Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.

Ülésnapok - 1906-21

21. országos ülés 1906 Julius 6-án, pénteken. 257 ződve, hogy az a felfogás, a mely most ebben a pártban ^megnyilatkozott és a melynek szószólói voltak'az egyes t. képviselők, azon pártnak, a mely magát szerb radikális pártnak tartja, vezetősége és vezérlete részéről bizonyára helyeslésre nem talált. Polit Mihály: Hisz önök is radikálisak! Visontai Soma: De, t. képviselőház, nem akarom e témát tovább fejtegetni. Csak egynek örülök nagyon és ez igen érdekes jelenség, hogy azért mégis, mikor t. barátaink már a legjobban belénk kötöttek, mikor, hogy ugy mondjam, minden mázt le akartak rólunk szedni és a magyar nemzetnek minden szabadságszeretetét, a többi fajok iránt való minden, ismert türelmességét ferde világításba helyezték : megfenyegettek bennünket és dörgedelmes hangon akartak minket itt megleczkéztetni, — csodálatosképen azért mégis minden szónok a beszéde végén mintegy meleg hangulattól eltöltve, a Szózatot kezdte itt előttünk reczitálni. Sőt Polit Mihály t. képviselőtársunkon, miután megtartotta most itt filippiká j át, a végén egész szentimentalizmus vett erőt, hogy ő mennyire szereti a Dunát és a hegyeket és a völgyeket és a szép rónaságot, hogy mennyire szereti ezt az országot, a mely mégis csak megélhetést biztosit, jólétet nyújt neki és a melyet mégis hazájának akar vallani. Csodálatos dolog, hogy a mikor a legerősebb dörgedelmüket befejezték, mégis csak a Szózatnak az akkordjaiban hangzik el beszédük. Eszembe jut erről egy mulatságos eset, a melyet el fogok mondani. Talán nem illik egészen ahhoz a komoly hangulathoz, a mefy a ház t. tagjain erőt vesz, de elmondom, mert nagyon emlékeztet ez arra az eljárásukra, a mikor a legnagyobb káromkodások után beszédeik végén egyszerre csak a Szózatot reczitálják. A midőn Bármim Magyarországon járt, ellátogatott a vidéki városokba is. Egy kisebb városba érkezvén állatseregletével, ennek felvigyázója legnagyobb rémületére azt vette észre, hogy az oroszlán megdöglött. Gazdájának nem mert szólni, hanem a következőképen segített magán. Tudta már, hogy hol fordulnak meg a város kis polgárai, hol mérik a jó bort, elment tehát egy ilyen városvégi korcsmába és igy szólt egy csizmadiamesterhez: »Hallja barátom, polgártárs, megdöglött az oroszlánunk, de maga segíthetne rajtunk.« — »Már hogyan segíthetnék ?« felek a csizmadia. — »Ma estére hirdettük a tigrissel és az oroszlánnal való nagy produkcziót. Azt most már meg kell csinálni és mi nagyon jól megfizetjük magát, ha az oroszlán szerepére vállalkozik. Lássa, maga családos ember, annyi gyermeke van ; próbálja meg; bújjék bele az oroszlánbőrbe és lépjen be egész bátran a ketreczbe. Ne féljen semmit; ha a tigris bejön, orditson egy nagyot, s meglássa, nem lesz semmi baja.« Nagy ügygyel-bajjal rávette a csizmadiát, hogy estére ő helyettesítse az oroszlánt. »Barátom, csak orditson, ha a tigrist látja«, ezt hajtogatta egyre a felvigyázó. A csizmadia bele is bujt azKÉPVH. NAPLÓ. 1906. 1911. I. KÖTET. után az oroszlánbőrbe, be is ment a ketreczbe, orditott is, de a mikor meglátta a tigrist, bátorsága egyszerre az inába szállt, és elkezdett buzgón imádkozni, hogy : »Mi atyánk, ki vagy a menynyékben . . .« Vajda Sándor: önök épen igy tettek a delegáczióban! (Mozgás és zaj a baloldalon.) Visontai Soma : De alighogy elkezdte az imát, csodálatos módon a tigris folytatta a miatyánkot, hogy : »szenteltessék meg a te neved«. (Derültség.) Mert a tigris sem volt más, mint a falu takácsa, minthogy két napjíal előbb a tigris is megszökött. (Derültség. Mozgás a közép hátsó •padjain.) Ugy áll a dolog, t. ház, hogy mi nagyon jól ismerjük a helyzetet és tudjuk, hogy a midőn a mi t. barátaink az ő hősködéseik végén elmormolják a magyar miatyánkot, azt, hogy : »Hazádnak rendületlenül légy hive óh magyar« és Goldis képviselőtársam azután folytatja, hogy : »bölcsőd az és majdan sirod is, mely ápol és eltakar« — ez, fájdalom, nem az ő őszinte érzelmeik kifejezése. Vajha igy volna ! Mi szivesén vennők és tárt karokkal fogadnók őket testvérek ül ahhoz a nagy harczhoz és küzdelemhez, a melyet Ausztriával szemben kell vívnunk. Vajda Sándor : Azzal szemben meghunyászkodnak. Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy ne zavarja közbeszólásaival a szónokot. Visontai Soma : Én meg is vagyok győződve arról, hogy az igazság felismerése el fogja vezetni t. képviselőtársaimat ebbe az irányba ; annak felismerése, hogy Magyarország olyan állam, mely minden szabadságot, s a szabadság minden biztositékát faji, vallási, nemzetiségi és társadalmi osztálybeli különbség nélkül megadja polgárainak. Ez az igazság el fogja vezetni önöket oda, hogy velünk együtt vállvetve fognak alkotmányunkért és szabadságunkért küzdeni és el fognak térni attól a metódustól, hogy a közigazgatásnak rombolását (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) vagy törvénytelenségeit az egész nemzetnek tudják be ; hogy egy olyan korszaknak, mondjuk visszaéléseit, a milyent mi önökkel együtt éreztünk, a mely régi korszakot, annak kinövéseivel és visszaéléseivel mi önökkel együtt bélyegeztünk meg állandóan, a nélkül azonban, hogy ez a hazához való ragaszkodásunkat és hűségünket egy rossz kormány és egy rossz kormányzati irány miatt megingathatta, volna, (ügy van! Helyeslés.) a nemzetnek tudják be. Polit Mihály t. képviselőtársamról épen olvasom a mai lapokban, hogy ugy nyilatkozott, hogy a kapocs ő közöttük és a nemzet között milyen laza. Egy képviselőtársunknak egyszerű szava, egyszerű megjegyzése a folyosón, mely rá nézve nem kedvező, elegendő arra, hogy palám et publice, az egész világnak hirdesse, hogy ime : Magyarország nem Európában, hanem Ázsiában van. Ez a metódus az, a melyet visszautasítunk ; az érzelmeknek ez a megnyilatkozása az, a mit mi nem fogadhatunk el. Ez az önök állásfoglalása, t. képviselőtársaim, minket arról győz meg, hogy 33