Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.

Ülésnapok - 1906-21

272 21. országos ülés 1906 Julius 6-án, pénteken. Nekem ezzel szemben az Isteni Színjáték egy világosabb és fényesebb része jut eszembe. Ez pedig az, midőn Dante az infernon keresztül és a purgatorion át eljut a boldogok hónába és ott megtalálja Piccardát és kérdi tőle, miért érzi magát oly boldognak. Erre Piccarda azt feleli: »La nostra voluntá quieta Virtú di carita ohe fa volerne Sol quel ch'avemo et d'altro non ei asseta.« (Elénk tetszés.) Mi is azt kívánjuk a t. képviselő uraktól, hogy a hazaszeretet erénye kösse őket e hazához; hogy Piccardával ők is azt mondják : nem kívánunk semmi egyebet, mert itt szeretünk lenni, semmi más után nem vágyakozunk. Ez az igazi testvériség és hazaszeretet. (Élénk helyeslés és taps.) Ez itt Magyarországon a magyar áUameszmének a szeretete, nemcsak az igazi állampolgári erény, de az igazi állampolgári kötelesség. (Élénk tetszés és taps.) T. képviselőház ! Ne ily vádak terén keressék az urak képviselői kötelességeiknek teljesítését (Igaz ! ügy van !) és ne az alaptalan vádak terén igyekezzenek szerezni népszerűséget, hanem törekedjenek arra, hogy velünk együtt nemcsak szóval, hanem tettel, igazi barátságban és magyar testvéries érzületben ennek a hazának a javát mozdítsuk elő. (Élénk helyeslés.) Elfogadom a felirati javaslatot. (Elénk helyeslés és taps. A szónokot számosan üdvözlik.) Hodzsa Milán : T. képviselőház! . . . (Zaj.) Elnök: Mi czimen kíván a képviselő ur szólani 1 Hodzsa Milán : Személyes megtámadtatás ezimén kérek szót. Elnök : Hodzsa Milán képviselő ur személyes megtámadtatás ezimén kivan szólani. (Halljuk/ Halljuk !) Hodzsa Milán : T. képviselőház ! Egyáltalában nem kívánok visszaélni a t. ház türelmével, csak egy rövid megjegyzést kívánok tenni, a melyben kijelentem a t. előttem szólóval szemben azt, hogy mi nemcsak itt adtuk elő vádjainkat, hanem egyes esetekben . . . (Zaj.) Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, méltóztassék szigorúan a házszabályokhoz alkalmazkodni. Ez nem személyes megtámadtatás ezimén való felszólalás. Ez ujabb vita és ujabb vitára nincsen a képviselő urnak ezen a czimen joga. (Elénk helyeslés.) Hodzsa Milán: . . . vádinditványunkat is megtettük. Csak ezt kívántam megmondani. (Zaj.) Raisz Aladár jegyző: Petrovics István! Petrovics István: T. képviselőház! (Zaj.) Az idő előrehaladott voltára való tekintettel kérem annak megengedését, hogy beszédemet holnap mondhassam el. (Felkiáltások : Ma ! Holnap I Még nincsen háromnegyed/ Folytonos zaj.) Elnök: A képviselő urnak a házszabályok 212. §-a értelmében csakis az ülés meghatározott idejének vége előtt egy óranegyeddel van joga a házhoz azt a kérést intézni, hogy beszédét holnapra halaszthassa. Most pdig még 20 perez hija van az ülés ideje végének, a mely a tanácskozásra ki van szabva. Méltóztassék tehát beszédét megkezdeni. (Folytonos zaj.) Petrovics István : . . . (Nagy zaj.) Elnök ." Kérem a képviselő urat megkezdeni beszédét. Petrovics István : Igen szívesen kezdeném meg, de nem tehetem meg a nagy zaj miatt. A letörtnek mondott politikai rendszer uralma alatt oly ür keletkezett egyrészt a magyar nép zömének felfogása, másrészt a nem magyarajku népek felfogása között, hogy annak, a ki a kölcsönös megértést komolyan kívánja, igyekeznie kell tartózkodni minden szépen hangzó szólamoktól és minden szenvedélyességtől. Én a magam részéről erre fogok igyekezni. T. kéjjviselőház ! A parlamenti rendszer szerint a trónbeszédre adandó feliratban a többségnek elveit kellene kifejezésre juttatni. A mi viszonyainkra nézve azonban jellemző, hogy a most abszolút többségben lévő párt — nem beszélek a koaliczióről, csak magáról a függetlenségi pártról — akkor akarta elveit érvényre juttatni, a mikor kisebbségben volt, most, hogy többségben van, pedig nem, a mint azt t. Mérey t. képviselőtársam mondotta. Meg is indokolta ezt ugyanő azzal, hogy a többség azért fogadja, el a bizottság által beterjesztett felirati javaslatot, — a mely különben nem az ő elveit tükrözi vissza, — mert bizik a kormányban. Ez feltűnő és jellemző dolog, mert mi ugy tudjuk, hogy a kormány az állam végrehajtő hatalmának képviselője és mint ilyen jogilag nem irányithatja maga az országgyűlés akaratát. Ám, hogyha visszapillantva az előzményekre, — a koaliczió és a többi párt közötti viszonyt nézem, — ugy tudom, hogy azelőtt a 67-es és a 48-as pártok között, vagyis a rendszerben és nem a személyekben volt az ellentét. Én tehát vagy azt vártam volna, hogy a 67-es alapon állók vezessék az országot tovább, vagy azt, hogy a 48-as alapon állók, de semmi körülmények közt sem voltam arra elkészülve, hogy a 48-as pártnak abszolút többsége vállalkozik arra, hogy a 67-es alapon álló kormány programmját támogassa és érvényre juttassa. (Zaj. Ülnök csenget.) Ez már nem annyira tárgyi, mint személyes momentam. Azt sem hittem volna, hogy a néppárt vállalkozni fog annak a miniszterelnöknek támogatására, a kit az egyházpolitikai törvények életbeléptetése miatt mindig támadott. Feltűnő az is, hogy ugyanebben a koaliczióban van egy harmadik párt is, az u. n. alkotmánypárt, a melynek tagjai a legutóbb váltak ki a most annyit kárhoztatott szabadelvűpártból. Hogyan lehetséges, ez, azt nem a karom tovább feszegetni. Mérey t. képviselőtársamnak bevallása alapján az imént jeleztem, hogy miért szavazta meg az abszolút többségben lévő párt, a 48-as és függetlenségi párt a felirati bizottság által beterjesztett javaslatot: t. i. azért szavazta meg, mert megbízik a kormányban.