nem magyarajku polgárokat magyarajkuakká teszszük, ha megtagadjuk tőlük azt a jogot, a mi más államokban az egyes fajok érvényesülésére biztosítva van. És ezen eszme, az úgynevezett magyar állameszme tetszetős hangja után indult ugy az ellenzék, mint a közvélemény, és csak így eshetett az meg, hogy sem az ellenzék, sem a közvélemény nem vette észre azt, a mit pedig észre kellett volna vennie, hogy a liberális kormány jogtalanságot űz ugy a nemzetiségekkel, mint ő velük szemben is. (Nagy za

i-) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Bella Mátyás : így történhetett meg, hogy a mindenkori szabadelvű kormányok szabadságot kaptak arra nézve, hogy a parlamentáris utón megalkotott és szentesi tett törvények és jogok közt ugy válogattak, mint a vadkörtében. (Mozgás.) Igaz ugyan, hogy e helyről már számos beszédben rámutattak azon erőszakoskodásokra, melyeket a liberális kormány a nemzetiségekkel űzött, de az ezen beszédekben foglalt állításoknak bebizonyítása czéljából engedtessék meg nekem is, hogy néhány rikító példát hozzak fel arra nézve, miként kezelte a volt liberális kormány a nemzetiségi törvényt éppen a nemzetiségekkel szemben. (Halljuk ! Halljuk !) A hivatkozott törvény 3. §-a igy szól (olvassa) : »A törvényhatósági ülésekben a törvényhatósági bizottsági tag akár magyarul szólhat, akár saját anyanyelvén, ha az nem magyar.« (Mozgás.) A liptószentmiklósi közigazgatási bizottság ülésében annak tót anyanyelvű tagjai 1904-ben, élvén törvényadta szabadságukkal, tót nyelven szólaltak fel. Az akkori főispán a megyebizottsági tagok többségével egyetértőleg ezen törvénybiztosítottá joguk gyakorlásában nemcsak megakadályozta a tót megyebizottsági tagokat, ha-