Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.

Ülésnapok - 1906-21

21. országos ülés Í906 Julius 6-án, pénteken. 273 Mi nem viseltetünk bizalommal a kormány iránt száz meg száz okból, a melyeknek egy részét az eddig felszólalt nemzetiségi párti képviselők kifejtették, más részét pedig máskor fogjuk kifejteni. Már bizalmatlanságunk magában véve is elegendő ok arra, hogy a kormány hozzáj árulásával szerkesztett és benyújtott felirati javaslatot el ne fogadjuk. En tehát a kormány iránt bizalommal nem viseltetem. De ha viseltetném is, akkor sem szavaznám meg a felirati bizottság által benyújtott javaslatot, (Zaj a baloldalon és a középen.) és pedig azért nem, mert szerintem a felirati vita egy olyan aktus, mely a korona és az országgyűlés között folyik és melynek minden külső befogástól mentnek kell lennie, tehát elvből sem fogadom el a felirati javaslatot, mely a kormány közbejöttével létesült és nyújtatott be. (Nagy zaj.) Nagyon hosszú időt venne igénybe, ha én a felirati javaslat minden részére reflektálnék. Nevezetesen nem akarok reflektálni mindarra, a mi nem egészen tisztán van a feliratban körvonalazva. De konstatálnom kell egy tényt, nevezetesen, hogy vannak a feliratban bizonyos kérdések érintve, a melyekre nézve a pártok között nincs nézeteltérés, a melyek, a mikor a felirat felolvastatott, általános helyesléssel találkoztak, tehát ezekre sem reflektálok. Csak két körülményre vagyok bátor reflektálni. Van ebben a feliratban valami, a mi nem helyes, és nincs benne az, a minek az ország érdekében benne kellene lennie. Azt mondja a felirat . . . (A szónok keresi a felirat egy passzusát.) Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék folytatni beszédét, az idő nagyon előrehaladt. Petrovics István: Akkor csak a tartalmát jelzem. Azt mondja a felirat a közoktatást illetőleg, hogy ezentúl is buzgón törekszünk a nemzeti irány érvényesítésére. (Felkiáltások: Nngyon helyes!) Ez felfogás dolga. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Én azt hiszem, nem helyes és meg is mondom, hogy miért. Az én nézetein szerint a közoktatás nemzeti irányban való fejlesztése azt jelenti, hogy ezentúl még inkább meg fogják magyarosítani közoktatásunkat. (Élénk felkiáltások a széls'ibaloldalon: Nagyon helyes!) Azt hiszem, ez a rezüméje a dolognak. Ezt tudomásul vesszük. Nagy György : Magyarországon élünk ! Petrovics István : De Magyarország poliglott állam és ezt nem lehet letagadni. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Ez a fejlesztése a közoktatásnak egyrészt igazságtalan, másrészt pedig a közoktatásnak úgyszólván megcsúfolása. Azt mondom, hogy nem igazságos, A magyarosodás, — nem magyarosítás, hanem magyarosodás, — ha annak előfeltételei meglesznek, be fog következni, akár akarják, akár nem. Azonban a magyarosítást erőszakosan végrehajtani akarni, igazságtalan dolog, mert nincsen senkinek a világon joga, hogy olyasmit vegyen el, a mit KÉPVH. NAPLÓ. 1906—1911. 1. KÖTET. nem adott, annál kevésbbé az államnak, hogy elvegye drága kincsünket, nemzetiségünket. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. Élénk helyeslés a nemzetiségi párton.) A milyen joga van más nemzetnek, tegyük fel a magyar faj nemzetnek ahhoz, hogy saját nemzetiségét fentartsa és fejleszsze, ép olyan jogunk nekünk, és ezt a jogot ugyanabból a forrásból, abból az istenadta forrásból merítjük .... (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. Helyeslés a nemzetiségi párton.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Petrovics István : abból a forrásból meríti mindenki a jogát, hogy nemzetiségét fejleszsze ; és ez a természeti törvény sokkal hatályosabb, mint bármely törvény, a melyet önök hoztak, vagy hozni fognak. (Zaj a szélsőbaloldalon. Helyeslés a nemzetiségi párton.) Mondom tehát, ez igazságtalanság. (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Menjenek ki Romániába.) A romániai menjen oda, de nekünk ez a hazánk, mi itt maradunk, akár tetszik önöknek, akár nem! Kun Árpád: Tessék szeretni ezt a hazát, Petrovics István: Szándékom volt lehetőleg nyugodtan beszélni, hanem ugy látszik, ezt nem lehet megvalősitani. (Derültség a szélsöbaloldalon.) De nemcsak igazságtalan a magyarositási szándék, hanem káros is az országra nézve. Az országnak nincs szüksége csakis magyarul tudó polgárokra. Kun Árpád: Magyarul érzőkre van! Petrovics István : Tessék iskolát felállítani... (Nagy zaj.) és érzésből is vizsgáztatni. (Nagy zaj.) Elnök (csenget): Igen kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak itt parallel dikeziókat tartani a szónokká'. Ez ellenkezik a házszabályokkal, és ha igy folytatják, névszerint fogom megnevezni az illetőket. Petrovics István : De mondom, nemcsak nem igazságos és nem jogos ez a magyarositási törekvés, hanem egyúttal káros is épen az országra nézve, mert az országnak nem csak olyan polgárokra van szüksége, a kik magyarul tudnak, hanem értelmes polgárokra, (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Jóindulatuakra!) ... a kik képesek arra, hogy a hazafiságot is a maga tisztaságában fogják fel. Már pedig a kinek volt alkalma gyermeket tanítani, az tudja, milyen nehéz a gyermekkel még saját anyanyelvén is megértetni azt, a mit vele megértetni akar ; el lehet képzelni már most, hogy milyen eredménynyel jár, ha valaki a gyermeket általa nem értett nyelven akarja valamire megtanítani. Bizony sokkal több fáradságba és időpazarlásba kerül ez, a mely mind kárba vész, mert eredménytelen és kárral jár az államra is. Arra a gyermekre hiába akarják erőszakolni azt a nyelvet, csak az időt fecsérelik, ismereteket pedig a gyermek igy nem fog szerezni. Azt vitatja magáról a többség, hogy ő képviseli a nemzetet. Nem tudom, hogy értelmezi a nemzet szót, hanem felteszem, hogy a magyarsá35