Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.

Ülésnapok - 1906-21

268 21. országos ülés 1906 Julius 6-án, pénteken. baj, hogy törvénytelen a rendelet, de hazafias — állítólag hazafias — és hogy Lukács ezért a rendeletért köszönetet érdemel. Más kérdésem is volna a t. kultuszminiszter úrhoz, még pedig az: vájjon a jelen kormány folytatja-e a régi rendszer bűneit ? A vallás- és közoktatásügyi miniszter urnak tudomása van róla, hogy a volt rendszer alatt elrabolták azt a három gimnáziumot, a melyet a tót társadalom a saját költségén emelt. (Zaj. Felkiáltások : Melyik az a három gimnázium ?) Nagyró'cze, Turócz-Szentmárton, Znió. De nemcsak ezt tették, hanem elvileg kimondották, hogy tót gimnáziumot nem engedélyeznek. (Helyeslés.) A tót társadalom nem is az állampénztárból kért pénzt az újonnan tervezett gimnáziumnak a felépítésére, hanem magángyüjtések utján hozta össze az erre szükséges összeget és akkor a régi kormány az erre a czélra való gyűjtést betiltotta, Akkor, t. képviselőház, a mikor a román társadalomnak megvannak a maga középiskolái, bár nem elegendő számmal, de mégis megvannak, akkor, a mikor a szerbeknek van közéjeiskolája, akkor megvan tartva az az elv, hogy a nemzetiségi középiskola lehetséges, fenn van tartva az az élv, hogy a nemzetiségi törvénynek legalább ez a rendelkezése fennáll, (Igaz!) de ha ez igaz, akkor azt hiszem, hogy ugyanez az elv kell, hogy fennálljon a tótokra nézve is. En azt hiszem, hogy semmi szempontból, sem általános szempontból, sem a jsolitika szempontjából, sem a hazafiság szempontjából nincs semmi akadálya annak, hogy a tótok is a maguk gimnáziumát létesíthessék. A t. igazságügyminiszter ur egy tegnapi bizottsági ülésen olyan nyilatkozatot tett a bíróságok nyelvére vonatkozólag, a mely nyilatkozatot én üdvözlök, daczára annak, hogy ez a nyilatkozat engem még távolról sem elégít ki. A tót népnek egyik legnagyobb sérelme az, — és ezt kell, hogy mindenki belássa, a ki jogászilag gondolkodik — hogy a saját nyelvén igazát nem keresheti. Egy hang: Ez nem igaz! Hodzsa Milán: Az a sérelme, hogy az öszszes értesítések csak magyar nyelven történnek, még az idézés is, szóval, hogy egy, csak tót nyelven tudó paraszt ember sokszor csak azért veszti el perét, mert az a bíró, vagy annak az alkalmazottja, hivatalnoka, tótul beszélni nem tud. (Nagy zaj.) Dániel László: Tanuljon meg magyarul a tót! Kun Árpád: Ez a magyar biróságok elleni gyanusitás! (Az elnök csenget.) Hodzsa Milán : Annak a bírónak kötelessége tótul is tudnia! Németh Imre: Magyarul kell hogy tanuljon a tót! (Zaj. Felkiáltások: Hiszen van tolmács! A Mró is tud rendszerint tótul!) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben meghallgatni a szónokot! Ha valakinek van észrevétele az elmondottakra, módjában van feliratkozni és ellenészrevételeit elmondani. Közbeszólani senkinek sincs joga, és a ki közbe fog szólani, azt név szerint is meg fogom nevezni. Hodzsa Milán: T. képviselőház! Amidőn ezeket felhoztam, körülbelül ecseteltem a jelen sérelmeit azon a téren, a mely téren a legsürgősebb orvoslást kívánják és a mely téren való orvoslás a legeslegelső feltétele annak, hogy egyátalán elismerjük az uj korszakról szóló regét. Én azt hiszem, hogy az uj korszak beálltával a nemzetiségi kérdésről való felfogás kell, hogy megváltozzék azokban a körökben, a melyeket a nemzetiségi kérdésben eddig tisztán a sovinizmus vezérelt. (Ugy van ! a nemzetiségiek padjain.) Meg kell, hogy változzék, mert a ki komolyan akarja Magyarország függetlenségét, a ki komolyan fel akarja venni a harezot azokkal a hatalmasságokkal szemben, a melyek M'agyarország függetlenségét veszélyeztetik, az kell, hogy beismerje, hogy a nem magyar nemzetiségű népek hozzájárulása nélkül a magyar függetlenség soha meg nem lesz. (Ugy van!) Nem lesz meg azért. . . Egy hang (a függetlenségi párton): Ellenükre is meglesz! Hodzsa Milán: . . . . mert addig, a mig a hatalmasságok feltehetik azt, hogy itt bizonyos akczióban elégedetlen elemekre támaszkodhatnak, addig azoknak a hatalmasságoknak eszük ágában sem lesz, hogy Magyarország iránt azon respektussal viseltessenek, a mely pedig a mi szuverenitásunk tökéletes érvényesüléséhez feltétlenül szükséges. (Mozgás balfelől) A ki ismeri a nemzetiségi viszonyokat, az be kell hogy lássa, hogy a nem magyar nemzetiségű néjeeket nyelvileg asszimilálni nem lehet, mert ezek a tüzjM-óbát már kiállották, a midőn a kormány az ellenzék segítségével a legdrákóibb rendszabályokkal sújtotta őket; a midőn az állami iskolák és a hivatalok segítségével kiszorították a nemzetiségi nyelveket és mindenütt meghonosították az államnyelv kizárólagos használatát. Hiszen, t. ház, az a nemzetiségi politika, a melyet az önök pártjai magukénak vallanak, voltaképen még formulázva sincs; hiszen a legkülönbözőbb vélemények hangzanak fel a tekintetben, hogy tulajdonkópen minő nemzetiségi politikát folytassanak. Némelyek azt mondják, hogy nemzetiségek egyáltalában nincsenek ; mások azt mondják, hogy igenis vannak, de azokat nyelvileg tüzzel-vassal meg kell magyarosítani; viszont mások azt mondják, hogy nem tüzzel-vassal, hanem gyöngéden, szépszerivel kell őket megnyerni és csak nagyon kevesen vannak, a kik azt vallják, hogy ebben az országban nem a nyelv eg) ségét, hanem az érdekek és érzelmek egységét kell helyreállítani-. Az első két alapon