Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.

Ülésnapok - 1906-21

256 21. országos ütés 1906 beszédben szintén az osztrák császár háta mögé bujt és hivatkozott az 1861-iki é; 1866-iki császári nyilatkozatokra, a melyek meghagyták volna a magyar nemzetnek, hogy a nemzetiségeket pedig kiméi] e és a nemzetiségeket szeretettel övezze körül. És hála Istennek, mi tényleg találkozunk. De nem Filippinél találkoztunk. -Azóta Magyarország az ő ezeréves fennállásának jubileumát ünnepelte, nagy hatalommal felövezve, ragyogó ünnepségek közt, tisztelve Európa minden állama által, és bár sokszor csüggedetten a kormányzatoknak azon visszaélései miatt, a melyek mélyen belenyúltak a nemzet erkölcsi és anyagi létébe, mégis erősen megállva és daczolva a multaknak viszontagságaival. Találkoztunk most ismét, és íme láthatja, hogy Magyarország nemcsak hogy nem pusztult el, és nem jutott arra a végzetes lejtőre, hanem egy uj korszak küszöbén áll és erősen edzi erejét erre az ujabb küzdelemre, (Ugy van ! Ugy van ! balról.) Epén azért azt hiszem, nagyon szerencsétlenül választotta meg az én t. képviselőtársam épen Kossuth Lajos 1848 Julius 11-iki beszédét, hogy azt idézze itt a házban, mikor egészen gúnyosan odadobta nekünk azt a szót, hogy Kossuth Lajos már 1848 Julius 11-én is azt mondta, hogy veszélyben van a haza, s mi is azt mondjuk, hogy meg kell menteni, veszélyben van a haza. Csakhogy 1848 július 11-én azt is hozzátoldotta Kossuth Lajos, hogy : leborulok a nemzet nagysága előtt, mert akkor szavazták meg azt a 200.000 honvédet a magyar véderő számára, hogy megküzdhessen — kikkel, t. képviselőház, ? A mikor Magyarország alkotmányának helyreállitásáról és a szentesitett 48-iki törvények alapján az uj demokratikus Magyarország felépitéséről volt szó, akkor jelentette Kossuth Lajos a háznak, hogy a Délvidéken izgalmak törtek ki a szerbek között és a szerbek, pánszlávok és a románok hátul kerültek a magyar nemzetnek. Röviddel azelőtt a magyar nemzet fajkülönbség nélkül adta meg mindenkinek a teljes szabadságot és az alkotmányosságot s az átalakulást ügy csinálta meg a 48-iki törvényekkel, hogy mindenkit megilletett a közteherviselés és az úrbér alól való felmentés, a sajtószabadság és minden alkotmányos jog önöket és minket egyformán illetett meg. Es a jutalma ennek az volt, hogy Kossuth Lajosnak azt kellett mondani, hogy veszélyben van a haza, és az ország fiainak egy táborba kellett csoportosulniuk, hogy önök, illetve az önök elődei ellen a mi jogainkat, igazságainkat megvédelmezzék. (Éljenzés és taps.) Nem ugyanez a jelenség áll-e előttünk most is, t. képviselőház, hogy akkor, a midőn mi letörtünk egy alkotmányellenes rendszert, és letörtük azoknak, mondhatom, veszedelmes uralmát, a kik hovatovábbb majdnem megsemmisítéssel fenyegették ennek az ezeréves országnak minden alkotmányos életét, és letörtük most is az egész ország javára, az önök javára is — mert hiszen a mi alkotjulius 6-án, pénteken. mányunk, a mi alkotmánybiztositékunk, a mely meg volt támadva, a parlamentarizmus, a sajtószabadság, a gyülekezési jog, az egyesülési jog, az az önöké is — mikor mondom, e támadásokat leküzdöttük, akkor, épen ugy mint 48-ban láttuk, az első találkozásnál az önök részéről nem a hála nyilatkozik meg, hanem ismét a fenyegetés és a hátunk mögé kerülés. (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon és jobbjelől.) Polit Mihály: Szupponálni szabad mindent! Somogyi Aladár : Elég világosan beszél! Visontai Soma: Es, t. képviselőház, engem nagyon meglep, hogy Polit Mihály t. képviselőtársam ebben a házban ugy akar megjelenni és azt a szerepet akarja képviselni, hogy ő itt nekünk oktatásokat ad a demokratikus irányzatról és arról, hogy mennyire csak a demokráczia képes megmenteni Magyarországot minden veszélyes támadástól. Rátérek majd erre is, különösen Manojlovics t. képviselőtársamnak igen szép fejtegetéseire. Csak egyen csodálkozom Polit Mihály t. képviselőtársamnál. Hogyan van az, hogy ő saját népénél, a szerbségnél nem a demokratikus és a radikális felfogást és eszméket képviseli ? Hogyan van az, t. képviselőház, hogy Polit Mihály t. képviselőtársunk, miután őt saját népe ugy-e elhagyta és miután minden uralmát, minden talaját az ő saját népénél, az ő saját nemzetiségénél — hogy az ő kifejezését használjam — elvesztette, és oda van az egyházi életben való uralma is, odavan az egyházi kongresszusi többsége is, odavan a vezetés — a mi a legfontosabb — a szerb Maticában is, és miután azt láttuk, hogy vele szemben épen a demokratikus, radikális, népuralmi párt vivja a legnagyobb harezot és Polit Mihálylyal szemben áll, hatalmas vezérletével, a radikális Tomics Jása . . . Polit Mihály: Haj jaj! (Derültség.) Egy hang : Mindenesetre különb ember, mint Polit Mihály ! Visontai Soma: ... akkor, t. képviselőház, Polit Mihály, hosszú évi szünetelés után megvalósítandó az ő mondását, hogy találkozunk Filippinél, idejön hozzánk és minket tanít demokratikus felfogásra és a demokrácziának nagy jelentőségére a nemzet további fejlődése szempontjából. T. ház ! Igen sajnálom, hogy különösen szerb nemzetiségű többi képviselőtársainkat egy táborban látom Polit Mihály személye körül. Én azon testvériesül ési ünnepek után, a melyekről oly szépen és ékesen beszélt Manojlovics t. barátom, joggal hihettem, hogy a radikális szerbek a magyar alkotmányos pártok küzdelméhez fognak közvetlenül csatlakozni, nem pedig visszavonulni a nemzetiségi pártnak keretébe. Joggal hihettem ezt, mert hiszen, a mint Manojlovics is igen szépen mondta, ez a mozzanat már elő volt készítve és már megtörtént minden arra nézve, hogy a szerb-magyar testvériség itt a törvényhozásban is megtalálja a maga folytatását. És én meg vagyok arról győ-