Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.

Ülésnapok - 1906-21

21. országos ülés 1906 Julius 6-án, pénteken. 269 lehetetlen a teljés közeledés; a teljés megértés csak azon az alapon lehetséges, hogy önök a nyelvi unifikáczió fikcziójáról lemondanak; lemondanak arról, hogy nyelvileg asszimilálják azon népeket, a melyeknek megvan kultúrai jogalapjuk arra, hogy önálló kultúrnépek lehessenek. Kun Árpád: Nem asszimilálásról van itt szó, hanem csak a magyar nyelv tudásáról. Hodzsa Milán: A midőn a szabadelvű kormányok kiadták a jelszót, hogy »unifica et impera«, akkor a magyar ellenzék megfeledkezett e jelszó ellen tiltakozni, elfelejtette, hogy e jelszó egyenes következése az lesz, hogy majd mások azt fogják mondani: »divide et impera«. Ez régi elve egy másik politikának, a melynek mi mindnyájan szipolyozottjai voltunk. Akkor azonban, a midőn önök ennek az »unifica et impera« politikának alapján akarják a nemzetiségi kérdést megoldani, elvesztik a jogot arra, hogy a »divide et impera« elv ellen annak idején tiltakozzanak. Ez az állam a mienk is; mi épen ugy a magunkónak valljuk ezt a hazát, mint önök. Egy hang (a jobboldalon) : Most jön a Szózat! Hodzsa Milán: Azért mondom ezt, mert nagyon sokan állítják, hogy ez az állam tisztán a magyaroké. Nem igaz, mert a mienk is. Kun Árpád: De nem mint Tótország! Hodzsa Milán: Mert a mi népünk vére is áztatta ezt a földet, mert vele szemben mi is kötelességeket vállalunk és teljesítünk, és mert ezen állam szuverenitásának megőrzése nekünk is elismert politikai kötelességünk. De ha ezt egyszer el méltóztatnak ismerni, akkor nem tiltakozhatnak azon kijelentésünk ellen, hogy ez az állam mint poliglott állam kell hogy létezzék és hogy itt poliglott államnak megfelelő berendezkedést kell létesítenünk. Ugron Gábor: Poliglott állam nincs! Kun Árpád: Ettől alhatik az ur. Csak poliglott népségről beszélhet! Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Halljuk! Halljuk!) Hodzsa Milán : T. képviselőház! Annak idején, gondolom valamelyik miniszter ur, kijelentette itt azt, hogy a nemzetiségi pártot el nem ismerheti. Ehhez a felfogáshoz csatlakozott az országgyűlésnek többsége. Az ilyen felfogás minden parlamentáris szokással ellenkezik. Azokban az államokban, a hol különféle nyelvű vidékek vannak, a hol nyelveket beszélnek, a mélyek az állam nyelvével nem azonosak, ily állomokban illetve ezek parlamentjében a nemzetiségi pártot mindenütt elismerik. (Mozgás.) Hivatkoztak épen ezen az országgyűlésen egy közbeszólás alakjában arra, hogy a németek sem ismerik el a lengyel klubot. A dolog nem ugy áll. És épen, mert itt ez a közbeszólás megtörtént, megszereztem a bizonyítékot arra, hogy igenis ugy a porosz Landtag, mint a berlini Reichstag a lengyel klubot elismeri és pedig elismeri mint olyan pártot, a mely a lengyel nemzet védelmét czélozza. (Nagy zaj. Közbeszólások és felkiáltások: A lengyeleknek egészen más a helyzetük.) Uraim, kérem, hiszen önök maguk ellen érvelnek, ha azt mondják, hogy a lengyeleknek ehhez joguk van! (Nagy zaj. Közbeszólások. Elnök csenget.) Ezzel maguk ellen érvelnek önök ! (Halljuk ! Halljuk!) T. képviselőház! Tavaly egy nemzetiségi párti képviselő mandátumának vizsgálása alkalmával itt az az eszme is merült fel, hogy a nemzetiségi pártok jmogrammja egyáltalában nem alkalmas arra, hogy azt itt megtűrjék, hogy az a programra nem parlamentáris. Akkor azzal érvelt annak a biráló-bizottságnak egyik tagja, hogy ez a j>rogramm a nemzet egységével ellenkezik. (Ugy van!) Nem akarom most ennek a kérdésnek filozófiai oldalát megvilágítani, egyszerűen politikai oldalára vonatkoztatva csak annyit mondok, hogy a függetlenségi párt, a mely ma többségben van, ne feledkezzék meg arról, hogy voltak itt már kormányok, melyek idegen pénzzel és idegen karhatalommal maguknak többséget szereztek. (Nagy zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak! Hodzsa Milán: Ne feledkezzék meg a függetlenségi párt arról, hogy még nem vagyunk biztosítva az ellen az eshetőség ellen, hogy itt a bécsi-kéz egyszer csak ismét belenyúl állami életünkbe. (Mozgás.) Kun Árpád: Ezt szeretnék önök! Ezt várják ugy-e?! (Nagy zaj.) Ez az ideáljuk! (Igaz! Ugy van! jobb felöl) Hodzsa Milán: Igenis, az az ideálunk, hogy biztosítani kell magunkat az ellen, hogy többé ilyesmi meg ne történhessék. S a mikor én ezt kifejtem, a mikor politikai indokokkal támogatom e felfogásomat, akkor, ugy hiszem, joggal elvárhatom önöktől, hogy ezt komolyan is vegyék. (Mozgás.) Somogyi Aladár: Komolyan venni öntől valamit ? Az lehetetlen! Arra nem is számítunk ! (Zaj.) Hodzsa Milán : Mondom, ne feledkezzék meg a függetlenségi párt arról, hogy még nem vagyunk teljesen asszekurálva az ellen az eshetőség ellen, hogy ha aztán egy többségnek eszébe jut felvetni azt a régi ostoba elvet, hogy a független politika voltaképen élő, fennálló törvénybe ütközik, eszébe jut kimondani, hogy a 67-iki törvénybe ütköző politikát az a többség megtűrni nem fogja, eszébe juthat preczedensül felhasználni azt, a mit önök most tesznek. T. függetlenségi párt, ha erre vetek ügyet, akkor azt hiszem, nemcsak azért nem járhatnak el az önöknek nem tetsző pártokkal szemben ily módon, mert ez a parlamentarizmus lényegével ellenke-