Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.

Ülésnapok - 1906-21

21. országos ülés 1906 július 6-án, pénteken. 259 Mi igenis szívesen fogadunk mindenkit segítőtársul abban a nagy barczban és küzdelemben, a mely előttünk áll és a melyet végig kell nekünk küzdenünk Bécscsel szemben. Ott napról-napra szaporodnak a Lustkandl-ok, ott napról-napra még az egyetemek katedráiról is jelentkeznek tanárok segítségül, ha a magvai nemzet valamely jogának elhomályositásáról vagy letöréséről van szó. Észre kell mindenkinek venni, hogy soha olyan ádáz gyűlölettel nem tárgyalták a magyar kérdéseket Ausztriában, mint most, soha az igazságnak annyi hiányával nem tárgyalták a magyar alkotmánynyal összefüggő kérdéseket, mint most Ausztriában. Hiszen alig van valami a mi alkotmányunkban biztosítva, a mit ne csak nagy küzdelem árán tudnánk megóvni a maga épségében Ausztriával szemben. íme, a katonai kérdések ma nincsenek napirenden és mikor a katonai kérdéseket egyelőre azon rövid időre, a míg előkészítjük az uj korszakot, levettük a napirendről és csak a törvényben biztosított paritásunkért szállunk síkra, akkor azok, a kik ellenünk törnek, rágalmaznak és elferdítik a mi igazságainkat, az osztrák politikai körök és az osztrák professzorok. Tartozom azon kijelentéssel a kormánynak, hogy ezzel az osztrák magatartással szemben meg tudta eddig is óvni a nemzet igazát. Mi látjuk, a mi ott készül, látjuk, hogy micsoda furfangos módon akarják megfosztani Magyarországot a törvényben biztosított jogaitól, kezdve az u. n. Loyalitätsklauselen, a melyet kieszeltek az osztrákak azért, hogy itt ők a maguk számára minden forgalmat biztosítsanak és piaczot teremtsenek minden osztrák iparczikk számára, viszont megakaszszanak itt Magyarországon minden gazdasági, ipari és gyári fejlődést. Mi érezzük hosszú idő óta, hogy Magyarország sohasem intézhette a törvényekre támaszkodva függetlenül, beavatkozás és bevádolás nélkül gazdasági ügyeit. Felhívom a t. ház figyelmét arra, hogy az osztrákok egy perczig sem hagynak nyugton minket, pedig mi sohasem keressük azt, a mi őket megilleti, mert mi csak azt keressük és akarjuk megtartani, a mi ezt az országot illeti meg. Tarifapolitikánkat mi'sohasem intézhetj ük el, mert ha tarifapolitikáról van szó, akkor Ausztria azt is a szabad forgalom megsértésének minősiti, ha gyárakat akarunk alapítani és a magyar kormány szubvenczióval, vagy más törvényes eszközzel akarja segíteni a gyáralapitókat, ők hivatkoznak a szabad forgalomra, beleavatkoznak a gyáralapitás módj aiba, a lehetőséget akarják korlátozni, meg akarják akasztani, hogy Magyarország a gyárpolitika terén boldogulhasson. Ha ebben az országban mi adót vetettünk ki pl. az osztrák raktárakra, a melyek itten versenyeznek a magyar üzleti élettel, ők azt mondják, ez beleütközik a szabad forgalomba és korlátozni akarják az önálló magyar pénzügyi politikát. Törvényt csináltunk ebben a házban a megrendelések gyűjtéséről; az osztrákok beleavatkoztak és azt mondták, hogy a magyar utazó ügynököknek joga van Magyarországnak megtiltani a visszaéléseket, az osztrákoknak nem. Mikor ebben az országban egy mozgalom keletkezett melynek élére a honleányi erény helyezkedett, és a melylyel semmi egyebet nem czéloz a magyarság, mint azt, hogy ebben az országban teremtsen piaczot a magyar termékek, a magyar iparczikkek számára, hogy itten is megélhessen az iparos és hogy a munkásnak kenyeret adhass ank: akkor az osztrákok arczátlanul ezt a mozgalmat akadályozni akarják és a szabad forgalomnak megakasztását hozzák fel érvül. (Ugy van !) És a mikor mi ezt az igazán szegényes piaczot akarjuk biztosítani a magyar ipar számára, ezt a tulipánniozgalmat ők támadják, a kik az udvar minden fényét, ragyogását élvezik, a kiknek mindazok az anyagi eszközök jutnak, a melyeket mi megszavazunk udvari czélokra, a hadsereg czéljaira, hadfelszerelő intézetekre, fegyvergyárakra és egyebekre. (Igaz! Ugy van !) Kun Árpád: Ezt tessék támadni, ne bennünket ! Visontai Soma : Midőn pedig az uj kormány kezébe véve az ország vezetésének gyeplőit, az első alkalmat megragadta, hogy a nemzetközi szerződéskötések terén a magyar szempontot, a magyar jogot érvényesítse és abban a szerződésben, a melyet ma jelentett be az előadó ur és a mely Svájczczal köttetett, kétféle rendelkezést tett, a mennyiben egyrészt mint külön szerződő fél részére, Magyarország részére egy magyar példányt is aláíratott a külügyminiszter által és a svájezi államok elnökével, és másrészt bevette ebbe aszerződésbe azt is, hogy a vámterület alatt csak azt a területet lehet érteni — mert közös vámterületünk nincs — a melyre az 1899 : XXX. törvényezikk szerint a recziproczitás vonatkozik : akkor méltóztassék nézni, itt vannak előttem a bécsi lapok, milyen ezudar felfogással és a jogérzet mennyi hiányával kötnek bele ebbe a tisztán törvényen alapuló intézkedésbe, (Ugy van !) mert ebben is a 67-iki kiegyezés megsértését és az osztrák jog elhomályositását látják. Mikor ilyen teljesen törvénytelen támadásokat látunk — mert hiszen a ki e támadás mivoltát látja, a melyről különben szó lesz a Eeichsrathban, hiszen annyira mennek, hogy e miatt még az osztrák kormányt is interpellálják, — mondom — mikor ilyen támadásokat látunk az osztrákok részéről, a melyeknek jogtalanságát és alaptalanságát a mi alkotmányunk fényesen megvilágítja és a melyeknek jogtalanságát épen az 1867 : XII. t.-cz. 8. §-ból lehet kimutatni, párhuzamba vonva ezzel az 57. |-t, a melyre most ők hivatkoznak : akkor azt hiszem, hogy nem lehet szerencsétlen körülménynek tekinteni, ha szemben Ausztriának ezzel az előtörő, ellenséges indulatával és törvénytelenségével, itt, ebben a parlamentben a nemzet és sors csodálatos intézkedése folytán, ma minden párt együtt küzd és vállvetve akar megviaskodni az osztrákkal. Polit Mihály : Ez Wekerle nagy sikere ! (Zaj.) 33*