Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.

Ülésnapok - 1906-22

22. országos ülés 1906 Julius 1-én, szombaton. 283 nem egyenesen eltiltotta őket a tót nyelv haszná­latától és megvonta tőlük a szót azon indokolással, hogy e tekintetben nem a nemzetiségi törvény betűje a mérvadó, hanem a nemzetiségi törvény szelleme. (Zaj.) És kisütötte a főispán ur, hogy a nemzetiségi törvény szelleme egyenes ellentét­ben áll a nemzetiségi törvény betűjével, a miből meglehetős világossággal arra lehet következtetni, hogy a nemzetiségi törvényt tulajdonképen nem azért alkották, hogy azt be is tartsák. (Mozgás. Ezen indokolás alapján meg lettünk fosztva szólási jogunktól. Természetesen éltünk a felebezés jogával, ámde az akkori miniszter a vármegyei törvényhatóság ezen rendeletét helybenhagyta. (Helyeslés. Felkiáltások : Nagyon jól tette! Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! képviselő urak ! Bella Mátyás: A 68. évi XLIV. t.-cz. 17. §-a igy szól (olvassa) : »A közoktatás sikere a közművelődés és köz­jólét szempontjából az államnak is legfőbb ozélja lévén, köteles ez az állami tanintézetekben a lehetőségig gondoskodni arról, hogy a hon bármely nemzetiségű, nagyobb tömegekben együtt élő pol- ; gárai az általuk lakott vidék közelében anyanyel- i vükön képezhessék magukat egészen addig, hol a magasabb akadémiai képzés kezdődik.« Erre vonatkozólag nem szolgálok semmi­féle más adatokkal, mert azok kimeritően lettek már napfényre hozva. Nem panaszkodom többé, mert úgyis azt mondják, hogy nagyon is sokat panaszkodunk. Nem követelem tehát és nem állok elő azzal, de csak ez alkalommal, hogy ezen, az állam által felállítandó tanintézetekben a nem­zetiségi törvény respektálva legyen, csak rámuta­tok ezen módok másik szélsőségére, hogy hány száz és száz tót áldozata van már ennek a rend­szernek olyan módon, hogy azok, a kik nem tanul­hatván a saját anyanyelvüket az intézetben, önszorgalom által, privátim akarták tanulni a tót nyelvet és ezért az ország összes intézeteiből ki lettek zárva. (Zaj.) A nemzetiségi törvény kegyelmesen biztosítja a nemzetiségeknek, hogy saját költségükön akár az egyház, akár a község, akár valamely társulat emelhet közép- és felsőbb tanintézeteket. Hát ezen kegyelmes joggal a tót nép élt és közada­kozásból három ilyen tanintézet állitott fel a le­folyt szabadelvű éra alatt. Azonban a humánus és a szabadelvű éra rendszere alatt mind a hármat egyszerűen elkobozták, bezáratták a nemzetiségek egyenjogúságáról szóló törvény legnagyobb dicső­ségére. Nagy György : Azért, mert államellenes tano­kat hirdetett. Bella Mátyás : Azt mondja továbbá a törvény : »E végből s a nyelv, művészet, tudomány, gazda­ság, ipar és kereskedelem előmozditására szolgáló más intézetek felállitása végett is az egyes honpol­gárok az állam törvényszabta felügyelete alatt társulatokba vagy egyletekbe összeállhatnak és összeállván szabályokat alkothatnak, az állam­kormány által helybenhagyott szabályok értelmé­ben eljárhatnak, pénzalapot gyűjthetnek és azt, ugyan az államkormány felügyelete alatt, nemze­tiségi törvényes igényeiknek is megfelelően kezel­hetik.* A nyelv, művészet és tudomány képzése céljából a tót nép annak idején egy tudományos intézetet alapitott, a »Matioá«-t. Ezt az intézetet az akkori kormány minden műkincseivel és száz­ezrekre menő készpénzzel együtt elkezelte. Hogy mire forditotta ezt, annak csakugyan csak Tisza Kálmán volna a megmondhatója. Az igazságügy és a választások terén a le­tűnt liberális rendszer szintén ilyen politikát űzött. Erre nagyon alkalmas útmutató és felvilágosításul szolgál a dr. Markovics által kiadott »Nyitrai poli­tikai bünpör« cimü röpirat. Hát a gyülekezeti jogot hogyan gyakorolta az abszolút liberális kormány ? Tegnap Hodzsa Milán képviselő barátom rámutatott arra a szeszé­lyes eljárásra, melylyel a bejelentett gyűléseket a közigazgatási közegek betiltják. Hideg, meleg, és ilyen indokokból sajnálják és óvják a közönség drága egészségét, de persze nem féltik és nem fél­i tették a megyei hivatalnokok egész seregének • drága egészségét akkor, midőn télviz idején neki­uszitották a kerületeknek az összes hivatalnoko­. kat, az összes dijnokokat azon czélból, hogy a nem liberálisan gondolkodó választó polgárokat fenye­getéssel, megélhetési módjuknak elvonásával való megfenyegetéssel, pénzzel, stb. demoralizálják és igy »alkotmányos» utón kapaczitálják. Az egyesületi jogról akarok még mint jog­sérelemről megemlékezni. Akadt Liptó vármegyé­ben öt olyan bolond község, a mely — támaszkodva ezen törvényadta jogára — egy alakítandó kis olvasókör keretén belül akart megismerkedni a tudomány, művészet és műveltség legegyszerűbb elemeivel. Valamennyi község beterjesztette alap­szabályait megerősítés végett az illetékes ható­sághoz, de egy sem lett megerősítve. Tizenkét év óta nem vagyok képes községemben egy ol­vasókört létesíteni, mert valahányszor ezt tettem, mindig az volt az elutasítás indokolása, hogy ben­nem nincsen meg a garanczia arra nézve, hogy nem fogok államfelforgató eszméket hirdetni. Egy hang (a baloldalon) : Ugy látszik, hogy jól ismerik ! Bella Mátyás: És épen ugy az akkori kor­mánynak minisztere, a ki rendesen helybenhagyta a közigazgatási közegek ezen végzését, hasonló fel­fogásra helyezkedett, bár nem tudom, hogy hon­nan győződhetett meg arról, hogy bennem csak­ugyan nincsen meg egy tót olvasókör vezetéséhez szükségeltető hazafiság. Valószínűleg csak a me­gyei közegek bemondása alapján indult el, a kik, ugy látszik, bérbevették a hazafiságot és mások megrágalmazásával iparkodtak maguknak tekin­télyt és hivatalt szerezni, mert kétlem, hogy a maguk munkájával, szorgalmával és arravaló­ságukkal oda fel tudtak volna kapaszkodni. Es az akkori kormánynak szintén szüksége volt ha­zafiságának ilyetén való tatarozására. Ö a nem­36*

Next

/
Oldalképek
Tartalom