Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.

Ülésnapok - 1906-21

21. országos ülés 1906 Julius 6-án, pénteken. 263 Azonban más okból is örülnünk kell, hogy vége lett az ámítás rendszerének. (Halljuk I Halljuk !) örülnünk kell abból az okból, mert vele együtt összedőlt végre egy közjogi alap is, mely ebben az országban kiindulópontja volt minden félreértésnek és mely kiindulópontja volt annak a krízisnek is, a mely még most sem fejeződött be. Én, t. képviselőház, ugy látom, hogy nincs politikus ebben az országban, a ki az 1867-es kiegyezés alapját továbbra is fenn akarná tartani, (Ellenmondás.) azt az alapot, a melyet 1867-ben ugy csináltak, a mint az ma fennáll. Gróf Beust mondotta volna állítólag egy magánbeszélgetésben gr. Andrássynak : ime, megcsináltuk a dualizmust ; ez azt teszi, hogy mi ideát lefogjuk a mi szláv hordáinkat, ti pedig odaát Magyarországon fogjátok le a ti szláv és román hordáitokat. Ezért én mint nemzetiségi párti képviselő igenis, örömmel üdvözlöm az 1867-es kiegyezés bukását. Most már csak az a kérdés, hogy a mikor a rendszer elbukott, az a nevető örökös mibe fogjon. Az eddigi szépséghibákat, t. képviselőház, nem firtatom; nem firtatom azt, hogy épen ez a pártszövetség vétett a parlamentarizmus elve ellen, mely pártszövetség a parlamentarizmus védelme jegyében született meg, a midőn átvette a kormányzatot egy olyan programm alapján, a mely nem volt az övé. Nem vetem szemükre, hogy itt egy indemnity-javaslatot szavaztak meg úgyszólván vita nélkül, a mely azon az 1904-iki költségvetésen alapult, a melyet annak idején épen ők elleneztek ; sőt a kereskedelmi szerződések felett sem gyakorolok kritikát, a közösügyek felett sem, hanem egyszerűen tudomásul veszem azt, hogy az uj pártszövetkezésnek czélja és átmeneti programmja az alkotmány helyreállítása és az állam konszolidálása. (Halljuk !) De, t. kérjviselőház, a mikor az állam szuverenitását kifelé megóvni törekszünk, azt hiszem, hogy mindenekelőtt az állam konszolidáczióját és a népszuverenitást kell megcsinálnunk. Az a kérdés támad most már, hogy a mikor helyreáll az alkotmány, mit kap a nép ? Egy hang : A nép a nevető örökös ! Hodzsa Milán: A nép sem nem nevet, sem nem örököl. Vájjon eleget kap-e a nép akkor, a mikor mi az alkotmányt egyszerűen helyreálhtjuk ? Elegendő-e ez a mai alkotmányunk arra, hogy a nép igényei kielégíttessenek ? T. képviselőház ! Én azt hiszem, hogy egy alkotmánynak, a mely a nép igényeinek meg akar felelni, mindenekelőtt helyes képviseleti rendszert kell létesítenie. Milyen a mi képviseleti rendszerünk ? Kezdem lenn a községen. (Halljuk !) A mi képviseleti rendszerünk abban áll, hogy egy-egy községi képviselőtestület tagjainak a fele virilista, a legtöbb adót fizető és csak a másik fele választott. A virilistáknak vannak ezenfelül magában a község képviselőtestületében tisztviselő barátai, a kik mindenesetre a virilisták érdekében fognak működni. A midőn a nép akarata magábana községi képviselőtestületben sem tud érvényesülni, akkor hiába beszélünk arról, hogy alkotmányunk demokratikus, akkor hiába beszélünk arról, hogy alkotmányunk elegendő arra, hogy továbbra is őrizze a nép érdekeit. A vármegye képviselőtestületének, az u. n. vármegyei bizottságnak fele ugyancsak virilistákból áll. A tisztviselők a megyei bizottsági üléseken szavazati joggal birnak : a tisztviselők felelőssége illuzórius. A nép akaratának megnyilatkozása tehát lehetetlen ugy a községben, mint a vármegyében. Arról nem kívánok beszélni, hogy a népképviselet eme magasabb fóruma vájjon milyen utón jön létre. Hiszen itt hallottunk tegnap egy beszédet, a melyben egyebek között az is mondatott, hogy azok az urak, a kik a verbói és szeniczi választásokat vezették, derék hazafiak és szolgálatot tettek a magyar állam eszmének. Én egyáltalában nem kívánok erre a dologra kiterjeszkedni, hanem egyszerűen csak konstatálom azt, hogy itt hazafiságnak nevezték azt az eljárást, hogy Szeniczen 450, Verbón pedig 6—700 szavazatot a választási elnök ok nélkül, törvényellenesen visszautasított. (Mozgás és zajos ellentmondások a baloldalon.) De menjünk tovább, t. ház, vájjon megvannak-e már nálunk az alkotmánybiztositékok ? Vájjon biztosítva van-e már nálunk a sajtószabadság 1 Eltekintek attól, hogy politikai lapjaink még mindig kauczió mellett kell hogy dolgozzanak, mert az már nagyon radikális demokratikus követelés, hogy a kauczió eltöröltessék. De itt van a czenzura kérdése. Hiszen nálunk akkor állítja be a belünyminiszter ur a czenzurát, a mikor neki tetszik, sőt mint legutóbb láttuk, éjjeli ügyészeket küld a sajtó nyakára (Mozgás és zaj a baloldalon.) Hiszen önök is tapasztalták ezt, t. képviselő urak ; nem szükséges, hogy önöket oktassuk! Tapasztalhatták, hogy az önök sajtóját hogy megrendszabályozták. (Mozgás és zaj a baloldalon.) Különben vannak itt kompetens tényezők, a kik megczáfolhatják, ha tudják. Van azonban a sajtószabadságnak még egy követelménye, s ez az, hog}^ a törvényt ellene kijátszani ne lehessen. Van a btkv.-nek egy szakasza : a 172-ik, a melynek alapján eddigelé minden ügyész, ha neki egy laj) iránya nem tetszett, természetesen a hazafiság leple alatt, egyszerűen pert indított ez illető lap ellen nemzetiségi izgatás miatt. A midőn ezt a 172. §-t itt az országgyűlésen tárgyalták, Mocsáry Lajos képviselő azt az aggályát fejezte ki, hogy ez a szakasz talán alkalmat fog szolgáltatni arra, hogy a nemzetiségeket üldözzék. Ma, t. képviselőház, teljesen érthetetlen előttünk Mocsárynak az az aggálya, hogy ennek a §-nak alapján a nemzetiségele üldözésnek lennének kitéve, mert ma már átment a köztudatba, hogy ez a §. voltaképen arra való, hogy csak a nemzetiségi izgatásokat liferálja és büntesse. (Mozgás. Nagy zaj. Ellenmondások.) Pedig akkor annak a törvénynek előadója egészen másféle értelmezést adott e §-nak. Maga az előadó mondotta, hogy